• A pikkelysömör krónikus betegség, amely a világban minden ötvenedik embert érint.

• A betegség nem fertőző, azt mástól elkapni nem lehet.

• A pikkelysömör fájdalmas lehet, viszketéssel járhat, vizuálisan taszító lehet, és elkeseredést okozhat. Emberek életét döntheti romba.

• A pikkelysömör általában az ízületeket, a végtagokat és a fejbőrt károsítja, de bármely testrészen előfordulhat, sőt az egész testre is kiterjedhet.

• A pikkelysömör jelenleg nem gyógyítható.

• A betegség tünetei hatékony gyógyszerekkel korlátok között tarthatók. Nincs azonban olyan gyógyszer, amely minden beteg esetében hatásos. A betegek lelki-közösségi igényeit a kezelés során sokszor nem veszik figyelembe.

• A pikkelysömörben szenvedő betegek csaknem negyedében idővel a pszoriatikus ízületi gyulladás is kialakul.

Mi a pikkelysömör?

A pikkelysömör olyan nem fertőző, gyakran előforduló, krónikus és nem gyógyítható betegség, amely akkor alakul ki, amikor az immunrendszer hibás jelzéseinek következtében a bőrsejtek (a keratinociták) túl gyorsan, a szokásos 28–30 napos ciklus helyett 3–4 naponként regenerálódnak. Ezek a fölösleges bőrsejtek a bőr felszínén vörös, pikkelyszerű, hámlós és gyulladt kiütéseket hoznak létre, amelyek viszkethetnek, felszakadhatnak, vérezhetnek, és nagyon fájdalmasak lehetnek. Ezek a kiütések a bőrfelületen súlyos elváltozást okozhatnak, nemkívánatos tekinteteket vonzhatnak, és miattuk a pikkelysömörben szenvedő embereket számos hátrányos megkülönböztetés éri. A betegség általában az ízületeket, a végtagokat, a nemi szerveket és a fejbőrt támadja meg, de bármely testrészen előfordulhat, sőt az egész testre is kiterjedhet.

A fenti fizikai tüneteken kívül a betegség súlyosan romboló hatással lehet a beteg életminőségére is.¹ Az Amerikai Pikkelysömör Alapítvány felmérése szerint a pikkelysömörben szenvedő betegek úgy nyilatkoztak, hogy a betegséggel való együttélés rosszabb lehet, mint sok egyéb krónikus betegség, pl. a szívkoszorúér-megbetegedés, vagy a krónikus obstruktív tüdőbetegség esetében. Az egyetlen betegség, amelynek hatását még a pikkelysömörnél is rosszabbnak ítélték, a depresszió volt.²

A betegség számos különböző formában jelenhet meg, és azt az orvosok a hámlás, vörösség és az érintett testfelület nagysága alapján enyhének, közepesnek vagy súlyosnak ítélhetik. A betegség súlyosságát gyakran mérik klinikai kísérletsorozatok során a PASI (Psoriasis Area and Severity Index) elnevezésű, a pikkelysömör által érintett bőrfelületet és a betegség súlyosságát mérő objektív besorolási rendszer alapján, amely figyelembe veszi a vörösség és a hámlás mértékét és a foltok vastagságát. A PASI értékei 0-tól 72-ig terjednek, ahol a magasabb érték egyre súlyosabb eseteket jelöl.
 

Ki kaphatja meg a betegséget?

A pikkelysömör különböző formái a világon átlagosan minden ötvenedik embert érintenek.³ A betegség etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül minden embert megtámadhat. A pikkelysömör – bár bármely életkorban kifejlődhet – leggyakrabban a 15–35 év közötti személyeket sújtja. A pikkelysömörben szenvedők kb. 10–15%-a a tizedik életév előtt kapja meg a betegséget, amely néha csecsemőknél is megjelenik.

A pikkelysömör különböző formái

A pikkelysömörnek számos jól elkülöníthető típusát különböztetjük meg, amelyek nem csak megjelenési formájukban különböznek, hanem eltérő kezelést is tehetnek szükségessé.

A bőr elváltozásával járó pikkelysömörfajták

Bár a pikkelysömör leírása a bibliai idők óta ismert, nem tudjuk pontosan, mi okozza a betegséget. A legtöbben úgy vélik, hogy a betegség kialakulásában genetikus okok is szerepet játszanak (a beteg 40–60%-ának családjában fordult elő korábban a pikkelysömör).¹ Az is ismert, hogy különböző tényezők, így többek között a stressz, a bőr sérülései, bizonyos gyógyszerek és fertőzések is kiválthatják vagy súlyosbíthatják a pikkelysömört.

Sok éven át úgy gondolták, hogy a pikkelysömör elsősorban a bőrsejtek betegsége. Később azonban észrevették, hogy az immunrendszer működését elnyomó különböző gyógyszerek hatására javult a pikkelysömörben szenvedők állapota. Azt is megfigyelték, hogy a T-sejtek (a fehérvérsejtek) működését gátló ciklosporin hatékony a pikkelysömör kezelése során. Ez alapjaiban módosította a betegség kialakulásának okairól vallott nézeteket. Mára bebizonyosodott, hogy a T-sejtek jelentős szerepet játszanak a betegség kialakulásában.

A legtöbb kutató egyetért abban, hogy az immunrendszer, amely normális esetben védi a szervezetet a külső behatolók ellen, hibás parancsot kap, amely következtében az egészséges bőrsejteket támadja meg. Ez a hiba felgyorsítja a bőrsejtek növekedési ciklusát, és a normális sebességű hámlás helyett a sejtek felhalmozódnak és kiütéseket hoznak létre. A pikkelysömört emiatt “immunreakció révén létrejött” (immunmediált) betegségnek is nevezzük.

A pikkelysömör diagnosztizálása

A pikkelysömör vérvizsgálattal nem diagnosztizálható. Az orvos a diagnózist általában az érintett bőrfelület vizsgálata alapján állítja fel. Ritkább esetben kivágják a pikkelysömör által érintett bőr egy kis darabját, és azt vizsgálják meg mikroszkóp alatt.

Referenciák:

1. Cather JC, Menter A. A T-sejtek reakcióinak modulálása a pikkelysömör kezelése során: hangsúly az efalizumabon. Expert Opin Biol Ther 2003;3:361-370. oldal.
2. Krueger G, Koo J, Lebwohl M et al. A pikkelysömör hatása az életminőségre. Az Országos Pikkelysömör Alapítvány által 1998-ban végzett felmérés eredményei. J Am Acad Dermatol 2001;137:280-284. oldal.
3. Tankosic T, Sharma D. Immun- és gyulladásos betegségek. 35. számú tanulmány. A pikkelysömör és a kapcsolódó artropátiák. Decision Resources, Inc, 2001. május.

Biondi Oriente C, Scarpa R, Pucino A et al. A pikkelysömör és a pszoriatikus artritisz. Dermatológiai és reumatológiai kooperatív klinikai jelentés. Acta Dermatol Venerol 1989;146(suppl):69-71. oldal.