| Színes írások
| 2000. június 19., hétfő - Forrás: Világgazdaság | Hormon a meddőség kezelésére
Terhesség géntechnológia segítségével
Statisztikai adatok nincsenek arról, hogy évente hány nő kéri a mesterséges megtermékenyítést, de az biztos, hogy a hazai nyolc egészségügyi központban növekszik a mesterséges megtermékenyítés programjában részt vevők száma. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján a házaspárok 8-10 százaléka meddő.
A meddőség hátterében leggyakrabban peteérési és tüszőrepedési problémák állnak. A nőgyógyászok szerint ezek a gondok a nő életkorának növekedésével együtt nőnek. Például, egy egészséges, rendszeresen szexuális életet élő, nem védekező 25 éves nő szinte biztos lehet abban, hogy három hónapon belül teherbe esik. Ez a valószínűség már 30 éves korára csökkent, 35 évesen pedig már nagyfokú a csökkenés. Ebből következik, hogy a házasságkötés későbbi életkorra halasztása, ami Magyarországon és szinte az összes fejlett országban megfigyelhető, önmagában is növeli az igényt a mesterséges megtermékenyítésre. A WHO adatai szerint a házaspárok 8-10 százaléka meddő.
A mesterséges megtermékenyítés fontos eleme a petesejt érési folyamatának átmeneti leállítása, hogy aztán hormonkezelés hatására több petesejt is egyszerre váljon éretté és szabaduljon ki a petefészekből. E folyamat elősegítésére használják az emberi petesejt érését elősegítő, az angol rövidítés szerint FSH hormont. Az 1950-es évek eleje óta ezt a hormont a változás korán túl lévő nők vizeletéből vonták ki és használták gyógyszeralapanyagnak. Évente körülbelül 50-60 millió liter vizeletet kellett összegyűjteni mintegy 200 ezer donortól a szükséges hormonmennyiség előállításához. Ez viszont egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Csupán Európában 10 millió ampulla hormonkészítmény fogy el egy évben. A hormon iránti növekvő igényekkel sem mindig tudtak lépést tartani.
Konc János, a Budai Meddőségi Központ főorvosa szerint néhány éve rekombináns géntechnikával lehetséges előállítani ugyanezt a hormont. Ez a technika idővel feleslegessé fogja tenni a vizeletgyűjtést és a hagyományos hormongyártást. De van még egy hatalmas előnye a géntechnikán alapuló gyártási folyamatnak: az így gyártott gyógyszer kémiailag teljesen tiszta. A vizeletből előállított hormonkészítmény ugyanis gyakran tartalmazott idegen, nem odaillő fehérjét. Ezek a donor korábbi fertőzéseiből visszamaradt vírus vagy egyéb kórokozó fehérjetöredékei voltak. Márpedig ezek a “szennyezők” különféle, nem kívánatos, például allergizáló hatást váltottak ki a gyógyszert megkapó ember szervezetében. Ráadásul, azért sem lehet “vegytiszta” az idősebb nőktől gyűjtött vizeletből készített gyógyszer, mert ebben az életkorban gyakoriak a különféle betegségek, amelyek ellen gyógyszert szed a donor. A kiválasztás során a vizeletbe kerülhetnek például az altatók, a reuma ellenes szerek, a fájdalomcsillapítók, a magasvérnyomás-ellenes gyógyszerek vagy hormonkészítmények maradványai. Ezek mind “szennyeződést” okozhatnak a vizeletből előállítandó gyógyszerben.
A géntechnológia fejlődése tette lehetővé ennek a hormonnak, az FSH-nak a nagyüzemi előállítását. Egy emlősállat sejtjét használják fel “gyárként”, amely megfelelő táptalajon a kívánt fehérjét termeli. Ezt aztán tisztítják és ellenőrzik, mielőtt a gyógyszer elkészülne.
Konc István szerint a géntechnológiai módszerrel előállított hormon sok szempontból előnyösebb, mint a hagyományos módon készülő társa. Például az Egészségügyi Világszervezet minőségi kívánalmainak sokkal jobban megfelel. Ezért biztonságosabb, az “alapanyag” folyamatosan rendelkezésre áll, a termék minősége egyenletes és megbízhatóan magas színvonalú.
Nemzetközi felmérések mutatják, hogy a teherbe esés aránya jobb, ha a géntechnológiai módszerrel gyártott hormont használják. 35-36 éves nők körében végzett vizsgálat szerint a vizeletből kivont hormonnal kezeltek 26 százaléka, a rekombináns hormonkészítményt kapók 57 százaléka esett teherbe.
Kétségtelen, hogy az új készítmény előnyei közé tartozik, hogy biológiai hatékonysága nagyobb, mint a korábbi gyógyszereké, sőt Konc főorvos azt sem zárja ki, hogy esetleg kevesebb mennyiségre lesz majd szükség a peteéréshez. Ám nem véletlen, hogy az ő által irányított intézetben is csupán két kézen megszámolható esetben használták eddig az ilyen modern készítményeket. Ezeken a gyógyszereken nincs társadalombiztosítási támogatás és az áruk oly magas, hogy csak kevés család számára elérhető. Az első gyermek, akinek az édesanyja ilyen hormonkészítményt kapott, már világra jött. Egészséges, négy kilogramm feletti súllyal született kislányról van szó. Eddig hét esetben alkalmazták a Budai Meddőségi Központban ezt a gyógyszert, és jelenleg még négy további baba vár a megszületésre. Egy másik, hasonló módon előállított gyógyszerrel már kicsit több tapasztalat van — teszi hozzá Konc János —, és a sikeres esetek száma azzal is hasonlóan nagy.
A vizeletből előállított hormonkészítmény helyét a géntechnológiával előállított gyógyszer vette át. Mégis a mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó orvosok meglehetősen eltérő véleményeket fogalmaznak meg, hogy milyen álláspontot képviseljenek az OEP-pel folytatandó szakmai tárgyalásokon, hogy mi is legyen a támogatás filozófiája és gyakorlata. Minden véleménykülönbség ellenére egy dologban nincs vita közöttük: az új eljárással készülő hormon használatát kívánatos lenne szélesebb körben biztosítani. |
|
