A rabnak először az egyik foga fájt, amit ki kellett húzni. Rá néhány
hétre egy verekedésben vesztette el az egyik ujját. Majd az egyik lábát
kellett amputálni. A kórházban a szoba ajtaja előtt álló egyik őr a másikhoz:
- Jó lesz vigyázni vele, lehet, hogy darabokban akar megszökni. |
- Doktor úr, nagyon köhögök.
Az orvos kimutat az ablakon át a temetőre:
- Látja, azok ott meg örülnének, ha úgy köhöghetnének, mint maga. |
Orvos: - Remélem, tudja, hogy az utolsó pillanatban jött?
Beteg: - Olyan súlyos, doktor úr?
Orvos: - Dehogy! Még egy nap, és magától meggyógyult volna. |
Medikus vizsgázik az egyetemen. Mivel nem sokat tud
az anyagról eléggé makog. A vizsgáztató professzor megszólal:
- Jöjjön közelebb, kolléga úr!
A hallgató közelebb megy, de értelmes mondatot így sem tud mondani.
A vizsgáztató folytatja:
- Jöjjön még közelebb!
A hallgató még közelebb megy, de a helyzet változatlan. Mire az oktató:
- Tudja mit, kolléga úr, jöjjön legközelebb. |
A kórházi ágy mellett vitatkozó orvoscsoport áll. A beteg aggódva figyeli
őket, és megijed, mikor a főorvos külön visszajön, hogy megvizsgálja.
- Nagyon súlyos az esetem? - kérdi.
- Miért gondolja?
- Úgy láttam, hogy egyik orvos sem ért egyet önnel, főorvos úr!
- Ez igaz - mondja a főorvos -, de ne aggódjék. Volt egy, a magáéhoz
hasonló eset, és a boncolási jegyzőkönyv engem igazolt! |
- Doktor úr, tele vagyok kiütésekkel. Ez csak valami
foglalkozási ártalom lehet.
- Miért? Mi a foglalkozása?
- Bokszoló vagyok. |
Háziorvosi rendelő várójában egyik beteg a másiknak:
- A nagybátyám éppen így köhögött, mint maga, bele is halt szegény.
Igaz, hogy ő a szomszédasszonya ágya alatt köhögte el magát. |
- Mit kell először biztosan tudnia, ha beteghez hívják?
- kérdezi a vizsgabizottság elnöke a szakvizsgázó orvostól.
- A címet, professzor úr! - vágja rá a háziorvos jelölt. |
- Ne is mondja doki, hogy fogyókúráznom kellene! - rivall rá a túlsúlyos
páciens a vizsgálat végén orvosára - Nem állhatom a diétás kosztot.
- Rendben. - mondja az orvos - Akkor inkább nőjön még 45 cm-t, mert
akkor megfelelő lesz a testsúlya a magasságához. |
Kedélybeteg páciensének tanácsokat ad kezelőorvosa:
- Igyekezzék vidám dolgokra gondolni. Próbáljon például munka közben
énekelni.
- Ez lehetetlen, doktor úr.
- Miért?
- Mert klarinétos vagyok. |
Az egyik kórház szigoráról híres főorvosa nyaralásról visszatérve a
következőt mondta beosztott orvosainak:
- Megjöttem. Mindannyian élvezték a szabadságomat? |
Egyik egyetemünk klinikáján dolgozott X. Y. tanársegéd
úr, akit nőies vonásai és nőies hajviselete miatt a betegek gyakran doktornőnek
szólítottak. A klinika vezető professzorának nem tetszett a dolog és finoman
azt tanácsolta a tanársegédnek, hogy növesszen szakállt, hogy neme a betegek
számára is egyértelműen kiderüljön. A tanársegéd megfogadta professzora
tanácsát. Néhány hónap múlva, mikor az ifjú orvos arcát már dús szőrzet
borította, az egyik - a klinikán fekvő - beteg a következőt kérdezte az
arra járó nővértől:
- Tessék mondani, ma este is az a szakállas doktornő az ügyeletes? |
Hajnali két órakor egy kicsit becsípett ember dörömböl a gyógyszertár
ablakán. Néhány perc múlva álmos szemekkel kijön a gyógyszerész:
- Miben segíthetek uram?
- Két deci desztillált vizet kérnék.
- Uram, két deci desztillált vízért képes volt felébreszteni engem
éjjel fél kettőkor? - méltatlankodik a gyógyszerész. - Ilyen csekélységért
igazán reggel is jöhetne.
- Igaza van, gyógyszerész úr, majd reggel visszajövök. |
- Képzeld, tegnap a feleségemet el kellett vinnem
egy magánkórházba, mert a szemét szúrta egy belesodródott porszem. 15 ezer
forintomba került a dolog. - panaszkodik egy úr a barátjának.
- Az semmi! - válaszolja a barátja. - Az én feleségemnek egy nercbunda
szúrt szemet. És ez nekem 150 ezer forintomba került. |
Beteg rémülten a nővérhez:
- Nővérke, a főorvos úrnak úgy remeg a keze, mint a nyárfalevél. Hogy
fog engem ilyen remegős kézzel megműteni holnap?
Mire a nővér:
- Ne aggódjék, a műtőasztalt két remegős kezű asszisztens fogja, hogy
a főorvos úr tudjon operálni. |
- Mi történne, ha levágnám a bal fülét? - kérdezte
egy pszichológus a páciensétől.
- Nem hallanék.
- És, ha levágnám a jobb fülét is?
- Nem látnék.
A pszichológus meglepetten kérdezte: - Miért?
- Mert leesne szemüvegem. |
| Egy orvostanhallgató érdekes diploma munka témát talált: Több száz
beteg kórlapját átnézve azt találta, hogy kivétel nélkül mindegyikük percenkénti
szív ütésszáma páros szám. Szinte biztos volt benne, hogy ezt a jelenséget
még senki sem fedezte fel előtte és azt remélte, hogy, ha megtalálja az
okot tán még az orvosi Nobel díj várományosa is lehet. Mikor ezt a rendkívüli
felfedezését közölte professzorával, az unott arccal a következőt mondta:
Tudja kolléga a nővérek úgy mérik a pulzust, hogy fél percig számolják,
aztán az eredményt megszorozzák kettővel. |
- Fiatalember, miért ezt a pályát választotta? -
kérdezi a professzor a medikustól.
- Arról álmodozom, hogy megtalálom az örök élet titkát és híres leszek,
mint az apám. - válaszolja az orvostanhallgató.
- Miért? Az apja híres volt?
- Nem, de ő is mindig erről álmodozott. |
A rendelőben hatalmas hordót maga előtt görgetve jelenik meg a páciens.
- Mit hozott abban a hordóban, jóember? - kérdezi az orvos.
- A doktor úr mondta, hogy fél évente szeretné megnézni a vizeletemet. |
- Melyik a világ leghosszabb evőeszköze?
- Az infúziós cső... |
A köhögési rohamokra panaszkodó páciensnek köptetőt ír fel az orvos.
A patikus tévedésből hashajtót ad neki. Mikor az utcán legközelebb találkozik
orvosával a beteg, az orvos megkérdezi:
- No, használt az orvosság? Köhög még?
Mire a beteg:
- Hát merek én köhögni, doktor úr!?!? |
- Mi a panasza?
- Nem tudok menni, doktor úr.
- Ha nem tud menni, akkor hogyan tudott idejönni a rendelőmbe?
- Hát jönni tudok, csak menni nem... |
| - Doktor úr, olyan bizonytalan vagyok mostanában.... Vagy mégsem? |
A falu orvosa büszkén kalauzolja városi kollégáját
a falu utcáin és közben így dicsekszik:
- Itt én intéztem el, hogy legyen járda.... Ott az a ház az én közbenjárásomra
kapott segélyből épült... Látod azt a szép parkot az én bíztatásomra építették
az iskolások...
A temetőhöz érve ezt mondja:
- És látod ezt is én töltöttem meg teljesen.... |
Vasárnap délután 2 óra tájban a mentő fuldokló beteget visz a kórházba.
Az ügyeletes orvos rövid előkészület után hatalmas csirkecombcsontot távolít
el a páciens nyelőcsövéből. A beavatkozást követően elképedve fordul betegéhez:
- Ember, hogy tudott ilyen hatalmas csontot lenyelni?
Mire a páciens:
- Doktor úr! Higgye el, engem meg akart gyilkolni az asszony. Képzelje
ezt a hatalmas csontot főzte bele a vasárnapi ebédre készített csirkepaprikásba! |
Délután az orvostanhallgatók ,,beszöknek" az egyetem
laboratóriumába, hogy ott mikroszkóp alatt tanulmányozzák az emberi spermiumot.
A professzornak véletlenül arra akad dolga, mikor benyit a laborba, éppen
az egyik medika görnyed a mikroszkóp fölé.
- Hát maga meg mit csinál itt? - kérdezi a professzor.
- Készülünk a holnapi gyakorlatra - füllenti a medika - és éppen az
emberi nyálat vizsgáljuk.
A professzor félretolja az orvostanhallgató lányt és belenéz a mikroszkópba,
majd megszólal:
- Kisasszony, legközelebb öblítse ki a száját, mielőtt nyálmintát ad. |
A klinikán éjszaka az egyik beteg feldúltan rohan be az ügyeletes orvos
szobájába:
- Doktor úr! A szobatársam, a Józsi teljesen meghibbant. Össze-vissza
beszél, nem hagy aludni. Kérem, tegyék át egy másik szobába.
Az ügyeletes megnyugtatja a beteget, hogy nem lesz semmi baj, és közli
vele, hogy most éjszaka sajnos nem tudják a szobatársat másik szobába áttenni,
de holnap mondja el a problémáját a főorvosnak és akkor egészen biztosan
átrakják egy másik szobába a Józsit. Másnap a délelőtti vizitnél az éjszaka
oly feldúlt beteg nem szól egy szót sem. Az éjszakai ügyeletes bíztatja:
- No, Pista bácsi, most mondja el a Józsival kapcsolatos panaszát a
főorvos úrnak.
Mire a beteg:
- Á, doktor úr, már nem érdekes, azóta visszahibbant a Józsi... |
Az egyetemen az anatómia előadáson éppen a férfi
nemi szervről van szó. A professzor, látva az egyik medika csodálkozó arcát,
felé fordul és így szól:
- Igen kisasszony, jól hallja, nincs benne csont, azt maga csak úgy
érezte, hogy van benne.... |
- Asszonyom, nagyszerű hírem van az ön számára!
- Még kisasszony vagyok, Doktor úr...
- Kisasszony, azt hiszem, hogy egy kellemetlen hírt kell közölnöm önnel. |
Doktor a pácienséhez:
- Van egy jó hírem és egy rossz.
- Mondja a rosszat Doktor úr, legyünk túl rajta hamar.
- Hát, sajnos ebből a gyógyszerből most már élete végéig minden nap
be kell vennie egy szemet.
- És mi a jó hír?
- Az, hogy elég lesz az olcsóbb, húsz tablettás kiszerelést megvásárolni,
lehet, hogy még abból is megmarad néhány szem. |
Munkahelyünkön reggelente összegyűlt a csapat egy kávéra, hogy megbeszéljék
az aznapi teendőket. Ilyenkor ment a viccelődés, csipkelődés. Egyik munkatárs
prosztata műtétről tért vissza aznap. Az egyik dadogós kolléga nem tudta
megállni, hogy a jelenlévő fiatal adminisztrátor lányok előtt ne tegye
fel a kérdést neki:
- Te Pi-pi-pista, me-me-meséld csak el, ho-ho-hogy milyen be-be-betegség
is az a prosz-prosztata gyulladás?
A válasz nem késett:
- Tudod Józsikám, az egy olyan betegség, hogy én úgy pisilek, ahogyan
te beszélsz. |
Azzal a panasszal fordul az orvosához a beteg, hogy
már 4 napja nem volt széklete. A doktor kifaggatja, hogy pontosan merre
lakik, milyen messze van a ház kapuja a rendelő kapujától, a ház kapujától
milyen messze van a lakás ajtaja és, hogy a lakásajtótól hogyan lehet eljutni
a mellékhelyiségig. Mikor mindegyik kérdésre megkapja a választ, patika
mérlegen kimér egy bizonyos mennyiségű fehér port, azt belekeveri egy pohár
vízbe és ezekkel a szavakkal nyújtja át páciensének:
- Uram, ezt igya meg, aztán induljon haza, mire odaér, meglesz az eredmény.
Az orvos néhány nap múlva összefut a páciensével az utcán és megkérdezi,
hogy hatott-e a szer. Mire a beteg:
- Doktor úr! Ön zseniális! Minden elismerésem az öné! Ekkora távolságon
csak 5 métert tévedni.... |
Regeneráló:
- Ajánlott az orvos egy új regeneráló krémet az arcomra. Valami Hormovit
vagy hasonló a neve...
- Ó azt már egy éve használom! -mondja a barátnője.
- De jó, hogy mondod, már majdnem megvettem! |
A magánkórház sebészetére feldúlt férfi ront be:
- Doktor úr! Doktor úr! Kérem, sürgősen kasztráljon engem.
- De hát uram...
- Kérem, doktor úr, ne kérdezzen semmit, higgye el, ez nekem nagyon
fontos, ezen múlik az eljövendő életem és boldogságom. Nem érdekel, hogy
mibe kerül, de kérem, gyorsan, soron kívül kasztráljon engem.
- Uram, jól végiggondolta ezt a dolgot, egészen biztos benne, hogy
ezt akarja? - kérdezi a megdöbbent orvos.
- Persze doktor úr, kérem lásson neki azonnal.
Az orvos látva a páciens eltökéltségét, nem kérdezősködik tovább, aláíratja
vele a szükséges papírokat, előkészítteti a műtőt és elvégzi a műtétet.
Az altatásból ébredező betegnek az ágya szélén ülve ezt mondja:
- Nézze uram, a műtét sikerült, néhány nap alatt teljesen be fog gyógyulni
a seb, de kérem árulja el nekem, hogy miért volt magának ennyire sürgős
ez a műtét.
- Nézze doktor úr, megismerkedtem egy gyönyörű és gazdag lánnyal. Megkértem
a kezét, de azt mondta, hogy ő és a családja zsidók, és az apja soha nem
egyezne bele abba, hogy egy katolikushoz menjen férjhez. Hát ezért volt
szükség a műtétre.
Az orvos elképedve:
- Uram, maga nem körülmetéltetni akarta magát véletlenül?
- Látja doktor úr, ez a helyes kifejezés, csak ez nem jutott eszembe
a nagy sietségben... |
- Az orvos azt mondta, hogy levegőváltozásra van szükségem - mondja
a skót felesége.
- Szerencséd van! Megfordult a szél. - válaszol a skót. |
- Hallom, beteg a feleséged - szól együttérzően a
jóbarát.
- Igen, már két hónapja.
- Nagyon veszélyes?
- Ilyenkor nem... |
- Milyen buli van az intenzíven?
- Esssszméletlen! |
|
<<vissza folytatás>>
|
| Forrás: MedicInfo, Med-Courier, Netchicken, Pszichológia Online, Zotyó
oldala és még sok más |
|
|
