EüÜzlet banner

 
 
Hírek, információk, pr, az egészségipar hírei hazulról

Írjon, ha közérdeklődésre számot tartó, az egészségüggyel  kapcsolatos híre, pr-információja van! Még aznap közzétesszük!

Fizessen elő a papíron megjelenő Egészségügy + Üzlet HÍRlevélre vagy írjon, ha kér egy mutatványszámot!

EÜ.zlet logo

Pszichiátriai zavarok, művészet, terápiák
<< Sajtóközlemény

Budapest, 2003. október 28. --  A művészetnek az emberi lélekre kifejtett jótékony hatása ősidők óta ismert és kvázi-terápiás alkalmazásáról már a bibliából is értesülhettünk (pl. Dávid hárfajátékkal „kezelte” Saul melankóliáját). A műalkotásoknak régebben mágikus hatást tulajdonítottak (mint pl. az altamirai és egyéb barlangrajzok esetében, feltételezésünk szerint a képek vadászati szertartások eszközeként szolgáltak). 

Pontos hatásmechanizmust nem ismerünk (csupán hipotéziseink vannak), és nagy esetszámú, kettős-vak, randomizált, illetve placebo-kontrollált vizsgálatok (amiket egy eljárás hatékonyságának bizonyítására tudományos szinten elvárnak) sem állnak rendelkezésünkre. Ennek ellenére több évezred tapasztalatai azt mutatják, hogy a műalkotások jelentős hatással bírnak lelki készülékünkre, és klinikai megfigyelések tömege támasztja alá, hogy a pszichiátriai betegek állapota jelentősen befolyásolható a művészet eszközeivel, zenével, képpel, mozgással, színházzal. 

Számos elismert pszichoterápiás módszer él az ókori görög drámák hatástárából ismert katarzis eszközével, amit eredetileg művészi eszközökkel értek el, míg a ma elfogadott pszichoterápiás módszerek más utakat választanak. Kivétel képeznek a művészetterápiák, amelyek a különféle műalkotások által hordozott (sokszor katartikus) hatások révén befolyásolják a beteg és nem beteg lélek működését. 

A művészet(kreatív)terápiák  önálló gyógyeljárásként a legtöbb mentális zavarban nem tekinthetők elegendőnek, de kiegészítő kezelésként a gyógyszeres, pszicho- és szocioterápiás beavatkozások mellett az arra fogékonyaknál elemi hatásúak lehetnek. A művészetterápiák speciális kommunikációs csatornákat nyitva - gyakran a hivatalos terápiák hatástalansága esetén is - áttörést hozhatnak a saját lelki világukba zárkózó, bizonyos élményekre különös viselkedésformákkal reagáló páciensek kezelése során.

A krónikus pszichiátriai zavarok legtöbbjében jellemző ugyanis a visszahúzódás, a környezettel való kommunikációs anomáliák, a realitással harmonikus kapcsolat megbomlása, a kezdeményezőkészség és szociális aktivitás markáns lecsökkenése. Ezek gyakran bizarr észlelések és belső élmények következményei, amik szintén elszigetelik a pácienseket a környező világtól és emberektől.

A társadalom ugyancsak eltávolítja magától a furcsán viselkedőket, talán abbéli félelmében, hogy a pszichés zavarok „megfertőzhetik” őket, illetve szorongatóak lehetnek számukra is. 

A régi korok embere kezdetben szentként tisztelte a mentálisan sérülteket, majd olyan időszakok (középkor, korai újkor) következtek, melyekben az „elmebetegek” elzárandó gonosztevőként szerepeltek. Börtönszerű építményekbe kényszerítették őket, ahol a terápia a brutális bánásmód, a kezelés legfőbb elvárása pedig a „normális” társadalomtól távoltartás volt. Ezt a szemléletet szeretnénk elmúltnak tekinteni, noha maradványai gyanakvás, tévhitek, távolságtartás és viszolygás formájában máig fennmaradtak. A gyanakvás és a fenntartások elsősorban az ismeretlennek, érthetetlennek szólnak és a sötétben, ismeretlenben tartás kedvez a fenyegető fantáziák fennmaradásának. A kapcsolat felvétele, szélesítése, gazdagítása a pszichés zavarban szenvedők és az átlagos, egészséges társadalom között elengedhetetlen ahhoz, hogy változzék a kép.

A szokványos párbeszédek, közeledések jellemzően kudarcot vallanak - tekintve a kommunikáció nehezítettségét. Itt lép be lehetséges csatornaként a művészet és a művészetterápia, ami non-verbális utakon közelítve, a minden emberben mélyen élő tudattalan tartalmak által (mentén) kapcsolatot létesíthet a kétfajta világlátás, érzékelés között. Vagyis a beteg ember kifejezheti önmagát az átlagember számára felfogható, átélhető módon anélkül, hogy az elrettentő lenne. A társadalmi elszigetelődés feloldása azonban csak egy, ám igen fontos része a pszichiátriai zavarban szenvedők kezelési célkitűzéseinek. 

A másik, alapvető terápiás feladat a páciensek belső élményvilágának és viselkedésének megváltoztatása a kevesebb szenvedés és jobb funkcionálás irányába. Ehhez elengedhetetlen a már említett komplex kezelés, azaz gyógyszeres, pszicho- és szocioterápiák együttes alkalmazása. 

Kiegészítő terápiás elemként a művészetterápiák - valahol a pszicho- és szocioterápiák között - érett énvédő mechanizmusokat mozgósítva, jelentősen csökkenthetik a betegek szorongását, és visszaszoríthatják a valóság torzult érzékelését.

Hangsúlyozandó, hogy a művészetterápia sem „panacea”, vagyis mindenre hatékony gyógyszer, hanem azon nagyszámú embernek segítő eljárás, akik képesek belső tartalmaikat kreativitással kifejezhetővé tenni a többiek számára.

A XX. század elejéig a pszichiátriai betegek műalkotásairól, műveiről a világ csak szórványosan értesülhetett, a közvélemény igazán csak Prinzhorn 1922-es könyvéből illetve az 1950-es világkongresszus alkalmából ismerkedhetett meg a művészetterápiák eredményeivel és magukkal a művekkel. Azóta egyre több intézet, egyesület, szövetség alakult, melyek a pszichés zavarral élők művészeti aktivitását, a művészetterápiákat állították tevékenységük középpontjába. Újságokat adtak ki, galériák létesültek, illetve a meglévő galériák helyet adtak a mentális betegek műveinek is. 

Számos folyóirat indult, mint pl. az American Journal of Art Therapy, Bulletin of Psychology and the Arts, International Networking Group of Art Therapists, amelyek széles körben ismertté tették a pszichiátriai betegek művészi teljesítményeit. 
Néhány híres művész (pl. Van Gogh, Soutine és sokan mások) pszichiátriai betegsége az utóbbi évtizedekben újra felhívta a figyelmet a művészet és a mentális betegségek kapcsolatára illetve annak sokféleségére. 

Mára a marginális kreatív megnyilatkozások - az „outsider art” gyűjtőfogalmi égisze alatt -bevonultak a világhírű európai és amerikai múzeumok falai közé, a galériák tárlataira, az aukciók listáira, a nagy művészeti vásárokra és a kortárs művészeti publikációkba. Híres kollekciók és kiállítások sora segítette ezt az alapvető szemlélet- és értékváltást eredményező, a művészet fogalmi határait tágító és elmosó folyamatot. (Muséé d’Art Differencie (M.A.D.) Liege; Museé des Arts Spontanés-Art en Marge, Brüsszel; Mussée Max Fourny, Párizs-Halle St. Pierre; Museum Charlotte Zánder, Schloss Bönningheim; Adolf Wölfli Foundation, Bern-Kunstmuseum; The Center for Intuitive and Outsider Art, Chicago; Haus der Künstler, Guggin; Husgrave-Kinley Outsider Collection, Museum of Modern Art-Dublin; Museé Creation Franche- Bégles/Svájc; Art-Brut-Collection Rainer Gyűjtemény, Bécs)

Hazánkban a legutóbbi évekig csak szórványos kezdeményezések indultak e területen. A „Lipót Galéria” az első olyan hazai hely, ahol a betegek alkotásait a rehabilitált betegek közreműködésével fogjuk kiállítani és árulni. Várható, hogy a jövőben az ehhez hasonló kezdeményezések összefogását is felvállaljuk, jöjjenek azok más intézményekből vagy egyénektől akár. 

IRODALOM

Hárdi I: A dinamikus rajzvizsgálat. Medicina, Budapest 1983
Horváth Sz.: Pszichiátriai betegek rehabilitációjának intézményes formái. In: Huszár L, Kullmann L, Tringer L (szerk): A rehabilitáció gyakorlata. Medicina 2000
Jakab I: Képi kifejezés a pszichiátriában. Akadémia Kiadó, Budapest 1998
Pető Z: Művészeti élmény - út a rehabilitációhoz. Psychiat Hung 2000, 15 (4):483-489
Prinzhorn H: Bildnerei der Geisteskranken. Berlin, Springer, 1922

Összeállította: Dr. Danics Zoltán, 
az OPNI Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály osztályvezető főorvosa
 
Háttéranyag 2003. október 28.

PUBLIKÁCIÓK ÉS KIÁLLÍTÁSOK

Publikációk a Lipóti Pszichiátriai Múzeum anyagáról:
- Jó János: Intézeti Múzeumunk fejlődése. In: A Budapesti Angyalföldi Elme-és Ideggyógyászati Emlékkönyve. Bp. 1933. 61-82-; 
- Dr. Fekete János- Dr. Pertorini Rezső: Az Intézet psychiátriai múzeuma. In.: Az Országos Ideg-és Elmegyógy intézet 100 éve. Bp. 1968. 283-290.;
- Bükky Attila- Valkai Zsuzsa: Üzenetek a Sárga Házból. Debrecen, 1988;
- A Pszichiátriai Képtár Múzeum katalógusa. Szerk: Plesznivy Edit. Bp. 1992.; 
- Plesznivy Edit: A Pszichiátriai Képtár Múzeum. Új forrás, 1992. márc. XXI. Évf. 46-49;
- Hardi István: A Pszichiátria Múzeum. Gyűjtemények és kiállítások. Psychiátria Hungarica. 1993 okt VIII. évf. 5 sz. 443-37.; 
- M. van Geldorph-W. Schoonhoven: Art and Insanity- From the Madhause of the Museum. Budapest Style. 1998. ápr. 38-40.; 
- Plesznivy Edit: A Lipótmezei pszichiátriai gyűjteményről In: Félelmek és boldogságok. Előadások a művészeti nevelés pedagógiai, művészetterápiái és pszichiátriai vonatkozásairól. Pécs, 1998. 83-89.; 
- Moussong-Kovács Erzsébet: A kor háza-a kór képe. Magyar Szemle, 2000. 7-8- sz.63-81.; 
- Süle Katalin: Pszichiátriai Múzeum, Budapest. Nemes Lampért és a „magyar Van Gogh”. In.: Műértő, 2001, okt 5. ; 
- A destigmatizáció állomásai- Festőművészek képei a Pszichiátriai Múzeum gyűjteményében In.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve. 2002.

Kiállítások a Pszichiátriai Múzeum anyagából:
- Imagok és Alteregók- Válogatás a Pszichiátriai Múzeum anyagából Az Életfa Jungiánus Egyesület kiállítása. OPNI. Kápolna, 1992.; 
- A Selig Múzeum képei, József Attila gimnázium, Pest-Buda terem. 1993.; 
- Üzenetek a Sárgaházból, Sarkad, Márki Sándor Múzeum, 1995.; 
- A pomázi Rehabilitációs Intézetének gyűjteménye és az alkotótábor művészei, SIPE 18 Nemzetközi kollokviuma. Műcsarnok, 1995.; 
- Gondolat Velence - Válogatás a Lipóti Pszichiátriai Múzeum anyagából, Dunaújváros, Modern Művészeti Közalapítvány. Uitz terem. 1995; 
- A téboly vásznai- belső képek tára, ELTE. Kisérleti Pszichológia Tanszék. 1996.; 
- A lipóti múzeum, Cirkógejzír Filmszínház, Máskép Alapítvány, 1996.; 
- Félelmek és boldogságok, Pécs, Művészetek Háza, 1997.; 
- Az alkotás öröme, Gyermek Pszichiátriai osztályok festményei és rajzai. BTM, 1998.; 
- Kényszerszülte művészet. Magyarországi rabmunkák a 19-20. századból. Tragor Ignác Múzeuma, Vác, 2001, máj-szept.; 
- Nyitott Műhelyek- Az OPNI művészetterápiás csoportjai, Pesti Oktogon Művészudvar, 2001. aug.;



Honlap: 
Az itt megjelentetett adatok hitelességéért az információforrás és nem az Egészségügy + Üzlet tematikus portál szerkesztősége a felelős.

 
redballAz egészségipar hírei külföldről
redballMurphy néhány egészségügyi vonatkozású törvénye

 
EüÜzlet portál - amit látnia kell, hogy ne higgyen a szemének! 
Bízzon meg minket honlapjának napi frissítésével!
  Copyright (c) 2000-2003 - É+L Kongresszus- és Kiállításszervező Kft.