| Színes írások
| Forrás: Természet Világa 2000. évi 1. különszám - Szerző: Tornóci László | Az internet és az orvostudomány
Az internet áldás, átok vagy valami más? Az igazság a két véglet között van. Az internet semmivel sem jobb, vagy rosszabb, mint a világ, amelyben élünk, hiszen nem más, mint annak egyfajta leképezése. Az újdonság inkább az információtermelés és fogyasztás „demokratizálása”. Eddig azt szoktuk meg, hogy az információ termelése viszonylag kevesek (újságcikkek, könyvek, folyóiratok szerzőinek) kiváltsága, az információ elosztása pedig szabályozott csatornákon zajlik, melyek gyakran lokálisak, lassúak vagy nehezen hozzáférhetőek. Ezzel szemben az interneten bárkinek lehetősége van információ megjelenítésére, ami azonnal, könnyen elérhető a többi felhasználó számára, bárhol is legyenek. Ez új lehetőségeket jelent az információcsere minden területén, így az orvostudományban is. Az alábbiakban ezekről igyekszem rövid áttekintést adni.
Mi az internet?
Az internet az angol ‘internetwork’ (hálózatok közötti kapcsolat) szóból származik, ami arra utal, hogy távol levő, akár teljesen eltérő technológiájú helyi számítógéphálózatok kapcsolhatók össze úgy, hogy a hálózatokon levő bármely két számítógép képes kommunikálni egymásal. A nagy betűvel írt Internet annak a nemzetközi és egyre növekvő hálózathalmaznak a neve, mely publikusan elérhető. (Számos magáncég használ internet technológiát, ami nincs összeköttetésben az Internettel, ezek az ún. intranetek.) Ahhoz, hogy az Interneten levő sokféle fajtájú és teljesítményű számítógép szót tudjon érteni egymással, kell egy közös szabvány, melyen az adatokat cserélik. Bár több ilyen is van, legfontosabb az ún. TCP/IP protokoll (Transmission Control Protocol over Internet Protocol), mely rendkívül leegyszerűsítve a következőképpen működik. Minden az Interneten megjelenő számítógépnek van egy egyedi azonosítója, ez az ún IP szám. Az adatforgalom kis csomagokra bontva történik, a csomagok mindegyikére sok más adat mellett rá van írva a küldő és a címzett IP száma. A csomagokat egyik gép továbbítja a másiknak, míg el nem jutnak a címzetthez. A címzett számítógépe a megkapott csomagokat sorba rendezi, kibontja, tartalmukat értelmezi. A rendszer előnye, hogy teljesen eltérő nagyságú, fajtájú számítógépek is képesek kommunkálni egymással, és az őket összekötő hálózati útvonal valamint annak technikai kivitelezése is tetszőleges lehet (telefonvonal, üvegszál, mikrohullám, műhold), sőt meg is változhat, akár a kommunkáció közben. Ismert történet, hogy a TCP/IP protokollt eredetileg arra tervezték, hogy egy atomcsapás okozta kiszámíthatalan sérülés után is kommunikálni tudjanak az USA katonai számítógépei, ezért lett ilyen flexibilis és hibatűrő természetű. Megjegyzendő még, hogy az Internetet alkotó számítógépek egyenrangú félként viszonyulnak egymáshoz, bármelyik arra alkalmas gép megjelenhet, mint információszolgáltató (ehhez persze célszerű állandó Internet kapcsolattal kell rendelkeznie, hiszen a nap bármelyik órájában használni akarhatja valaki pl. egy távoli időzónából).
Az elmondott előnyök mellett számos hátránya is van az Internet alapjául szolgáló TCP/IP protokollnak. Nem garantálható pl. két gép között egy minimális átviteli sebesség (quality of service), ami megnehezíti a hang és videojel folyamatos közvetítését. Számos problémát okoz az is, hogy a csomagok kódolatlanul továbbítódnak, így rosszindulatú felhasználók bizonyos esetekben lehallgathatják, módosíthatják két másik gép közötti adatforgalmat. Ez komoly problémákat okozhat, ha pl. két orvos az Interneten keresztül titkosítási eszközök nélkül szeretne konzultálni egy esetről.
Néhány jelentősebb internetszolgáltatás
Elektronikus levelezés (e-mail)
Ez az egyik legrégebbi, és a tudományos élet szempontjából talán a leglényegesebb szolgáltatás. A szokásos postai levelekhez képest több előnye van: olcsó, gyors és digitális. Az olcsóság úgy értendő, hogy az Internet szolgáltatónak rendszerint nem kell külön fizetni a levélforgalom után. A levelek tipikus esetben néhány perc alatt eljutnak a címzetthez, a Föld bármely pontjára, de erre nincs garancia, nincs lehetőség a levelet úgy feladni, hogy az garantáltan megérkezzen egy megadott időn belül. Ez többek között azért van így, mert lehetséges, hogy a címzett gépe csak bizonyos időközönként csatlakozik az Internethez. Ha a levél nem kézbesíthető, szinte mindig kapunk egy automatikus válaszlevelet, amiből megtudhatjuk, hogy melyik levelünket, és miért nem kapta meg a címzett. Rendkívüli ritkaságnak számít, ha egy levél elveszik. Az elektromos levelezés legfőbb előnye azonban a digitális volta, tehát az a lehetőség, hogy a levélhez csatolt ún. MIME (Multipurpose Internet Mail Extensions) mellékletben pl. egy szövegszerkesztővel megírt szöveget elküldhetünk egy munkatársunknak, aki átdolgozás után (feltéve persze, hogy ugyanazt a szövegszerkesztőt használja) visszaküldheti. Ez rendkívül megkönnyíti a tudományos együttműködést, kéziratokat, adatokat, ábrákat lehet cserélni, hatékonyan együtt lehet dolgozni távoli országban dolgozó kollégákkal is. Fontos azonban tudni, hogy ha olyan embernek küldünk emailben anyagot, akivel még nem álltunk ilyen kapcsolatban, akkor nem biztos, hogy az illető használni tudja majd a küldeményt (lehet, hogy nem tudja “kicsomagolni”, vagy másfajta programot használ, mint amivel mi készítettük az anyagot, sőt, az is lehet, hogy nem nézi meg a postaládáját: ilyenkor nem kapunk visszajelzést, hiszen a levél eljutott a címzett postaládájába, csak éppen az illető nem olvasta el!). Ezért ha határidőre, fontos anyagot küldünk valakinek, akinek korábban még nem küldtünk ilyesmit, érdemes jóval a határidő előtt egy próbaküldeményt feladni.
Ha többen érdeklődnek ugyanaz iránt a téma iránt, és mindenki meg szeretné kapni a többiek által ebben a témában írt leveleket, akkor ún. levelezési listákat szoktak létrehozni. Ilyenkor egy megadott címre kell csak a hozzászólást eljuttatni, és egy számítógép gondoskodik arról, hogy minden a listán szereplő ember kapjon egy példányt a levélből. Rendkívül sok ilyen lista van, újak születnek, a régiek az érdeklődés elmúltával megszűnnek. Megbízható katalógus nincsen, amiben pl. az összes orvosi jellegű listát megtalálhatnánk, az ilyen tematikus listák ugyanis eleve hiányosak, és gyorsan elavulnak. Elsősorban a valamilyen betegségben szenvedők szoktak közös problémáik, lehetőségeik megbeszélésére ilyen listákat létrehozni, de vannak szakmai fórumok is, inkább a kutatásban.
A sok előny után lássuk az elektromos levelezés hiányosságait, hátrányait. Az email nem számít hivatalos dokumentumnak, mert viszonylag könnyen hamísítható. Gyakorlati szempontból azt is fontos tudni, hogy illetéktelenek is elolvashatják a levelünket (a helyi rendszergazdák, hálózatfelügyelők biztosan, de a számítógépre idegenek is betörhetnek). Valójában vannak olyan titkosítási eljárások, amivel megoldható, hogy a címzetten kívül senki más ne tudja elolvasni a levelünket, és az is, hogy a címzett biztos lehessen abban, hogy a levelet csak mi írhattuk, és a levél tartalma nem változott meg (ún. digitális aláírás). Erre ingyenes programok is rendelkezésre állnak (PGP: Pretty Good Privacy), de ezek a szolgáltatások még nem standard részei a levelezőprogramoknak, így egyelőre csak olyan személynek érdemes titkosított, és/vagy digitálisan aláírt levelet írni, akiről tudjuk, hogy tudja kezelni majd a küdeményt. Az elmondottak nem csak a levelezésben használhatók: a titkosítás és digitális aláírás szabványosítása, utóbbinak a jog által való elismerése lehetővé teszi majd, hogy orvosok a beteg adatainak védelme mellett, az Interneten keresztül konzíliumot tartsanak, majd az adott szakvéleményért jogilag is felelősek legyenek.
Az elektromos levelezés egyik sajnálatos velejárója az, hogy előbb-utóbb vadidegenektől is fogunk – rendszerint reklámcélú – leveleket kapni. Ez az ún. spam (löncshús, az elnevezés egy Monty Python produkcióra utal), ami ellen nehéz védekezni, pedig súlyos károkat okoz, hiszen emberek millióinak az idejét rabolja, nap mint nap.
Hírcsoportok
A levelezési listákhoz hasonló szolgáltatás, azzal a különbséggel, nem kell felkutatnunk az érdeklődési körünknek megfelelő levelezési listát, csak meg kell tudnunk a minket kiszolgáló news szerver nevét (az akadémiai szféra számára ez a news.iif.hu gép) és kell egy news readerprogram (a www böngészőprogramok rendszerint rendelkeznek ezzel a funkcióval). A szervertől lekérhetjük a családfaszerűen elágazó témakatalógust, amiből kiválogathatjuk a minket érdeklő hírcsoportot (newsgroup). A szerveren minden témában írt hozzászólás megtalálható, de csak pár napra visszamenőleg, hiszen az adatforgalom óriási (csak a hírcsoportok száma több ezer). Kutatók, orvosok számára elsősorban a „bionet” és a „sci.med” főcsoportok lehetnek érdekesek.
World-wide-web (www)
Ez az a szolgáltatás, ami annyira népszerűvé vált az utóbbi időben, hogy sok ember ezzel azonosítja az internet-használatot. A népszerűség oka nyilvánvalóan az egyszerű kezelhetőségben rejlik, csak nézegetni kell a képernyőt, és az egérrel rákattintani a minket érdeklő dolgokra, ami újabb színes képeket hoz elő: mint a televízió.
A www által szolgáltatott dokumentumok jellegzetessége, hogy nemcsak szöveget, hanem képeket, sőt hangot, mozgóképet, vagy akár kisebb-nagyobb programokat is tartalmazhatnak. A legfontosabb tulajdonság mégis az, hogy ezek ún. hypertext dokumentumok, ami azt jelenti, hogy a dokumentum egyes részei (pl. szavak, képek) újabb dokumentumokra hivatkoznak, amik másik gépen is lehetnek és a hivatkozó objektumra kattintva könnyen megnézhetők. Így az interneten elhelyezett egymásra hivatkozó dokumentumok szövevényes hálózatot alkotnak (world wide web, vagy csak egyszerűen web). Lényeges, hogy nem csak statikus dokumentumok lehetségesek; a kapott választ a szerveren futó program is összeállíthatja pl. egy adatbázisból való keresés eredményéből, vagy bármilyen más információ (pl. a felhasználó által korábban megnézett dokumentumok) alapján.
Az internet adta lehetőségek a célcsoportok szerint
Ismeretterjesztés
Az internet használata rendkívül gyorsan terjed, így a web komoly lehetőséget teremt az egészségügyi ismeretterjesztésre. Az utóbbi években számos, tartalmilag és formailag is jónak mondható ismeretterjesztő szolgáltatás jelent meg: pl. www.webmd.com, www.mediconsult.com. Magyar nyelven elsőként a www.pro-patiente.hu jelent meg egészségügyi információkkal. Itt a híreken kívül többek között betegségekkel, életmód-tanácsok, ismeretterjesztő könyvek anyaga, gyógyszerekkel kapcsolatos információk érhetők el. Hasonló profilú szolgáltatás a www.hazipatika.com. Ma már a nagyobb magyar internetes hírszolgáltatóknak is van egészségügyi része, ahol főként hírek háttér-információjaként olvashatunk ismeretterjesztő írásokat.
A newsgroupok közül a misc.health, alt.support főcsoportok között találhatunk betegségekről szóló információkat.
Oktatás
Az oktatók nagy lelkesedéssel kezdtek neki a www adta előnyök kihasználásának. A hypertext struktúra előnye, hogy például olyan oktatási anyagok készíthetők, ahol az olvasó a saját érdeklődésének, felkészültségének megfelelően haladhat. Nem könnyű azonban jól kigondolni és megvalósítani egy ilyen anyagot. Az viszont egyértelműen hátránya a hypertextnek a klasszikus lineárisan elrendezett szövegekhez képest, hogy az olvasó számára nem világos, mekkora az anyag, és vajon látta-e már az egészet, vagy van-e még olyan része, ahová nem jutott el. A hazai orvosi egyetemek web szerverein sokféle szabadon elérhető oktatási anyagot találhatunk. A tapasztalatok szerint azonban lényeges áttörés nem várható a multimédiás, számítógépes oktatástól. Rendszerint azok a hallgatók érnek el vele jó eredményeket, akik amúgy is motiváltak, és szinte mindegy, hogyan oktatjuk őket. Ezzel együtt nyilvánvaló, hogy sokféle hallgató van, és az oktatásban is törekednünk kell alternatív, illetve kiegészítő módszerek bevezetésére, hogy minél több hallgató figyelmét megragadjuk és megtartsuk. Ebben a web rendkívül hasznos, de csak alternatív módszer. Az eddig leírtaknak ellentmondani látszik, de többek tapasztalata szerint a számítógépes oktatás akkor igazán hatékony, ha több hallgató ül egy gép elé, és közösen vitatják meg az ott olvasottakat, a gép által feltett kérdéseket.
Szakmai felhasználás
Az e-mail adta lehetőségek annyira életünk szerves részévé váltak, hogy már csak akkor gondolunk rá, ha valami ok miatt nem működik a levelezés, és rádöbbenünk, hogy mennyire hiányzik. A kutatók számára alapvető jelentőségű, hogy kéziratokat, adatokat cserélhetnek e-mailen keresztül, a klinikusok pedig könnyen kikérhetik egy nehéz esetről külföldi kollégáik véleményét. Rendkívüli jelentősége van az irodalomkeresésnek, a Medline és más szakirodalmi adatbázisok is elérhetők az interneten keresztül (pl. http://www.nlm.nih.gov/databases/). A minket érdeklő cikkek sok esetben meg is rendelhetők az interneten keresztül, papír vagy elektronikus formátumban. Sok orvosi folyóirat is megtalálható a weben. Megtaláljuk a tartalomjegyzékeket és néhány kiválasztott cikk teljes szövegét. Sok esetben csak előfizetési díj ellenében érhető el az összes cikk teljes szövege, de vannak olyan folyóiratok is, amik teljesen szabadon olvashatók a weben. Az interneten elérhető orvosi folyóiratok listája megtalálható pl. a http://www.sciencekomm.at/journals/medicine/med-bio.html címen, míg a www.webmedlit.com címen kereshetünk is a megjelent cikkek között.
Magyarországon a már említett www.pro-patiente.hu szerveren találunk kifejezetten az orvosoknak szánt információkat. Itt sok egyéb mellett, több mint húsz orvosi folyóirat olvasható, néhány teljes szöveggel. (Az orvosoknak szóló információkhoz történő belépéshez – ingyenes – regisztráció szükséges.) Számos hazai kórház, egészségügyi intézmény, tudományos társulat, gyógyszergyár, sőt magánorvos publikált információt magáról az interneten, de ezekről igazán jó lista nincsen, a hazai web keresőkkel, illetve a http://www.hudir.hu/ Health/ címen érdemes próbálkozni, ha valamit meg szeretnénk találni. Az internet szakmai felhasználásáról két éve már készült egy ismertető, ez a http://www.iif.hu/dokumentumok/niif_fuzetek/orvostud/index.htm címen olvasható.
Mit várhatunk a jövőben?
Először is, a www eddigi fejlődéséből biztosan extrapolálható, hogy jelentősen növekszik az orvostudománnyal, életmóddal kapcsolatos dokumentumok száma, és ezen belül a jól megírt, pontos, szakmailag ellenőrzött írásoké is. Várható, hogy megjelennek olyan nívós szakmai szolgáltatások, adatbázisok, melyek csak előfizetési díj ellenében érhetők el.
Várható a sávszélesség (az adatátviteli sebesség) további növekedése. Az otthoni felhasználók számára jelenleg az analóg illetve a digitális (ISDN) telefonkapcsolat áll többnyire rendelkezésre, ez a szövegek, állóképek letöltésére, nézegetésére megfelel, de már a hang folyamatos, valós idejű továbbítása sem egyszerű megfelelő minőségben, így videojel valós idejű továbbítására (videokonferencia, ill. tévénézésszerű használat) ez az átviteli sebesség alkalmatlan. Nehéz megjósolni, hogy a távközlés milyen irányban fog fejlődni. Jelenleg több nagyobb sávszélességű technológia is terjedőben van az USA-ban egyéni Internet kapcsolat létrehozására, pl. a kábeltv hálózat digitális adatátvitelre való használata és újabb gyors digitális telefonvonalak. A sávszélesség növekedése és új technológiák bevezetése előbb-utóbb lehetővé fogja tenni azt, hogy a rádió és televízióadások is jó minőségben, széles körben elérhetőek legyenek az Interneten keresztül, így várható, hogy valamilyen formában összeolvad az Internet és a hagyományos műsorszórás, illetve a szórakoztatóipar. Ez sok érdekes kérdést felvet: az Internet használatára a kezdetektől fogva az interaktivitás volt jellemző, míg a klasszikus műsorszórás tipikusan egyirányú információszolgáltatást jelent. Mivel mind az interaktív, mind pedig a passzív információfogyasztásra van kereslet, valószínű többféle stílusú szolgáltatás is lesz majd. Ismeretterjesztési, oktatási szempontból nyilván nagyon nagy jelentőségű lesz a videojel gyors továbbíthatósága, hisz a mozgóképek mindig jobban megragadják az ember figyelmét. Orvosi szempontból a mindenki által elérhető, olcsó videokonferencia lehetőségnek lesz várhatóan nagy jelentősége, hiszen így lehetőség adódik távoli konzíliumok tartására, műtét közbeni tanácsadásra stb. (Megjegyzendő, hogy a tapintási, szaglási információk átvitele nyilván megoldatlan, bár erre is vannak kísérletek).
A sávszélesség növekedése mellett terjed az is, hogy a felhasználó átalánydíjat fizet, és ezért számítógépe folyamatosan össze van kapcsolva az Internettel. Ez korábban csak intézményeknek volt kifizetődő (vagy kifizethető), de pl. kábeltévés Internet csatlakozás esetén otthoni előfizetőknek is elérhető. Ez jelentősen egyszerűsíti az Internet használhatóságát, egyben azt is lehetővé teszi, hogy akár otthoni számítógépünkön is működtethetünk www szervert, amiről a dokumentumok bármikor, bárki által elérhetőek.
Egy másik fejlődési irány a mobil Internet elérés. Ez jelentheti azt, hogy notesz, vagy karóra méretű számítógépünk egy mobiltelefon-szolgáltató hálózatán keresztül kapcsolódik az Internethez. Bár a jelenlegi GSM szolgáltatók által kínált sávszélesség (9,6. illetve 14,4 kbps) rendkívül alacsony még az analóg vezetékes telefonokhoz képest is, a technológia alkalmas lényegesen gyorsabb adatátvitelre is. Egy másik lehetőség az ún. wireless LAN, vagyis egy épületen, vagy lakáson belüli drótnélküli számítógéphálózat. Ez azt jelenti, hogy ha asztali számítógépünkkel rádióhullámok útján kommunikálni tud a notebook számítógépünk, és az asztali gép az Internetre van kapcsolva, akkor közvetlenül a notebookról is elérhetővé válik az Internet. Így sokkal egyszerűbbé és kényelmesebbé válik az Internet használat. Ezt felismerve már megjelentek az ún. webpad számítógépek, amikhez nincs is billentyűzet, az egész gép csak egy könnyű lap, aminek egyik oldala egy folyadékkristályos képernyő. Ezen egy web böngészőprogram fut, ami egy tollszerű eszközzel navigálható. Ezeknek a gépeknek komoly esélyük lesz arra, hogy előbb-utóbb helyettesítsék a hagyományos könyveket. Miért is van az, hogy ha tanulunk kell, vagy hosszabb szöveget kell olvasnunk, akkor sokkal szívesebben tesszük ezt könyvből, vagy papírra nyomtatott szövegből, mint a képernyőről? Ennek két fő oka van (a megszokáson túl) az egyik az, hogy kényelmetlen és fárasztó a számítógép képernyőről olvasni, szívesebben veszünk valamit kézbe. A másik (az előzővel némileg összefüggő) ok az, hogy a számítógép képernyők felbontóképessége (egy távolságegységre eső képpontok száma) sokkal alacsonyabb, mint pl. egy lézernyomtatóé, így kellemesebb, esztétikusabb a nyomtatott szöveget olvasni. A webpad gépek súlya, kezelhetősége azonos a könyvekével, felbontóképességük még rosszabb, de már készítettek kísérleti példányt olyan folyadékkristályos képernyőből, aminek a felbontóképessége azonos a lézernyomtatókééval. A gyakorló orvosok számára nyilván hihetelenül hasznos lesz egy ilyen könyv nagyságú webpad, ami ellátja az orvost minden számára fontos információval, kereshető formában: szakkönyvek, szakcikkek, hírek, időbeosztás, gyógyszerleírások, és a saját betegeinek minden adata (mindezt részben az Internetről, részben a kórházi számítógépes adatbázisból). Az elmondottak mind létező technológiák, csak az integrálásukra, elterjedésükre, illetve az árak csökkenésére kell még egy kicsit várni.
Orvosi problémák az interneten
Ezek a gondok valójában általános jellegűek és nem is igazán újak, de jelentőssé váltak az internet használatának elterjedésével.
Az első és talán legnehezebb probléma éppen az elérhető információ mennyiségének hihetetlen mértékű növekedése. 2000 januárjában jelent meg a hír, hogy az interneten több, mint 1 milliárd egymástól különböző www dokumentum van. A www szerverek egy részén olyan program fut, ami lekéri a többi szerver anyagát, azt indexeli, és a többi felhasználónak megadja, hogy egy keresett szó melyik címeken levő dokumentumokban fordul elő. Nem ritka, hogy egy ilyen kérdésre sok ezer találatot kapunk, amiből esetleg csak néhány érdekel bennünket. A fő probléma tehát egyre kevésbé az, hogy a minket érdeklő információ nincs meg a weben, hanem az, hogy nem tudjuk, hol van, és az egyszerű indexelés egyre kevésbé célravezető megoldás.
Fontos, különösen orvosi szempontból, hogy a talált információ érvényes-e még, és egyáltalán szakmailag hiteles-e. Ez utóbbi különösen jelentős, hiszen, mint láttuk, az internet demokratikus, bárki publikálhatja a nézeteit. A hitelességet nyilván hasonlóan igyekszünk majd megítélni, mint például egy könyv esetében, a szerzőről és kiadóról korábban kialakult véleményünknek megfelelően.
Végül, de nem utolsó sorban egyre nyomasztóbb gonddá válik az adatbiztonság. Egyrészt az összegyűjtött digitális adataink értékesek, nem akarjuk, hogy elvesszenek, másrészt minél több adat van digitalizálva és minél több számítógép van hálózatba kapcsolva, annál nagyobb az esély arra, hogy illetéktelenek kezébe jussanak személyes, például egészségi állapotunkra vonatkozó adataink. |
|
