Az emberiség jelenkori betegségeinek listájára felkerült a pánik is. A világ lakosságának mintegy 2-5 százaléka folyamatosan szenved súlyos lelki zavarban, de a statisztikák szerint a Föld népességének 30-35 százaléka legalább egy pánikrohamot átélt már. A szakemberek egyelőre csak találgatják, milyen okok váltják ki, következésképpen vita tárgya az is, hogy a gyógyszerek vagy a pszichológiai módszerek alkalmasabbak a betegsége megszüntetésére. 

Tudományos körökben élénk vita kíséri azt a megmagyarázhatatlan eredetű pánikbetegséget, amelyről csak azt lehet tudni biztosan: a világon és hazánkban is egyre több ember szenved benne. Tünetei bénítanak, kommunikációra és normál életvitelre alkalmatlanná teszik áldozatukat. Légszomj, szédülés, ájulás, erős szívdobogás, remegés, izzadás, zsibbadás, az elszemélytelenedés érzése, súlyosabb esetben a halálfélelem és a megőrülés gondolata jár vele. 

A pánik 175 éves kórtörténete alatt a szakirodalom 28-féle elnevezéssel illette ezt a lelki zavart, amelyben a világstatisztikák szerint a népesség 2-5 százaléka folyamatosan szenved. Vannak szakorvosok, akik 30-35 százalékra becsülik azok arányát, akik legalább egyszer átestek pánikrohamon. Magyarországon egyedül az Országos Pszichiátriai Intézet kutatója, Szadóczki Erika készített felmérést a pánikbetegekről. Adatai szerint hazánkban a 18-64 éves korosztály 2-3 százalékát érinti ez a betegség, és a lakosság mintegy 15 százalékának volt már egy-két pánikrohama. A nők körében 2,5-szer gyakoribb ez a kórtünet, mint a férfiaknál. Jellegzetesen a 20 év körüliek betegsége, ritkábban a 15-16, illetve az 50 éveseké. 

Alkoholisták körében gyakoribb a betegség

Gábor S. Pál professzor, a betegség világhírű kutatója azt tapasztalta, hogy a pánikbetegek fele depresszióban is szenved. A kettő együtt jelentősen növeli az öngyilkosság elkövetésének esélyét. Felmérések szerint minden negyedik "pánikos" önkezével vet véget az életének. A pszichiáter állítása szerint bizonyos személyiségzavaroktól 25 százalékkal nő meg a halálba menekülés vágya. Az alkoholisták körében nagyon gyakori a pánikroham, minden harmadik küzd vele. A pánikosok droghajlama 19-szer, annak lehetősége pedig, hogy alkoholisták lesznek, 30-szor nagyobb, mint egészséges társaiké. A pánikosok 45 százaléka mentővel kerül kórházba, s a betegek harmada idővel biztos a "sürgősségire" kerül. 

Pánik: az agy zavara

Arra a kérdésre ma még nincs hivatalos válasz, hogy valójában mi a pánikbetegség. Ahány szakember, annyiféle módon közelíti meg a kérdést. Hivatkoznak evolúciós háttérre, genetikai adottságra, a családban előforduló alkoholizmusra vagy a személyiség ugyancsak meghatározhatatlan eredetű depressziójára és egyéb lelki zavarára. A kutató, a gyakorló pszichológus, a pszichiáter és a szakirodalom is csak a kiváltó okok felderítéséig jutott el. Legtöbben Iván Norbert, a IX. kerületi pszichiátriai ambulancia munkatársa véleményén vannak: a pánikbetegség nem hozható egyenes összefüggésbe az életformával, a jövedelmi, társadalmi helyzettel, a végzettséggel, a foglalkozással vagy egyéb körülménnyel. 

A klinikusok megfogalmazása szerint a pánikbetegnek agyi molekuláris zavara van, amely pontos fizikai és kémiai változások eredménye. A hangulatokat, az érzelmeket, az indulatokat a szterotonin nevű anyag közvetíti az idegsejtek között. A pánikbetegeknél kimutatták, hogy szervezetükben alig van ilyen anyag. 

A társadalom is szerepet játszik kialakulásában

A pánikot a tudattalan ismeretlen működése idézi elő, véli Szendi Gábor, a SOTE Magatartástudományi Intézetének pszichológusa. A kérdés: mi bújik meg a felfokozódott veszélyérzet mögött, és miért pánikkal reagál rá a személyiség. Véleménye, hogy a pánikjelenség összefüggésben van a stresszel, az pedig a társadalom állapotával. Szendi doktor több véleménnyel ellentétben határozottan vallja: a pánik kialakulásánál az öröklött emberi adottságok szerepe jóval kisebb, mint a társadalomé. Különösen olyankor, amikor értékrendváltás következik be, amikor az emberek elveszítik stabilitásukat és sem kívül, sem belül nem lelnek kapaszkodókat. Majd végül mindent - a jót és a rosszat is - megkérdőjelezik. 

A szakember szerint a társadalmi körülmények azért fontosak a pánik vizsgálatánál, mert a fogyasztói társadalom hajnalán az emberek zöme áldozatként éli meg a szerepek sokértelműségét. Elhiszi, hogy bárki lehet király, de az ellenkezőjét tapasztalja meg. 

"A mai ember két dolog közül választhat. Vagy tűri az indokolatlan társadalmi stresszhatásokat és szorongásos, depresszív zavarokkal, pánikkal reagál rá, vagy agresszív lesz. Mind a két út indokolttá teszi a gyógyszergyárak nyomulását, amelyek az orvosokkal, a pszichiáterekkel együtt jól megélnek a társadalmi szintű szorongásból. A gondolkodást nem lehet gyógyszerekkel megváltoztatni és a rossz élethelyzet nem lesz jobb a patikaszerektől" - mondotta Szendi Gábor. 

Amit az orvostudomány egzakt módon nem tud megmagyarázni, arra azt mondja, társadalmi gyökerű - jegyezte meg Tamás Pál, az MTA Konfliktuskutató Intézetének vezetője. A betegségről azt tartja: az evolúciós háttér mellett alapvetően a társadalom feldolgozatlan jelenségei váltják ki az emberből a pánikot. 

Ellentétes gyógymódok

Gábor S. Pál szerint a megoldás egyszerű, a gyógyszeres kezeléssel szinte bárkit rövid idő alatt, akár napokon belül rendbe lehet hozni, persze megfelelő magatartási és önmegvalósító terápia mankóival. Szendi Gábor azonban a pszichoanalízist (sic! a kognitiv viselkedesterápiát - a szerk.) tartja hatásosnak. Tamás Pál a világra mutogat, amelyben az emberek zöme egyre rosszabbul érzi magát, amin szerinte se a tabletta, se a lelkek tudói nem tudnak sokat változtatni. 

Felmérések szerint elsősorban a 20 év körüliek betegsége.