Aleksza M.*, Sipos Sz., Szodoray P.**, Zeher M.** (DEOEC, *III. sz. Belgyógyászati Klinika, **Klinikai Immunológiai Tanszék, Debrecen): A klinikai immunológiai laboratóriumi diagnosztika helyzete a QualiCont külső minőségellenőrzési vizsgálatainak tükrében
Ambrus Géza*, Gál Péter*, Andreas Laich**, Robert B. Sim** és Závodszky Péter* (MTA Enzimológiai Intézet*, Budapest*, University of Oxford**, Oxford**): A mannóz-kötő lektinhez kapcsolódó MASP szerin-proteázok enzimatikus jellemzése (P)
András Katalin*, Fent János**, Fűrész József **, Mátyus Mária**, Horváth Győző***, Lakatos Zsuzsanna** (*OKK-OSSKI, Budapest, **MH-EVI Kórélettani Kutató Osztály, Budapest, ***MH-EVI Sugárbiológiai Kutató Osztály, Budapest): Aktivált eosinophil granulocyták kimutatása flowcytométerrel (P)
Andrásfalvy Márton, Prechl József, Erdei Anna (ELTE TTK Immunológia Tanszék, Göd): CR2 (CD21) kimutatása mukóza típusú hízósejten (P)
Dr. Bakó Gyula, Dr. Bíró Edit, Dr. Váncsa Andrea, Dr. Barta Zsolt (DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinika Debrecen): A Hashimoto thyreoiditis ritka társulásai 3 eset bemutatásával
Barna Gábor*, Sebestyén Anna*, Chinopoulos Christos**, Nagy Katalin*, Tótth Árpád*, Mihalik Rudolf*,  Kopper László* (Semmelweis Egyetem, *I.sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet , **Orvosi Biokémiai Intézet, Budapest): A TGFß1 által kiváltott apoptózis jellemzői (P)
Bánki Zoltán*^,**, Laco Kacani*, Heribert Stoiber*, Erdei Anna**, Manfred P. Dierich* (*Institut für Hygiene und Sozial Medizin, Innsbruck; **ELTE TTK, Immunológiai Tanszék, Budapest): Az Fcg-receptor kereszkötésének hatása humán monocita eredetű dendritikus sejtek érésére(P)
Bene L*, Füst Gy**, Huszti Z**, Fekete B**, Mészáros M**, Veres A**, Kovács Á*, Miklós K***, Singh M****, Romics L** Prohászka Z** (Péterfy S. Kh, Budapest*, Semmelweis Egyetem III Belklinika**, Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet***, Inst. Biotechnol, Braunschweig, Németország****): A 65 KD hősokkfehérje elleni antitestek titere szignifikánsan alacsonyabb gyulladásos bélbetegségben, mint az egészségesekben
Bertók Lóránd (OKK - ,,Frédéric Joliot-Curie'' Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet, Budapest): Epesavak és endotoxinok szerepe a természetes ellenállóképességben
Bessenyei Beáta, Márka Marietta, Dr. Semsei Imre (DEOEC III. Belgyógyászati Klinika, Debrecen): Mutációk az La/SSB autoantigén 7-es exonjában (P)
Bíró A*, Horváth A*, Varga L**, Nemesánszky E***, Csepregi A***, Dávid K****, Tolvaj Gy****, Ibrányi E*****, Telegdy L*****, Pár A******, Romics L*, Karádi I*, Köles A*******, Bálint T*******, Horányi M** (Semmelweis Egyetem, III. Belklinika*, Orsz. Haematol. Immunol. Int.**, Budai Irgalmas Kh***, BM Központi Kh****, Szt. László Kh*****, Pécsi TE, I. Belklinika******, Schering-Plough, Budapest*******): A koleszterin-ellenes autoantitestek (ACHA) szérumszintjének sorozatos mérése IFN-a-2b-vel kezelt krónikus hepatitis C-s (CHC) betegekben
Biró Anna*, Pállinger Éva** , Major Jenő*, Jakab Mátyás*, Klupp Tibor*, Tompa Anna* (*OKK Országos Kémiai Biztonsági Intézete, Immuntoxikológiai labor, Budapest,  **SE Genetikai, Sejt-és Immunbiológiai Intézet, Budapest): Immuntoxikológiai vizsgálatok kőolajipari munkások körében (P)
Bognár Gabriella, Mészáros Gabriella, Köteles György (OKK, Országos "Frédéric Joliot-Curie" Sugárbiológiai és Sugár-egész-ségügyi Kutató Intézet, Budapest): Ionizáló sugárzás hatása humán vér antioxidáns kapacitására, in vitro
Boldizsár Ferenc, Berki Tímea, Pálinkás László, Németh Péter (PTE-ÁOK, Immunológiai és Biotechnológiai Intézet, Pécs): Egér thymocyták jelátvitelének vizsgálata (P)
Bősze Szilvia*, Nadia Caccamo**, Francesco Dieli**, Hudecz Ferenc* (*MTA-ELTE Peptidkémiai Kutatócsoport, Budapest, **Department of Biopathology, University of Palermo, Italy): Új humán funkcionális epitóp azonosítása a m. tuberculosis 16 kDA fehérje 91-110 régiójában (P)
Burián Katalin*, Endrész V.*, Kis Z.*, Darvas  Z.**, Hegyesi H.**, Gönczöl É.*, Falus A.** (*Szegedi Tudományegyetem, Orvosi Mikrobiológiai Intézet, Szeged, **Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, Budapest): A hisztidin-dekarboxiláz enzim kifejeződése Chlamydia pneumoniae fertőzés hatására (P)
Buzás Edit*, Polgár Anna**, Pállinger Éva******, Géher Pál***, Halász Tünde*, Ortutay Zsuzsanna*, Uray Katalin****, Hudecz Ferenc****, Glant Tibor*****, Falus András*^,****** (Semmelweis Egyetem, Budapest*, ORFI, Budapest**, Budai Irgalmasrendi Kórház, Budapest***, ELTE, Budapest****, Rush University, Chicago, IL*****, MTA-SE Molekuláris Immunológiai Kutató Csoport******): A porc aggrekán rheumatoid arthritises „QKRAA” kazetta- motívummal homológ szakaszának felismerése rheumatológiai betegekben
Cervenak László**, Oroszlán Melinda*, Rugonfalvi-Kiss Szabolcs* Prohászka Zoltán*^,**, Füst György*^,**  (*SE, III. Belklinika, Budapest, **MTA/SE Anyagcsere, Genetikai és Immunológiai Munkacsoport, Budapest): A 60 kD-OS hősokk fehérjék szerepe az endothel sejt aktivációban
Csiszár Anna*, Szentes Tamás**, Haraszti Beáta*, Petrányi Győző*, Pócsik Éva* (Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet*, Budapest*; Fővárosi Szent István Kórház**, Budapest**): Eltérő citokin génexpressziós mintázat colo-rectális carcinomákból frissen izolált CD4+ és CD8+ tumor-infiltráló limfocitákban
Csípő István, Kávai Mária, Urbán Barbara, Antal-Szalmás Péter, Kiss Emese, Szegedi Gyula (DEOEC III. Belgyógyászati Klinika, Debrecen): Szolubilis komplement receptor 1-hez kapcsolódó keringő és peg-precipilált immunkomplexek vizsgálata SLE-s betegek szérumában
Detre Cynthia*, Réthi Bence*, Matkó János*, Rajnavölgyi Éva** (*ELTE Immunológiai Tanszék, Budapest, **DEOEC  Immunológiai Intézet, Debrecen): A Fas-recptoron keresztüli jelátvitel szabályozó szerepe az antigén-specifikus T-limfocita aktiválás során (P)
Engelmann Péter, Pál József, Németh Péter (PTE ÁOK Immunológiai és Biotechnológiai Intézet): Földigiliszta (Eisenia foetida) coelomasejtek immunológiai jellemzése monoklonális ellenanyagokkal
Erdei Anna, Józsi Mihály, Prechl József és Bajtay Zsuzsa (ELTE, Immunológiai Tanszék, Budapest): Az 1-es típusú komplementreceptor (CR1, CD35) gátolja humán B limfociták proliferációját - ellentétben az aktivációt közvetítő 2-es típusú (CR2, CD21) receptorral
Farkas H*, Füst G**, Fekete B**, Karádi I**, Visy B*, Varga L*** (Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömb*, III. Belgyógyászati Klinika**, Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet***, Budapest): C1-esterase inhibitor elleni autoantitestek vizsgálata herediter angioneuroticus oedemában
Faust Zs., Sáfrány B., Nemes I., Selmeci G., Paál M. (OVSz Pécsi Regionális Vérellátó Központ, Pécs): Thrombocyta - ellenes antitest kimutatása flowcytometriával (P)
Fülöp András Kristóf*, Hegyi Krisztina*, Horváth Barbara, Tóth Sára*, Buzás Edit* és Falus  András*^,** (*Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt és Immunbiológiai Intézet,  Budapest, ** MTA Molekuláris Biológiai Kutatócsoport, Budapest): Csökkent akutfázis reakció, módosult IL-6 és IL-6R expresszió és Fehérje-tirozin foszforiláció genetikailag hisztaminhiányos egerekben 
Füst Gy*, Szalai Cs**, Varga L***, Yang Y****, Karádi I*, Romics L*, Chung EK****, Zhou B****,  Blanchong CA****, Kovács M*, Yu Y**** (Semmelweis Egyetem, III. Belklinika*, Heim Pál Kórház**, Orsz. Haematol. Immunol.Int.***, Budapest, Ohio State Univ., Children’s Med. Ctr., Columbus, OH, USA****): Egyes MHC-III allélok kapcsolata és a C4 szérumszint szabályozásában játszott szerepe egészséges magyar populációban
Garaczi Edina*, Széll Márta**, Jánossy Tamás***, Buzás Edit****, Falus András****, Kemény Lajos*^,**, Dobozy Attila*^,** (SZTE, Bőrgyógyászati Klinika*, Szeged*, MTA- SZTE Dermatológiai Kutatócsoport**, Szeged**, SZTE Sebészeti Műtéttani Intézet***, Szeged***, SOTE Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet****, Budapest****): A hisztamin szerepe DNFB által indukált contact dermatitisben
Gáti Róbert*, Kövesdi Dorottya*, Koncz Gábor***, Magócsi Mária**, Sármay Gabriella* (*ELTE Immunológia Tanszék, Göd, **OHII Membrán és Izotópdiagnosztikai Osztály, Budapest, ***MTA Immunológia Tanszéki Kutatócsoport, Göd): MAP-kinázok és általuk szabályozott molekulák aktiválódása különböző érettségi fokú B-sejtekben (P)
Gogolák Péter*, Réthi Bence**, Tóth K. Gábo***3, Rajnavölgyi Éva* (*DEOEC Immunológiai Intézet, **ELTE Immunológiai Tanszék, ***SZE Orvosvegytani Intézet): A nem specifikus adhézió szerepe az antigén-specifikus T-limfocita aktivációban (P)
Gogolák Péter*, Szatmári István**, Nagy László**, Rajnavölgyi Éva* (Debreceni Egyetem OEC Immunológiai Intézet*, Debrecen Debreceni Egyetem OEC Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet**, Debrecen): A CD36 expresszió szabályozása a monocitákból történő dendritikus sejt differenciálódás során
Gyimesi Edit*, Radoychich Elvira1* Veres Anita*, Szilasi Mária**, Szegedi Andrea***, Szegedi Gyula*, Sipka Sándor* (*DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinika, **DEOEC Tüdőgyógyászati Klinika, ***DEOEC Bőrgyógyászati Klinika, Debrecen): Az eozinofil kationos protein mérés jelentősége az allergia diagnosztikájában (P)
Hajdu Melinda, Puskás Éva, Sipos Andrea, Vas Virág, Uher Ferenc és Pálóczi Katalin (Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet, Budapest): A természetes autoantitest repertoár regenerációja őssejtátültetés után
Horkay Béla*, Sztranyák Anikó**, Kalmár Ágnes***, Blatniczky László***, Fűrész József* (MH Egészségvédelmi  Intézet*, Budapest*, Semmelweis Egyetem**, Budapest**, Budai Gyermekkórház és Rendelőintézet***, Budapest***): CD3+ T-limfociták citokin mRNS expressziójának vizsgálata gyermekkori I-típusú diabetes mellitusban (I .DM)
Horváth Laura*, Fekete Béla*, Czirják László*, Kalabay László*, Veres Amarilla*, Fónyad Gábor*, Horváth Anna*, Viczián Ágnes**, Hoffer Izabella***, Füst György*, Romics László*, Prohászka Zoltán* (Semmelweis Egyetem, III. sz. Belgyógyászati Klinika*, Egészségtudományi Kar** Budapest, Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet***, Budapest3): Helicobacter pylori fertőzöttség és 60kD-os hősokkfehérjék elleni antitestek kapcsolata különböző autoimmun betegségekben
Horváth Mária*, Szabó Mária*, Lukács Gyula*, Tóth Ferenc** (Józsefvárosi Eü. Szolgálat, *Allergológiai és Immunológiai, **Szemészeti Szakrendelés, Budapest): Allergiát kiváltó ritkább okok a klinikai gyakorlatban
Hudecz Ferenc*, Matty Feijlbrief**, Gábor Mező*, Eliandre de Oliveira***, Dimitrios Krikorian****, Annamária Jakab*, Vassilios Tsikaris****, Constantinos Sakarellos****, David Andreu***, Sytske Welling-Wester** (*MTA-ELTE Peptidkémiai Kutatócsoport, Budapest,  **Department of Medicinal Microbiology, University of Groningen, Groningen, The Netherlands ***Department of. Organic Chemistry, University of Barcelona, Barcelona, Spain; ****Department of Chemistry, University of Ioannina, Ioannina, Greece): Fehérje vagy szintetikus hordozó hatása HSV gD peptidepitóp-konjugátum ellenanyag felismerésére 
 

Vissza a lap tetejére

Aleksza M.*, Sipos Sz., Szodoray P.**, Zeher M.** (DEOEC, *III. sz. Belgyógyászati Klinika, **Klinikai Immunológiai Tanszék, Debrecen): A klinikai immunológiai laboratóriumi diagnosztika helyzete a QualiCont külső minőségellenőrzési vizsgálatainak tükrében

Az adhéziós sajátosságokkal bíró sejtfelszíni CD44 molekulának már sikerült kimutatni a sejtfelszínről leváló szolubilis formáját is, aminek zavarát írta le Levesque munkatársaival 2000-ben primer Sjögren-szindrómás nőbetegek szérumában. Munkánk során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a klinikánkon kezelt Sjögren-szindrómás betegekben is megtalálható-e a sCD44-emelkedés, és ha igen, származhat-e a sCD44 a perifériás vér fehérvérsejtjeinek felszínéről.
Munkánk során 33 primér Sjögren-szindrómás és 30 kontroll perifériás vérének fehérvérsejt szubpopulációit vizsgáltuk monoklonális ellenanyagok segítségével, limfociták, monociták és granulociták CD44 expresszióját határoztuk meg áramlási citometriás módszerrel. A sCD44 kimutatása egy általunk összeállított ELISA módszerrel történt.
Eredményeink alapján elmondható, hogy Sjögren-szindrómás nőbetegek sCD44 koncentrációja szignifikánsan magasabb, mint az egészséges kontrolloké (OD: 0,26 ± 0,12 v 0,20 ± 0,07, p=0,02). Emellett a betegek limfocitáinak, illetve monocitáinak felszínén szignifikánsan csökkent a CD44 fluoreszcencia intenzitása a kontroll populáció hasonló adataihoz képest (79,40 ± 16,50 v 91,18 ± 20,06 p=0,01; 150,59 ±43,32 v 180,07 ± 43,71, p<0,01).
Eredményeink arra engednek következtetni, hogy a korábban leírt sCD44 koncentráció-emelkedés Sjögren-szindrómában, a klinikán gondozott betegpopulációban is tapasztalható, és a perifériás vérben található fehérvérsejt szubpopulációinak sejtfelszíni CD44 elvesztése esetleges magyarázatként szolgálhat a sejtfelszíni formát érintő rendellenességekre, amelynek megerősítése természetesen további vizsgálatokat igényel.

Vissza a lap tetejére

Ambrus Géza*, Gál Péter*, Andreas Laich**, Robert B. Sim** és Závodszky Péter* (MTA Enzimológiai Intézet*, Budapest*, University of Oxford**, Oxford**): A mannóz-kötő lektinhez kapcsolódó MASP szerin-proteázok enzimatikus jellemzése (P)

A komplementrendszer antitest-független aktiválódása során a mannóz-kötő lektin (MBL) a patogének felszínén található szénhidrát struktúrákhoz kötődik. Az aktivációs jelet az MBL fehérjéhez asszociált szerin-proteázok (MASP-1 és MASP-2) továbbítják, beindítva ezzel a komplement kaszkádot. A MASP fehérjék szubsztrátspecificitásáról ellentmondásos közlemények jelentek meg és az aktiválódás sorrendje sem tisztázott még. Keveset tudunk a MASPok autóaktiválódásáról és nincs adat a proteázok szintetikus szubsztrátokon mérhető enzimatikus aktivitásáról. A felmerülő kérdések megválaszolására, pET-17b vektorba klónoztuk a MASP-1 és MASP-2 fehérjék C-terminális katalitikus régióját (gB). A fragmentumokat E. coli sejtekben inklúziós test formájában fejeztük ki. A fehérjéket renaturáltuk és ioncserés, valamint hidrofób kromatográfiával tisztítottuk. Mindkét gB fragmentum aktív formában volt jelen és az aktivációs Arg-Ile kötés elhasadása aminosavanalízissel kimutatható volt. A tisztítás során a MASP-1 gB fehérje erős autódegradációját figyeltük meg. A MASP-2 gB fragmentum az analóg C1s komplementfehérjével összemérhető enzimatikus aktivitással rendelkezett és szintetikus szubsztrátokon a C1s fehérjére jellemző k_cat/K_m értékek felét mutatta. Mindkét MASP fragmentum specifikusan hasította a C3 és a C4 fehérjéket, de a MASP-1 gB fragmentum mindkét esetben magasabb k_cat/K_m értékeket mutatott. A MASP-1 gB fehérje nagyobb aktivitása és magasabb vérbeli koncentrációja az eredetileg elképzeltnél fontosabb szerepet sejtet. A megfigyelt autódegradációnak pedig a működés szabályozásában lehet része.

Vissza a lap tetejére

András Katalin*, Fent János**, Fűrész József **, Mátyus Mária**, Horváth Győző***, Lakatos Zsuzsanna** (*OKK-OSSKI, Budapest, **MH-EVI Kórélettani Kutató Osztály, Budapest, ***MH-EVI Sugárbiológiai Kutató Osztály, Budapest): Aktivált eosinophil granulocyták kimutatása flowcytométerrel (P)

Bevezetés. A rutin diagnosztikai laboratóriumban használatos módszer nem szolgáltat információt az aktivált eosinophilek mennyiségére vonatkozóan. Egy olyan flowcytometriás eljárást dolgoztunk ki, amellyel teljes vérben mind a nyugalmi állapotú, mind az aktivált eosinophilek jól elkülöníthetők a neutrophilektől és a monocytáktól.
Anyag és módszer. Frissen levett, 4 órán át 37^oC-on tartott, valamint 0,2 mikrog/ml GM-CSF-fel stimulált (4h, 37^oC, 5% CO2, n=7) teljes vért a következő felszíni markerek elleni monoklonális antitestekkel jelöltük: CD16 (FcgammaIII-R), CDw125 (IL-5alfaR), CD14 (LPS-R), CD69 (eosinophil aktivációs marker), és flowcytométerrel (BD FACScan) analizáltuk.
A frissen levett vérminták kvalitatív és kvantitatív vérképét a rutin diagnosztikában alkalmazott Abbot Cell-Dyn 3500 automatával is megmértük (n=31).
Eredmények. A frissen levett vérminta esetén a flowcytométerrel meghatározott CDw125(+)/CD16(-) tulajdonságú populáció korrelál a legjobban (R2=0,98) a laboratóriumi automatával meghatározott eosinophil sejtszámmal. Állás hatására (4h, 37^oC) a flowcytometriás fényszórási kép megváltozik, ugyanakkor a CDw125(+)/CD16(-) populáció jól azonosítható marad, amelyen a GM-CSF kezelés hatására megnő a CD69 aktivációs marker expressziója. 
Következtetés. A vizsgált paraméterek lehetővé teszik az eosinophilek kvalitatív és kvantitatív meghatározását, valamint aktivációs kinetikájuk követését is.

Vissza a lap tetejére

Andrásfalvy Márton, Prechl József, Erdei Anna (ELTE TTK Immunológia Tanszék, Göd): CR2 (CD21) kimutatása mukóza típusú hízósejten (P)

Ismert, hogy a C3 komplementfehérje különböző fragmentumait megkötő receptorok számos sejttípuson megjelennek, így pl. limfocitákon, makrofágokon, dendritikus sejteken, follikuláris dendritikus sejteken, szeróza típusú hízósejteken, granulocitákon, eritrocitákon. Ennek következtében a komplementaktiválódás eredményeként keletkező C3-ligandumok testszerte számos biológiai folyamatot szabályoznak.
Hízósejteken eddig a C3 kisebb méretű aktivációs fragmentumát, a C3a-t kötő C3aR-t mutatták ki, a C3 nagyobb aktivációs termékeivel, a C3b-vel és a C3d-vel reagáló 1 és 2 típusú komplementreceptorokat (CR1/CD35 ill. CR2/CD21) ezeken a sejteken eddig még nem azonosították. Kísérleteinkben e receptorok megjelenését és funkcióját vizsgáltuk az RBL-2H3 patkány eredetű, mukóza típusú hízósejtvonal, valamint egér csontvelőből differenciátatott hízósejtek (BMMC) alkalmazásával. Cytofluorimetriás méréseink bizonyítják, hogy egér CR2 specifikus egyláncú ellenanyagok (7g6scFv) és a természetes ligandum, a C3d egyaránt dózis-függően kötődik a sejtekhez. Egér CR1/2 specifikus primerek és BMMC-ből izolált mRNS alklamazásával RT-PCR módszerrel bizonyítottuk a CR2-t kódoló szekvencia jelenlétét egér eredetű mukóza típusú hízósejtekben.
A hízósejteken megjelenő CR2 funkciójának tanulmányozásakor a receptorkeresztkötés hatására felszabaduló ß-hexózaminidáz granuláris enzim mennyiségét, valamint az intracelluláris Ca2+-szint változását mértük. Mindkét esetben azt tapasztaltuk, hogy a komplementreceptorok keresztkötése önmagában hatástalan. A hízósejteken kifejeződő CR2 lehetséges szerepének vizsgálata az IgE-közvetített aktiválás során folyamatban van. 

Vissza a lap tetejére

Dr. Bakó Gyula, Dr. Bíró Edit, Dr. Váncsa Andrea, Dr. Barta Zsolt (DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinika Debrecen): A Hashimoto thyreoiditis ritka társulásai 3 eset bemutatásával

A DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinikájának endokrin betegforgalmában az elmúlt évek során a Hashimoto thyreoiditis három irodalmi ritkaságszámba menő társulását észleltük. Eseteinkben a Hashimoto thyreoiditis diagnózisa vált először nyilvánvalóvá és a társult betegség hosszabb rövidebb időn belül került diagnosztizálásra. A részletes anamnesztikus adatok alapján a két betegség együttes jelentkezése nem zárható ki, csak a jelentkező tünetek, panaszok alapján megállapított újabb diagnózis alapján állítható a fenti sorrend.
Első betegünk tartós hőemelkedés, gyorsult We érték, nyaki fájdalom és jobb oldali alhasi fájdalom miatt került felvételre. A panaszok hátterében Hashimoto thyreoiditis diagnozisát rövid idő alatt megállapítottuk. A hasi panaszok miatt felmerült Chron-betegség miatt elvégzett műtét sarcoidosist igazolt. Mindkét betegség adaequat kezelése után betegünk jelenleg panaszmentes.
Második esetünkben chronicus urticaria tünetei jelentkeztek a Hashimoto thyreoiditis akut shubjai során. Az aktivitás csökkenésével az urticariás tünetek is megszűntek. Ma már a beteg megtanulta a kórkép kezelését, saját maga is el tudja dönteni, mikor kell a kezelését kiegészíteni steroiddal pár napra és az L-Thyroxin szint ellenőrzésére jelentkeznie.
Harmadik esetünkben sclerotizáló cholangitis és Hashimoto thyreoiditis társulását észleltük.
Úgy tűnik, hogy ha a Hashimoto thyreoiditishez társuló másik immunkórkép esetében a kezelést mindkét betegség igényeinek megfelelően folytatjuk a lefolyás rövidebb, a javulás, tünetmentesség gyorsabban következik be.

Vissza a lap tetejére

Barna Gábor*, Sebestyén Anna*, Chinopoulos Christos**, Nagy Katalin*, Tótth Árpád*, Mihalik Rudolf*,  Kopper László* (Semmelweis Egyetem, *I.sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet , **Orvosi Biokémiai Intézet, Budapest): A TGFß1 által kiváltott apoptózis jellemzői (P)

Vizsgálat célja: Normál lymphoid sejtek esetében a TGFß1 a proliferációt gátolja és/vagy  apoptózist indukál. Kísérleteinkben a TGFß1 által kiváltott apoptózis mechanizmusát vizsgáltuk HT58 sejtekben.
Módszer: A HT58 (human B-NHL vonal) sejteket különböző ideig kezeltük TGFß1-gyel. A kezelések apoptotikus/proliferációs hatását és a mitokondrium depolarizációját áramlási citométerrel mértük. A mitokondriális fehérjék expresszióját immuncitokémiával, Western blottal, a TIEG és ARTS expresszióját RT-PCR-rel, a kaszpáz enzimek működését pedig gátló szerekkel vizsgáltuk. A Bax fehérje lokalizációját immuncitokémiával és konfokális mikroszkóp segítségével állapítottuk meg.
Eredmények: A TGFß1 által kiváltott apoptózis folyamata során a mitokondrium depolarizációját és a kaszpáz3, a kaszpáz8, a kaszpáz9 aktiválódását tapasztaltuk. A TIEG expresszió fokozódása mellett a mitokondriális fehérjék közül a Bid hasítódott, a Bax fehérje a citoplazmából a mitokondriumba szállítódott.
Következtetések: A TGFß1 által kiváltott apoptózis kaszpázoktól függő jelenség, mind a kaszpáz8, mind a kaszpáz9 aktiválódik. A mitokondrium fontos szerepet játszik ebben a folyamatban, míg a halálreceptorok nem.
Támogatók: OTKA D29111, T26391, MKM091/1999, 150/2001 és az ETT 192/2000, 193/2000

Vissza a lap tetejére

Bánki Zoltán*^,**, Laco Kacani*, Heribert Stoiber*, Erdei Anna**, Manfred P. Dierich* (*Institut für Hygiene und Sozial Medizin, Innsbruck; **ELTE TTK, Immunológiai Tanszék, Budapest): Az Fcg-receptor kereszkötésének hatása humán monocita eredetű dendritikus sejtek érésére (P)

A dendritikus sejtek (DC) professzionális antigén prezentáló sejtekként fontos szerepet játszanak az immunválasz kialakulásában és szabályozásában. A DC-k antigén prezentációhoz elengedhetetlenül szükséges érését külső faktorok, pl. LPS, vírus eredetű RNS, valamint belső faktorok, pl. gyulladási citokinek (IL-1, IL-6, TNF-a) egyaránt indukálhatják. Kísérleteinkben a humán IgG és az Fcg-receptorok szerepét vizsgáltuk monocita eredetű dendritikus sejtek érésére. A monocitákból differenciáltatott éretlen dendritikus sejteket monomer, illetve keresztkötött IgG-vel kezeltük. A keresztkötött IgG hatására a 7 napos dendritikus sejtek érett DC-re jellemző fenotípust mutattak, míg a monomer IgG nem váltotta ki a sejtek érését. A keresztkötött IgG által közvetített érés során, az LPS-hez hasonlóan, a dendritikus sejtek elveszítették az antigén internalizációjában fontos Fcg- és mannóz-receptorokat, ezzel ellentétben az antigén prezentációhoz szükséges kostimulációs és adhéziós molekulák mennyisége megnövekedett. Az ezek után elvégzett allogén proliferációs vizsgálatok és citokin szekréció (IL-10, IL-12) mérések további információt nyújtanak az Fcg-receptorok szerepére a dendritikus sejtek érési folyamatában.

Vissza a lap tetejére

Bene L*, Füst Gy**, Huszti Z**, Fekete B**, Mészáros M**, Veres A**, Kovács Á*, Miklós K***, Singh M****, Romics L** Prohászka Z** (Péterfy S. Kh, Budapest*, Semmelweis Egyetem III Belklinika**, Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet***, Inst. Biotechnol, Braunschweig, Németország****): A 65 KD hősokkfehérje elleni antitestek titere szignifikánsan alacsonyabb gyulladásos bélbetegségben, mint az egészségesekben

Célkitűzések: A gyulladásos bélbetegségek, a Crohn betegség (CB) és a colitis ulcerosa (CU) pathomechanizmusa kevéssé tisztázott, az újabb adatok szerint a saját bélflórába tartozó egyes baktériumok elleni defektív immunválasz szerepet játszhat e betegségek kialakulásában. Lényegesnek látszott ezért meghatározni a myocobacterialis hsp65 elleni antitestek titerét e betegekben. Betegek és módszerek: 66 CB-ben és 42 CU-ban szenvedő beteg és 126 egészséges kontroll egyén szérumában mértük az IgG, IgA és IgM osztályba tartozó anti-hsp65 antitestek titerét ELISA módszerrel. - Eredmények: Az IgG anti-hsp65 antitestek titere szignifikánsan alacsonyabb volt a CB-s (p<0.01) és a CU-s (p<0.001) betegekben, mint az egészséges kontrollokban. Alacsony anti-hsp65 titert találtunk mind az aktív, mind az inaktív CU-sokban, míg a CB-nek csak az aktív stádiumában volt defektív az anti-hsp65 humorális immunválasz. Alacsony anti-hsp65 antitest szinteket  csak extraintestinalis manifesztációk nélküli betegekben mértünk. Konklúziók: Megfigyeléseink arra mutatnak, hogy a bakteriális hsp65 vagy a fehérje egyes epitópjai elleni gyengébb antitest képződés közreműködhet egyes olyan bélbaktériumok elleni defektív immunválasz kialakulásában, amelyek résztvesznek a gyulladásos bélbetegségek pathomechanizmusában.

Vissza a lap tetejére

Bertók Lóránd (OKK - ,,Frédéric Joliot-Curie'' Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet, Budapest): Epesavak és endotoxinok szerepe a természetes ellenállóképességben

A lipopoliszacharid jellegű bakteriális endotoxinok immunológiai hatása közismert, de ennek összefüggése a koleszterin anyagcserével, ill. annak végtermékével, az epesavakkal azonban nem, pedig az epe, ill. az epesavak jelentőségének újra "felfedezése" az endotoxin-kutatáshoz kötődik. 1969-ben mutattuk ki, hogy  az endotoxinok bélből történő felszívódását (transzlokációját) epesavhiány okozza. Epefisztulával epehiányossá tett patkányokban sikerült először a bélből történő endotoxin felszívódást kimutatni, és ezt epesavakkal gátolni. Vizsgálatainkban bizonyítottuk a felületaktív epesavak szerepét a szervezet védekező rendszerében. Ezt a védekezési folyamatot neveztük el ,,fiziko-kémiai védelemnek''. A máj epe/epesavtermelő képessége szorosan összefügg a RES működésével. A különböző májkárosító hatások megváltoztatják a RES tevékenységét is. Patkányokban az egésztest besugárzás, a sugáradag nagyságával egyenes arányban csökkenti a máj RES tevékenységet. Hasonló hatást fejt ki a hosszantartó alkoholfogyasztás is.  E káros hatások kivédhetők, csökkenthetők, ill. javíthatók sugárdetoxikált endotoxin készítményünk (TOLERIN) adásával. A természetes ellenállóképesség változására is következtethetünk a máj epesav termelésének alakulásából. A hosszú ideig fennálló kisfokú endotoxémia májkárosító hatású. Az érelmeszesedés kialakulásában is nagy szerepet játszanak a megváltozott funkciójú/károsodott, az endotoxinok hatásában jelentős, makrofágok. A megváltozott zsíranyagcseréjű állatokban növekszik a sugárérzékenység, az endotoxin tolerancia kiválthatósága pedig jelentősen csökken, a RES tevékenység beszűkül. Aterogén táp tartós fogyasztása jelentősen csökkenti az egész szervezet természetes ellenállóképességét. Endotoxin pedig nagymértékben fokozza az érelmeszesedést. Az epesavak felületaktív hatásának köszönhető az un. nagy (lipid burokkal rendelkező) vírusok elleni bélbeli védelem is.
A bélben kialakuló epehiány számos káros hatással jár együtt. Érdekes megfigyelés, hogy a  lépirtott állatok epetermelése nagymértékben csökken.
Eddigi kísérletes eredményeink inkább csak felvetik, mint megmagyarázzák az epesavak szerepét a különféle kóros folyamatokban. Mindenesetre értelmeznek néhány, a klinikai gyakorlatban észlelt tényt. Így pl. a májkárosodottak nagyobb szepszis érzékenységét, halálozási arányát, a pikkelysömör kórfejlődésében az epehiány miatt kialakuló endotoxémiát. Mindezek arra utalnak, hogy az epesavaknak, mint a koleszterin anyagcsere "végtermékeinek" az eddig ismertnél sokkal nagyobb jelentősége lehet a különféle kórfolyamatokban.
A sugárdetoxikált endotoxin (TOLERIN) pedig alkalmas szernek látszik a természetes ellenállóképesség fokozására, csökkenésének kivédésére, ill. egyes immunhiányos állapotokban a helyreállítási folyamatok gyorsítására.

Vissza a lap tetejére

Bessenyei Beáta, Márka Marietta, Dr. Semsei Imre (DEOEC III. Belgyógyászati Klinika, Debrecen): Mutációk az La/SSB autoantigén 7-es exonjában (P)

Az autoimmun betegségek jellemző sajátsága valamely szövetspecifikus vagy általános sejtalkotó elleni fokozott autoantitest termelés. Az autoantitestek egyik nagy csoportját alkotják az antinukleáris antitestek, melyek egyik fontos képviselője az anti-La/SSB. Az La/SSB autoantigén a sejtmagban ribonukleoprotein részecskék alkotóeleme, funkcióját az RNS polimeráz III transzkripció terminációs faktoraként tölti be. Irodalmi adatok szerint az autoantigén 7-es exonjában mutációs forrópont régió található. Ebben a régióban bekövetkező pontmutációk lehetőséget teremthetnek szerkezetileg módosult fehérje kialakulására. A fehérje elvesztheti sejtmagi lokalizációs szignálját, kriptogén és neoepitópok jöhetnek létre, amelyek hozzájárulhatnak az autoimmun reakció kialakulásához.
Vizsgálataink célja Sjögren-szindrómában szenvedő betegekben az La/SSB gén forrópont régiójában előforduló mutációk kimutatása. 30 beteg és 20 egészséges kontroll személy perifériás limfocitáiból genomi DNS-t izoláltunk. Az La gén forrópont régióját megfelelő primerpárok felhasználásával PCR reakcióban erősítettük. A PCR termékeket egyszálú konformációs polimorfizmus analízissel (SSCP) vizsgáltuk. A betegek egy részénél az alkalmazott módszerekkel mutációt tudtunk kimutatni az La génben, amelyet a továbbiakban szekvenálással fogunk alátámasztani.. A kontroll személyeknél elváltozást nem detektáltunk. Eredményeink azt mutatják, hogy az La gén defektusai Sjögren szindrómás betegekben hozzájárulhatnak az autoimmun reakció kialakulásához.

Vissza a lap tetejére

Bíró A*, Horváth A*, Varga L**, Nemesánszky E***, Csepregi A***, Dávid K****, Tolvaj Gy****, Ibrányi E*****, Telegdy L*****, Pár A******, Romics L*, Karádi I*, Köles A*******, Bálint T*******, Horányi M** (Semmelweis Egyetem, III. Belklinika*, Orsz. Haematol. Immunol. Int.**, Budai Irgalmas Kh***, BM Központi Kh****, Szt. László Kh*****, Pécsi TE, I. Belklinika******, Schering-Plough, Budapest*******): A koleszterin-ellenes autoantitestek (ACHA) szérumszintjének sorozatos mérése IFN-a-2b-vel kezelt krónikus hepatitis C-s (CHC) betegekben

Célkitűzések: Korábbi vizsgálataink szerint az ACHA szérumkon-centrációja 3-szorosára emelkedett HIV-betegekben a kontrollokhoz viszonyítva, de HAART hatására normalizálódott. Most azt vizs-gáltuk, hogy ezek a jelenségek kimutathatók-e CHC-ben is. Ko-rábbi eredményeink alapján az ACHA szintek és a C5b-9 komplement aktivációs termék viszonyát is vizsgáltuk – Betegek és módszerek: 41 CHC-s betegtől vért vettünk a nagydózisú (5 MIU/nap, 6 hétig, majd 3x5 MIU/hét) IFN-a-2b (Schering-Plough) kezelés előtt és 3 hónappal később, az ACHA, és C5b-9 koncentrációkat ELISA, a HCV szérum-szintet PCR módszerrel határoztuk meg. – Eredmények: 1) Az ACHA szint szignifikánsan (p=0.0062) magasabb volt a betegekben a kezelés előtt (76 (45-133) AU/ml), mint az 52 hasonló korú egész-séges véradóban (50 (38-68) AU/ml). Az IFN-a-2b kezelés hatására az ACHA szintek normalizálódtak, de nem volt összefüg-gés a HCV és az ACHA szintek változása között. 2) Nem találtunk szignifikáns korrelációt az ACHA, a szérum koleszterin és triglicerid szintek között 3) A kezelés előtt mért ACHA szint erős pozitív (r=0.47, p=0.007) korrelációt mutatott a C5b-9 szintekkel.– Konklúziók: 1) Az ACHA szint megemelkedik CHC-ban is, az emelkedés azonban sokkal kisebb mértékű, mint a HIV-betegekben, 2) Az ACHA és a C5b-9 korrelációja arra mutat, hogy a HCV-CH-okban zajló komplement aktiválódásban az ACHA is közreműködhet. 

Vissza a lap tetejére

Biró Anna*, Pállinger Éva** , Major Jenő*, Jakab Mátyás*, Klupp Tibor*, Tompa Anna* (*OKK Országos Kémiai Biztonsági Intézete, Immuntoxikológiai labor, Budapest,  **SE Genetikai, Sejt-és Immunbiológiai Intézet, Budapest): Immuntoxikológiai vizsgálatok kőolajipari munkások körében (P)

Célkitűzés: Többvégpontos immuntoxikológiai monitor segítségével a környezeti, munkahelyi vagy terápiás célból toxikus anyagoknak kitett munkavállalók immunológiai paramétereinek nyomon követése. Arra keressük a választ, hogy a genotoxikológiailag érintett donorok limfocitáinak felszíni antigénjei milyen változásokat mutatnak az expozíció, és egyéb befolyásoló tényezők (kor, nem, dohányzás) függvényében. Ennek érdekében az OKBI-ben 20 éve működő többvégpontos humán genotoxikológiai monitort vettük alapul.
Módszerek: A perifériás limfociták felszíni markereit mérjük fluoreszkáló festékekkel jelölt monoklonális ellenanyagok segítségével, áramlásos citofluoriméteren (FACS). A vizsgált antigének: CD3, CD4, CD8, CD14, CD19, CD25, CD38, CD45, CD45RO, CD54, CD56, CD62L, CD71 és HLA-Meghatározzuk a kromoszóma aberrációk és testvér kromatida kicserélődés gyakoriságát.
Eredmények: A vizsgált vegyi anyagok (benzol, sztirol, policiklusos aromás szénhidrogének, vegyes oldószer) különböző mértékű változásokat okoznak a felszíni molekulák megjelenésében, különösképpen az aktivációs antigének (CD25, CD71, HLA-DR) előfordulását befolyásolják. A kromoszóma aberrációk számának emelkedésével párhuzamosan mind a citotoxikus, mind a helper T sejtek esetében csökken az IL-2 receptor (CD25) expresszió. A dohányzás megemeli a helper T sejtek arányát, és befolyásolja a limfociták felszíni marker expresszióját.
Következtetés: Adataink azt mutatják, hogy az alacsony dózisú munkahelyi oldószer expozíció in vivo aktiválja a T és B limfocitákat, és változást idéz elő a feltehetően immunszabályzó szereppel bíró CD25/CD4 sejtpopulációban. Ez felveti annak lehetőségét, hogy a munkahelyi szerves oldószer expozíció immunregulációs rendellenességeket okozhat, és autoimmun folyamatokat indíthat el. A kutatásokat az OTKA (T 032224) támogatja.

Vissza a lap tetejére

Bognár Gabriella, Mészáros Gabriella, Köteles György (OKK, Országos "Frédéric Joliot-Curie" Sugárbiológiai és Sugár-egész-ségügyi Kutató Intézet, Budapest): Ionizáló sugárzás hatása humán vér antioxidáns kapacitására, in vitro

A humán vérben található antioxidánsok mennyiségének és ha-tásainak ismerete a kísérleti farmakológiában és a klini-kum-ban is alapvető fontosságú. Jelen munkánkban a humán vér teljes antioxi-dáns kapacitását (TAS), továbbá két antioxidáns enzim, a glutation peroxidáz (GPx) és a superoxid dismutáz (SOD) koncentráci-óját, valamint az ezekben ionizáló sugárzás hatására bekövetkezett változásokat vizsgáltuk. Az enzimkoncentrációk meghatározása a Randox Laboratories Ltd. colorimetriás tesztjével történt.
Eredményeink szerint ionizáló sugárzás hatására a humán vér teljes antioxidáns kapacitása dózisfüggően csökkent. 1 Gy dózisig a TAS érték csökkenése lineáris. Magasabb dózisoknál (2 Gy) további változás nem figyelhető meg. A humán vér megőrzi teljes antioxidáns kapacitásának 60-70 %-át. Az an-ti--oxi-dáns enzimek - GPx, SOD - ionizáló sugárzás indukálta csökkenése is csak 1 Gy dózisig lineáris. 2 Gy dózisig további enyhe enzimkoncentráció-csökkenés figyelhető meg. A humán vér megőrzi GPx és SOD koncentrációjának 40-60 %-át.
Vizsgálataink azt mutatják, hogy a humán vér antioxidáns hatású enzimjei különböző sugárérzékenységűek. A vér tartalmaz egy sugárzás indukálta szabadgyökök számára ,,nem hozzáférhető" antioxidáns frakciót, amely egy antioxidáns védőgát jelenlétére utal.

Vissza a lap tetejére

Boldizsár Ferenc, Berki Tímea, Pálinkás László, Németh Péter (PTE-ÁOK, Immunológiai és Biotechnológiai Intézet, Pécs): Egér thymocyták jelátvitelének vizsgálata (P)

A thymusban lezajló T-sejt érés folyamatában központi szerepe van a sejtek intracelluláris jelátviteli folyamatainak. A proliferáció, a differenciáció és az apoptózis szabályozásában nemcsak a jelátviteli utak különbözősége döntő, hanem a szignál erőssége is meghatározó lehet a sejtek sorsára nézve. Célunk volt jellemezni a különböző thymocyta alpopulációk nyugalmi citoszolikus Ca szintjét, Ca szignálját kétféle aktiváló szerrel való kezelés után, illetve a tirozin-foszforilációt a CD3 molekulán keresztüli aktiváció során.
A thymocyták izolálását követően a sejteket Fluo-3AM-el töltöttük fel, majd monoklonális anti-CD4-PE és anti-CD8-CyC antitestekkel sejtfelszíni jelölést végeztünk, így párhuzamosan tudtuk vizsgálni a thymocyta alcsoportok nyugalmi Ca szintjét, illetve Ca szignálját ionomycin (nem specifikus aktiválószer) illetve monoklonális anti-CD3 antitest (specifikus T-sejt aktivátor) hozzáadása után áramlási citométeren. A tirozin-foszforiláció áramlási citometriás detektálásához indirekt intracelluláris jelölést végeztünk monoklonális anti-foszfo-tirozin antitesttel. A nyugalmi citoszolikus Ca szint a legéretlenebb, kettős negatív (DN) sejtekben volt a legmagasabb, alacsonyabb az érett egyszeresen pozitív sejtekben és legalacsonyabb a kettős pozitív (DP) stádiumban. A DN sejtek mutatták a legalacsonyabb amplitúdójú Ca jelet mind ionomycin, mind anti-CD3 kezelésre, ionomycinnel legjobban a DP sejtpopuláció aktiválódott, anti-CD3 kezelésre pedig a CD4+ érett sejtek reagáltak legjobban. Eltéréseket találtunk az egyes sejtpopulációk között a tirozin-foszforiláció mértékében is. Kísérleteink azt mutatják, hogy a különböző érési stádiumban lévő thymocyták eltérően reagálnak in vitro alkalmazott stimulációra, ami valószínű a jelátviteli utak különbségeire vezethetők vissza.

Vissza a lap tetejére

Bősze Szilvia*, Nadia Caccamo**, Francesco Dieli**, Hudecz Ferenc* (*MTA-ELTE Peptidkémiai Kutatócsoport, Budapest, **Department of Biopathology, University of Palermo, Italy): Új humán funkcionális epitóp azonosítása a m. tuberculosis 16 kDA fehérje 91-110 régiójában (P)

A Mycobacterium tuberculosis sejtfelszínén megjelenő, de nem szekretálodó 16 kDa fehérje a fertőzés korai szakaszára jellemző módon immunogén. A hősokk proteinek a-kristályos családjába tartozó fehérje epitópszerkezetének vizsgálatakor kiderült, hogy a 91-110 szakasz domináns antigéndeterminánst tartalmaz. Korábbi munkánk során T sejt hibridomák és LN sejtek segítségével azonosítottuk azt minimális szekvenciát, amely peptidként egérben funkcionális T sejt epitóp. Fertőzött egyénekből származtatott PPD-specifikus CD4 T sejt klónok reaktivitásának vizsgálata azt mutatta, hogy a 16 kDa fehérje specifikus 55 klónból 28 ismerte fel a 91-110 szakaszt. Jelen kísérleteink célja annak a felderítése, hogy ezen régión belül mely aminosavrészek vesznek részt az aktiválásban. Szintetikus átlapoló peptidek segítségével megállapítottuk, hogy ⁹¹Ser és ⁹²Glu jelenléte elengedhetetlen a T sejt klónok stimulációjához, de a C-terminális ¹⁰⁵VGADE¹¹⁰ hexamer részlet hiánya nem befolyásolja a sejtek INFg illetve IL4 termelését. Az adatok alapján arra következtethetünk, hogy a T sejt epitóp nem hosszabb, mint a 91SEFAYGSFVRTVSL104 szekvencia. Kísérleteink azt is bizonyítják, hogy az e szakaszt magában foglaló peptid hatékony antigéndeterminánsként stimulálja a 16kDa specifikus humán T sejteket. 
Bogdán K. et al. Analysis of the antigenic structure of two immunodominant regions of the 16 kDa protein of M.tuberculosis: elucidation of the minimal size of T-cell epitopes. In: Innovation and Perspectives in Solid Phase Synthesis (Ed. Epton R.) 1997, Mayflower Worldwide, Birmingham, UK, pp. 329-332. A témát a COST Chemistry Action "Peptide based synthetic antigens against infectious diseases" (D13/0007/00) program, valamint az FKFP (0153/2001) és az OTKA (F 034886) támogatta.

Vissza a lap tetejére

Burián Katalin*, Endrész V.*, Kis Z.*, Darvas  Z.**, Hegyesi H.**, Gönczöl É.*, Falus A.** (*Szegedi Tudományegyetem, Orvosi Mikrobiológiai Intézet, Szeged, **Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, Budapest): A hisztidin-dekarboxiláz enzim kifejeződése Chlamydia pneumoniae fertőzés hatására (P)

A Chlamydia pneumoniae intracelluláris pathogén. Az általa okozott leggyakoribb megbetegedés a hosszú ideig elhúzódó pneumonia. A hisztidin-dekarboxiláz (HDC) az egyetlen enzim, amely képes az L-hisztidinből a hisztamin előállítására. 
A C. pneumoniae fertőzés hatását a HDC enzim kifejeződésére még nem vizsgálták. Munkánk során Balb/c egereket fertőztünk intranasalisan C. pneumoniae-val, majd az állatokat meghatározott időpontokban leöltük. A C. pneumoniae antigének és a HDC aktivitás in situ vizsgálatára metszeteket készítettünk az egerek tüdejéből. A C. pneumoniae antigének IF módszerrel kimutathatóak voltak a 3. naptól kezdve, főleg az intersticiálisan található macrophagokban, míg a HDC aktivitás főleg a bronchusokat bélelő epitheliális sejtekben volt fokozott. Mivel nemcsak a fertőzött sejtek mutattak HDC aktivitást, valószínű, hogy a C. pneumoniae fertőzés hatására termelődött citokinek parakrin módon fokozták a sejtek HDC kifejeződését. A tüdő homogenizátumokban meghatároztuk a termelődött infektív C. pneumoniae titerét, mely a fertőzést követő 7. napon volt a legmagasabb, valamint Western-blot módszerrel megerősítettük a HDC termelődését. A tüdő szuszpenzió IL-3, IL-6, és IFNg tartalmát ELISA-val határoztuk meg. Az akut fertőzés során megjelenő IL-6 szintje a fertőzést követő 3. napon volt a legmagasabb (2.7 ng/ml), az IFNg szint a 7. napon érte el a maximumot (9.75 ng/ml). Eredményeink a helyi hisztamin szintézis és a lokális gyulladásban szereplő egyéb mediátorok közti szoros kapcsolatra utalnak.

Vissza a lap tetejére

Buzás Edit*, Polgár Anna**, Pállinger Éva******, Géher Pál***, Halász Tünde*, Ortutay Zsuzsanna*, Uray Katalin****, Hudecz Ferenc****, Glant Tibor*****, Falus András*^,****** (Semmelweis Egyetem, Budapest*, ORFI, Budapest**, Budai Irgalmasrendi Kórház, Budapest***, ELTE, Budapest****, Rush University, Chicago, IL*****, MTA-SE Molekuláris Immunológiai Kutató Csoport******): A porc aggrekán rheumatoid arthritises „QKRAA” kazetta- motívummal homológ szakaszának felismerése rheumatológiai betegekben

Munkánk során rheumatoid arthritisben (RA), seronegativ spondylarthritisben  (SNSA)  és osteoarthritisben (OA) szenvedő betegek porc aggrekán-specifikus autoreaktivitását vizsgáltuk 19 aggrekánpeptiddel szemben. A szintetikus peptidpanel összeállításakor a betegséggel asszociált MHC-t kötő motívumokat tartalmazó aggrekánpeptidek, valamint az úgynevezett RA-kazetta motívummal homológ aggrekán peptidszekvenciák kiválasztására került sor. A betegekből izolált perifériás vér mononukleáris sejtek és synoviális folyadék sejtek peptidfelismerését két különböző rendszerben vizsgáltuk: az IFN-g-át és IL-5-öt termelő sejtek számának meghatározása ELISPOT rendszerben történt, a peptidstimulációt követően megfigyelhető aktivációs markerexpressziót áramlási cytometriával mértük.
Mindkét vizsgálati rendszerben igazoltuk az aggrekán TTYKRRKQKRSSRHP peptidepitópjának immunfelismerését a betegek egy részében. E peptidepitóp hordozza a HLA-DR4 molekula és számos mikrobiális fehérje közös -QKRAA- motívumával homológ –QKRSS- szekvencia részletet. 
Ugyancsak igazoltuk a betegek egy részében az aggrekán fehérje-tengelyének C-terminális végén található RSSRHPRRSRPSTAH epitóp felismerését. A peptid végálló, exponált helyzete magyarázhatja a vele kapcsolatban megfigyelhető immunreaktivitást.
Végül kimutattunk betegeink egy részében T-sejt autoreaktivitást egy humán papilloma virus (hpv11) szekvenciával 6 aminosavas szakaszában (-SGILEL-) megegyező aggrekán peptiddel (EGSPSGILELSGAHS) szemben. A fenti új T-sejt autoepitópok azonosítása a mikrobiális antigének és a porc mátrix molekulák között hosszú ideje feltételezett molekuláris mimikri alátámasztásához szolgáltat adatokat.

Vissza a lap tetejére

Cervenak László**, Oroszlán Melinda*, Rugonfalvi-Kiss Szabolcs* Prohászka Zoltán*^,**, Füst György*^,**  (*SE, III. Belklinika, Budapest, **MTA/SE Anyagcsere, Genetikai és Immunológiai Munkacsoport, Budapest): A 60 kD-OS hősokk fehérjék szerepe az endothel sejt aktivációban

Az endothel sejtek működési zavara megfigyelhető az érelmeszesedés minden fázisában. A 60 kD-os hősokk fehérjék (hsp) nagymértékben konzervatív, létfontosságú funkciókat ellátó intracelluláris fehérjék, amelyek ellen minden emberben mérhetők autoantitestek. Az antitest szint bizonyos betegségekben (pl. koronária betegség) magasabb, mint az egészségesekben. Ismert azonban az is, hogy a hsp-k stressz hatására kikerülhetnek a sejtek felszínére, sőt szolúbilis formában, citokinként viselkedve, befolyásolják bizonyos sejtek, így pl. az endothel sejtek működését.
Ezért exogén hsp65-nal stimulált endothel sejtek paramétereit vizsgáltuk, valamint azt, hogy megjelenik-e a hsp60 a sejtek felszínén különböző sejtaktivátorok hatására. Kísérleteinkben fluoreszcens mikroszkópiával és sejtes ELISA-val mértük az aktivációra jellemző adhéziós molekula változásokat humán köldökzsinór véna endothel sejteken. Ugyancsak néztük a stimulusok hatására bekövetkező proliferáció változást, ehhez Alamar Blue tesztet használtunk.
A TNFa és az LPS indukálta a VCAM-1 expressziót, de nem változott meg a hsp60 kifejeződése és nem hatott a sejtek proliferációjára sem. A hsp65 szintén dózisfüggően, de kisebb mértékben növelte a VCAM-1 expressziót, nem növelte azonban az endogén hsp60 expresszióját. Mivel a hsp65 emelte az endothel sejtek VCAM-1 expresszióját, így elképzelhető, hogy a koronária betegekben a kutatócsoportunk által is leírt magas anti-hsp60 autoantitest szint befolyásolhatja az endothel sejtek működést.

Vissza a lap tetejére

Csiszár Anna*, Szentes Tamás**, Haraszti Beáta*, Petrányi Győző*, Pócsik Éva* (Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet*, Budapest*; Fővárosi Szent István Kórház**, Budapest**): Eltérő citokin génexpressziós mintázat colo-rectális carcinomákból frissen izolált CD4+ és CD8+ tumor-infiltráló limfocitákban

Korábban kimutattuk, hogy a colorectális daganatokból izolált tumor-infiltráló sejtekben (TIL) emelkedett az interferon-g (IFN-g) és a tumor nekrózis faktor (TNF) mRNS szintje a normális mucosát infiltráló sejtekhez képest. Az IL-10 és IL-4 mRNS-ének mennyisége nem mutatott szignifikáns különbséget. Jelen munkánk célja az volt, hogy a TIL-ek tumor elleni immunválasz szempontjából két alapvető populációja, a CD4⁺ és CD8⁺ T sejtek citokin (IFN-g, TNF, IL-4, IL-10) termelését összehasonlítsuk a génexpresszió szintjén. Tíz, eltérő stádiumban levő beteg primer daganatából enzimatikus disszociációt követő Ficoll-Uromiro, majd mágnes bead szeparálással izoláltuk a CD4+ és CD8+ limfocitákat (TIL-T). A citokinek mRNS-ét szemikvantitatív RT-PCR módszerrel határoztuk meg.
A CD8⁺ TIL-T sejtekben nagyobb mennyiségben volt kimutatható az IFN-g mRNS-e, mint a CD4⁺ TIL-T sejtekben (p<0.0001). A TNF gén expressziójának mértéke a CD4⁺ TIL-T sejtekben volt magasabb (p<0.0001). Míg az IL-10 gén expressziója elsősorban a CD8+ TIL-T sejtpopulációra volt jellemző (p<0.0001), az IL-4 gén korábbi vizsgálatainkhoz hasonló alacsony mértékű expressziója a CD4⁺ TIL-T sejtpopulációban volt jelentősebb (p<0.0001).
Eredményeink alátámasztják a CD8⁺ TIL-T sejtek tumor elleni immunválaszban játszott kedvező szerepét colorectális carcinomákban, melyre korábban jelenlétük kedvező prognosztikai jelentősége hívta fel a figyelmet. Adataink egyúttal arra utalhatnak, hogy az infiltrátumban jelen levő CD4⁺ és CD8⁺ limfociták Th1/Tc1 és Th2/Tc2 citokin profillal rendelkező szubpopulációinak sejtjei eltérően aktiválódhatnak a tumor környezetében. (OTKA T031745)

Vissza a lap tetejére

Csípő István, Kávai Mária, Urbán Barbara, Antal-Szalmás Péter, Kiss Emese, Szegedi Gyula (DEOEC III. Belgyógyászati Klinika, Debrecen): Szolubilis komplement receptor 1-hez kapcsolódó keringő és peg-precipilált immunkomplexek vizsgálata SLE-s betegek szérumában

Az 1. típusú komplement receptor (CR1) egy transzmembrán glikoprotein és megtalálható számos sejt felszínén. Az eritrociták felszínén expresszálódó CR1 (ECR1)-et immunadherencia receptornak is nevezik, mivel fontos szerpet tölt be az immunkomplexek transzportjában és eltávolításában. Csökkent CR1 számot mutattak ki szisztémás lupus erythematosusban (SLE) szenvedő betegek leukocitáin és eritrocitáin, s a közlemények szerint ez inkább szerzett, mint öröklött defektus. Ugyanakkor a receptor szolubilis formája  (SCR1) a betegek és egészségesek szérumában egyaránt kimutatható. 
Vizsgálatainkkal arra kerestünk választ, hogy ha az SLE-s páciensek sCR1 szintje nem tér el jelentősen az egészségesekétől, vajon található-e receptor más helyen, például immunkomplex-hez kötött formában (SCR1-CIC)? AsCR1-CIC szinteket ELISA módzserrel állapítottuk meg, a receptor jelenlétét a keringő immunkomplexekben (CIC) és annak PEG-precipitált változatában Western blottal igazoltuk. A CIC szintek mérése szilárd fázisú C1q-ELISA segítségével történt. Az immunoblot analízis során IgG, IgM, C1q, C3, C4 és SSA mellett sCR1-et is sikerült kimutatni.
Ez a tény, továbbá a betegek szérumában mért, szignifikánsan emelkedett sCR1-CIC szint utalhat az enzimatikus hasítás révén a keringésbe került CR1 sorsára, mivel lehetséges, hogy az immunkomplexek eltakarításakor sCR1 eliminálódás is történik.

Vissza a lap tetejére

Detre Cynthia*, Réthi Bence*, Matkó János*, Rajnavölgyi Éva** (*ELTE Immunológiai Tanszék, Budapest, **DEOEC  Immunológiai Intézet, Debrecen): A Fas-recptoron keresztüli jelátvitel szabályozó szerepe az antigén-specifikus T-limfocita aktiválás során (P)

A Fas-receptor a sejtmembránon megjelenő ligandumával (FasL) kapcsolódva kitüntetett szerepet játszik az aktiváció indukálta sejthalál kiváltásában. Vizsgálatainkban arra a kérdésre kerestünk választ, hogy a Fas-receptorok antigén-specifikus stimulációt megelőző keresztkötése milyen hatással van a T-limfocita aktiváció mértékére. Egy előzetesen kidolgozott kísérleti rendszerben influenza vírus-specifikus T-hibridóma (IP12-7) sejteket különböző antigén prezentáló sejtek és peptid antigén jelenlétében stimuláltunk, majd az aktivációt az intracelluláris kálcium jel mértékével és kinetikájával, a sejtfelszíni aktivációs molekulák megjelenésével és a citokin termelés alapján követtük. Eredményeink szerint 3-12 órával az antigén-specifikus aktivációt megelőzően az ellenanyaggal keresztkötött Fas-receptoron át közvetített jelátviteli folyamatok befolyásolják a T-limfocita aktiváció mértékét. Ennek következtében a T-sejtekben mérséklődik az intracelluláris Ca2+ koncentráció növekedése és csökken a CD69 aktivációs molekula sejtfelsz0ni expressziója valamint a TCR internalizáció. Ez arra utal, hogy a Fas-receptor előzetes keresztkötése által növekedik a T-limfociták aktivációs küszöbe, aminek következtében a stimulált sejtek egy része megmenekülhet az antigén-specifikus aktiváció által kiváltott sejtpusztulástól. Feltételezésünk szerint az aktivált T-limfocitákon megjelenő FasL mennyiségétől függően a Fas-receptoron át vezető jelátvitel fiziológiás körülmények között szabályozhatja a később aktiválódó T-sejt klónok aktivációs küszöbét. Ez a kölcsönhatás ezáltal befolyásolhatja az effektor T-limfociták pusztulásának kinetikáját és a fennmaradó memóriasejtek számát.

Vissza a lap tetejére

Engelmann Péter, Pál József, Németh Péter (PTE ÁOK Immunológiai és Biotechnológiai Intézet): Földigiliszta (Eisenia foetida) coelomasejtek immunológiai jellemzése monoklonális ellenanyagokkal

A természetes immunitás vizsgálata során előtérbe kerültek a gerinctelen állatokkal (Drosophila melanogaster, Caenorhabditis elegans) folytatott kísérletek. Korábbi immunhisztokémiai és immunszerológiai vizsgálataink során az eredetileg emlős fehérjék és peptid hormonok ellen előállított ellenanyagokkal specifikus jelölődést mutattunk ki az evolúciós láncban köztes állapotot képviselő Eisenia foetida coelomasajtjein. Feltételeztük, hogy a földigiliszta természetes immunitásában további konzervált szolubilis faktorok, illetve sejtfelszíni adhéziós molekulák vesznek részt. A coelomasejtek immunszerológiai, áramlási citometriai és konfokális  mikroszkópos jellemzésére 23 monoklonális ellenanyagot használtunk. Áramlási citometriával a sejtméret és granularitás alapján három, jól definiálható populációt (R1, R2, R3) sikerült elkülön0tenünk. Az ellenanyagokkal  két populációban (R1 és R2) találtunk pozitív reakciót a különböző monoklonális antitestekkel, míg a harmadik (R3) minden esetben negatív marad. Erős pozitív jelet kaptunk az anti-CD24 antitest esetében, gyengébb, de egyértelmű reakciót  az anti-TNF-a , valamint az anti-Thy-1 monoklonális ellenanyagokkal a sejtfelszínen. Az anti-TNF-a, az anti-Cu-Yn SOD és az anti-TSH antitestekkel intenzív intarcitoplazmáris reakciót láttunk konfokális mikroszkópiával és áramlási citometriával.  A morfológiai jelek alapján elkülönített három populáció egyike (R3) egyértelműen homogénnek tűnik az immunológiai vizsgálatok alapján, szemben az R1 és R2 társasággal, amelyek közt érdemi különbséget a vizsgált sejtfelszíni és citoplazmáris immunológiai markerekkel nem találtunk egyik módszerrel sem. Ugyanez két sejtpopuláción erős  reakciót adtak az anti-TSH monoklonális ellenanyagok (a, ß és dimer) is, új megvilágításba helyezve az immun- és neuro-endokrin rendszer evolúciójának kapcsolatát.
Vissza a lap tetejére

Erdei Anna, Józsi Mihály, Prechl József és Bajtay Zsuzsa (ELTE, Immunológiai Tanszék, Budapest): Az 1-es típusú komplementreceptor (CR1, CD35) gátolja humán B limfociták proliferációját - ellentétben az aktivációt közvetítő 2-es típusú (CR2, CD21) receptorral 

Az utóbbi években bebizonyosodott, hogy a C3 komplement komponens aktivációs termékei fontos összekötő kapcsot jelentenek a természetes és az adaptív immunrendszer között. Régóta ismert, hogy a C3d fragmentummal reagáló CR2 receptor (CD21) és a CD19 valamint TAPA fehérjékből álló trimolekuláris komplex a B-sejt receptorral (BCR) keresztkötve jelentősen fokozza a sejtek proliferációját és ellenanyagtermelését. 
Ismert, hogy emberben - ellentétben az egérrel - a CR1 és a CR2 molekulát két külön gén kódolja. Jelen munkánkban azt vizsgáltuk, hogy az elsősorban a C3b-fragmentummal reagáló CR1 (CD35) milyen szerepet játszik az emberi B-sejtek aktiválásában. Ligandumként “C3b-szerű” aggregált C3-at használtunk (amely csak a CR1-hez kötődik), nyugvó B-limfocitákat tonzillából ill. vérből izoláltunk. Megállapítottuk, hogy a CR1 molekula keresztkötése hatására gátlódik a humán B-limfociták anti-IgM F(ab’)2 által indukált proliferációja. Kiemelendő, hogy ez a hatás a kostimulátor IL-2 és IL-15 citokinek jelenlétében is megmarad. Az intracelluláris szabad Ca²⁺-szint anti-IgM hatására történő átmeneti növekedése, továbbá számos citoplazmikus fehérje foszforilációja szintén jelentősen csökken a multimer CR1 ligandum jelenlétében. 
Adataink egyértelműen bizonyítják a humán CR1 receptor CR2-vel ellentétes, gátló szerepét a B limfociták BCR-közvetítette aktivációjának folyamatában. Mindez a B sejtek működése - elsősorban komplementtel opszonizált patogének/antigének által történő aktiválása - szabályozásának eddig még nem ismert lehetőséget biztosítja.

Vissza a lap tetejére

Farkas H*, Füst G**, Fekete B**, Karádi I**, Visy B*, Varga L*** (Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömb*, III. Belgyógyászati Klinika**, Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet***, Budapest): C1-esterase inhibitor elleni autoantitestek vizsgálata herediter angioneuroticus oedemában

A C1-esterase inhibitor (C1-INH) elleni autoantitestek a szerzett C1-INH hiányra jellemzőek. Herediter angioneuroticus oedemában (HANO-ban) való előfordulásukról kevés adat van. A C1-INH koncentrátum beadását követően vizsgálták, de alloantitestek megjelenését nem tapasztalták. Célunk volt, hogy a C1-INH elleni autoantitestek szintjét meghatározzuk az általunk regisztrált és gondozott 70 HANO (I. és II. típusú) betegben. A szűrés során 22 esetben (31%) találtunk emelkedett titerű antitesteket, szemben a kontrollokkal, ahol csupán 1% az előfordulás. Típusukat illetően 16 IgM,. 5 IgG és 1 IgA volt. Ezt követően 6 havonta ismételten minden HANO-ban szenvedő betegben meghatároztuk az antitestek szintjét, és 9 esetben permanens előfordulást tapasztaltunk. Ez utóbbiaknál vizsgáltuk az emelkedett anti-C1-INH tartalmú szérumok in vitro hemolitikus C4 aktivitás csökkentő hatását normál kevert szérumban. Az anti-C1-INH pozitív betegek széruma jelentősen csökkentette a normál szérum C4 hemolitikus aktivitását, a C4 konszumpció mértéke negatív korrelációt mutatott a beteg szérumokban mért C1-INH funkcionális aktivitással. Genetikai prediszpoziciót sejtet az antitestek egy családon belüli halmozott előfordulása, és az immunoglobulinok típusát illetően azonos osztályba tartozása, valamint az a tény, hogy a 9 beteg közül csupán 6-ot kezeltük korábban koncentrátummal.
A permanensen anti-C1-INH pozitív betegek klinikailag a súlyos tüneteket mutató csoportba tartoznak, így felmerül ezen antitestek patognomikus szerepe is. ETT 21/2000.

Vissza a lap tetejére

Faust Zs., Sáfrány B., Nemes I., Selmeci G., Paál M. (OVSz Pécsi Regionális Vérellátó Központ, Pécs): Thrombocyta - ellenes antitest kimutatása flowcytometriával (P)

Cél: A thrombocyta (tct) - ellenes antitestek (At) kimutatása diagnosztikus jelentőségű a transzfúziológia területén, és úgy tűnik, hogy ezek az antitestek szerepet játszanak a vesetranszplantátumok rejekciós epizódjaiban is. Mivel negatív keresztpróba után is előfordulnak rejekciós epizódok, új érzékenyebb vizsgálati módszerre lenne szükség a klinikailag jelentős antitestek minél korábbi kimutatására. A tct-ellenes At vizsgálatára flowcytometriás módszert kezdtünk bevezetni, kihasználva, hogy a FACS érzékeny, objektív  vizsgálati módszer, amellyel a komplemetkötő és a komplementet nem kötő IgG típusú antitest egyaránt kimutatható. 
Módszer: 5-5 egészséges, 0 vércsoportú donor thrombocytából két poolt képeztünk. A thrombocytákat EDTA-s PBS-ben háromszor mostuk, ezután szobahőn 30 percig inkubáltuk a vizsgálandó savóval. Mosás után anti-humán-IgG-FITC F/ab/2-vel inkubáltuk 30 percig szobahőn, majd újabb mosás  után a mintát flowcytometeren mértük.
Eredmény: 20 egészséges donor savóját vizsgálva határoztuk meg a cut-off értéket. A módszer érzékenységének vizsgálata céljából olyan vesebetegek savóit teszteltük,  akiknél korábban immunizációt mutattunk ki MLCT (mikrolymphocytatoxicitasi teszt) vizsgálattal, majd később MLCT vizsgálatuk negatív eredményt adott. 11 beteget vizsgáltunk, 7 betegnél a flowcytometriás vizsgálattal továbbra is ki tudtunk mutatni tct-kal reagáló antitesteket.
Következtetés: Az eddigi eredmények alapján a flowcytometriás assay jól használható módszernek  látszik a tct-ellenes At kimutatásában. A továbbiakban tervezzük a teszt sensitivitásának és specificitásának meghatározását további betegsavók vizsgálatával és az anti HLA és anti-thrombocyta antitestek elkülönítését.

Vissza a lap tetejére

Fülöp András Kristóf*, Hegyi Krisztina*, Horváth Barbara, Tóth Sára*, Buzás Edit* és Falus  András*^,** (*Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt és Immunbiológiai Intézet,  Budapest, ** MTA Molekuláris Biológiai Kutatócsoport, Budapest): Csökkent akutfázis reakció, módosult IL-6 és IL-6R expresszió és Fehérje-tirozin foszforiláció genetikailag hisztaminhiányos egerekben 

A hisztidin dekarboxiláz (HDC) az emlősök egyetlen olyan enzime, amely felelős a hisztamin bioszintéziséért. A hisztamin szegény diétán tartott, HDC hiányos egerek szöveteiben hisztamin nem mutatható ki, és számos tulajdonságukban különböznek a vad genotípusúaktól.
Egyes akutfázis fehérjék, mint pl. a haptoglobin koncentrációja kisebb a génkiütött egerekben mind kezeletlen állapotban, mind a lokális (terpentin) vagy szisztémás (LPS) gyulladásos indukció után. A különbség a standard táplálékon tartott állatokban kisebb. 
Az akutfázis fehérjék szabályozásában szerepet játszó citokinek közül az IL-6 koncentrációja a szérumban jelentősen kisebb a hisztaminhiányos egerekben gyulladásos indukció után. Ugyanakkor az IL-6 receptor mindkét láncának expressziója magasabb a génkiütött állatok májában. 
A sejten belüli különbségeket vizsgálva foszfotirozin ellenes antitestek alkalmazásával egy kb. 50 kD és egy kb. 26-27 kD fehérje csökkent foszforilációját találtuk a HDC-/- egerek májában.  Standard táplálékon tartva az állatokat, a foszforilációban is csökkent a különbség. Tehát a haptoglobin génexpresszió és a tirozin foszforiláció diétafüggőnek bizonyult. Az LPS kezelés csökkente az adott fehérjék tirozin foszforilációját. Készült az Egészségügyi Minisztérium támogatásával: ETT 159/2000.

Vissza a lap tetejére

Füst Gy*, Szalai Cs**, Varga L***, Yang Y****, Karádi I*, Romics L*, Chung EK****, Zhou B****,  Blanchong CA****, Kovács M*, Yu Y**** (Semmelweis Egyetem, III. Belklinika*, Heim Pál Kórház**, Orsz. Haematol. Immunol.Int.***, Budapest, Ohio State Univ., Children’s Med. Ctr., Columbus, OH, USA****): Egyes MHC-III allélok kapcsolata és a C4 szérumszint szabályozásában játszott szerepe egészséges magyar populációban

Célkitűzések: Az amerikai munkacsoport által az MHC III régióban kódolt ún. RCCX modul (C4, 21-OH, tenascin gének) vizsgálatára kidolgozott legújabb módszerek alkalmazása a C4 szérumszint ke-véssé ismert regulációjának, és a TNFa promoter polimorfizmussal való kapcsolatának tanulmányozására. Módszerek: Az RCCX mo-dul vizsgálata a C4 fenotípus immunfixációs elektroforézissel történő fenotipizálásával és a genotípus RFLP-vel és Southern blottal való kombinált meghatározásával történt, a TNFa polimorfizmust PCR-el, a C4 szintet, ill. hemolitikus aktivitást RID-al, ill. effektív molekula titrációval mértük, 125 egészséges 25-60 éves egészséges egyénben. – Eredmények: 1) A C4 szérumszintje és hemolitikus aktivitása egyenesen arányos az RCCX modulok számával a genomban, valamint a rövid (S) gének százalékarányával az összes C4 génen belül. A többszörös lineáris regressziós analízis szerint a két hatás egymástól független. 2) A TNFa -308 G-A szubsztitúcióját hordozó, az ún. 8.1. ősi haplotípusba tartozó egyének, és a vad (GG) allélra homozigóták RCCX modulja drámai különbségeket mutatott, az előbbi csoportban szignifikánsan (p<0.0001) gyakrabban fordul-tak elő a C4A*Q0 fenotípusú (21/38 vs 6/89), a monomoduláris RCCX-el rendelkező (19/38 vs 8/89), és az egyetlen L C4 gént hordozó (11/38 vs 6/89) egyének. – Konklúziók: Modern módszerek alkalmazásával jobban megismerhető a C4 fehérje szérumszintjének in vivo szabályozása, és egy ősi haplotípus genetikai szerkezete. Ez elősegítheti a betegség-asszociációk vizsgálatának korszerűsítését is.

Vissza a lap tetejére

Garaczi Edina*, Széll Márta**, Jánossy Tamás***, Buzás Edit****, Falus András****, Kemény Lajos*^,**, Dobozy Attila*^,** (SZTE, Bőrgyógyászati Klinika*, Szeged*, MTA- SZTE Dermatológiai Kutatócsoport**, Szeged**, SZTE Sebészeti Műtéttani Intézet***, Szeged***, SOTE Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet****, Budapest****): A hisztamin szerepe DNFB által indukált contact dermatitisben

Jól ismert a hisztamin és a hízósejtek szerepe az I. típusú túlérzékenységi reakcióban, valamint hogy a hisztamin fontos szerepet játszik a különböző immunológiai reakciók szabályozásában. Célkitűzésünk volt a hisztamin szerepének vizsgálata dinitrofluorobenzene (DNFB) által kiváltott késői típusú kontakt túlérzékenységi reakcióban. A hisztidin-dekarboxiláz knockout (HDC-/-) és vad típusú (HDC+/+) egerek hasbőrét szenzibilizáltuk, majd 5 nappal később az állatok fülének külső felszínén gyulladást váltottunk ki DNFB-vel. A fülvastagságot a gyulladás kiváltása előtt, valamint 24 és 48 órával utána mértük. A szenzibilizálás régiójában lévő nyirokcsomókat 48 órával az utolsó kezelést követően eltávolítottuk és megvizsgáltuk a sejtek fenotípusát flow citometriával. Eredményeink azt mutatták, hogy a DNFB indukált fülvastagság növekedés szignifikánsan nagyobb volt a HDC-/- egerek esetében mint a vad típusúaknál. A regionális nyirokcsomókban a CD4+ Th és CD8+ Tc sejtek arányának csökkenése, a B220+ B sejtek arányának növekedése szignifikánsan nagyobb volt a HDC-/- állatokban a vad típusúakhoz képest. Az egérfülekből készített normál szövettani anyagokban az infiltráló sejtek zöme neutrophil granulocyta és szöveti macrophag volt mind a 24, mind a 48 órás mintákban, mindkét DNFB kezelt csoportban A gyulladásos sejtek azonban nagyobb számban voltak láthatók a HDC-/- egerek fülében a HDC+/+ állatokhoz képest. Immunhisztokémiai vizsgálattal a CD3+ T sejtek száma nem növekedett a DNFB kezelt egerek fülében a kontroll csoportokhoz képest. Az IL-2, IL-4 mRNS konstitutívan fejeződött ki mind a HDC-/-, mind a HDC+/+ egerek fülében. A IFN-g és TNF-a gének esetén egy magasabb molekulasúlyú mRNS termék megjelenését detektáltuk mindkét DNFB-vel kezelt csoportban. Az eredményeink arra utalnak, hogy a hisztamin immunreguláló hatása fontos szerepet játszik a DNFB által kiváltott contact dermatitisben.

Vissza a lap tetejére

Gáti Róbert*, Kövesdi Dorottya*, Koncz Gábor***, Magócsi Mária**, Sármay Gabriella* (*ELTE Immunológia Tanszék, Göd, **OHII Membrán és Izotópdiagnosztikai Osztály, Budapest, ***MTA Immunológia Tanszéki Kutatócsoport, Göd): MAP-kinázok és általuk szabályozott molekulák aktiválódása különböző érettségi fokú B-sejtekben (P)

Érett B-sejtekben a B-sejt-receptorokon (BCR) keresztül kiváltott jelek a sejtek osztódásához, diffrenciálódásához vezetnek; éretlen sejtekben a saját antigén felismerése ezzel szemben a sejtek pusztulását, vagy a BCR-gén újrarendeződését indukálja. A pre-BCR szerepe a sejtek fejlődésében még nem teljesen tisztázott. Munkánk során különbséget kerestünk pre-, éretlen és érett B-sejtekben a BCR keresztkötés hatására bekövetkező Egr-1 expresszió változás és MAPK- ill. Elk-1-aktiválódás tekintetében.
Kimutattuk, hogy pre-B-sejtekvonalakban ill. ex vivo érett és éretlen egér lép B-sejtekben anti-IgM hatására a konstitutívan magas Egr-1 szintben csak mérsékelt változás észlelhető, egyedül 38C13 éretlen B-sejtekben tapasztalható jelentős növekedés. Pre-B- ill. 38C13 éretlen B-sejtekben az Elk-1 és ERK1/2 foszforilálódása figyelhető meg anti-IgM kezelést követően, hasonlóan az ex vivo éretlen B-limfocitákhoz, melyekben az Elk-1-foszforiláció kine-tikája párhuzamos az ERK1/2-foszforilációéval. Ex vivo érett és éretlen egér B-limfocitákban különbség mutatkozik az ERK1/2 aktiválódásának kinetikájában: míg érett B-sejtekben a BCR kereszt-kötést követően egy órával még foszforilált ERK1/2 figyelhető meg, éretlen B-sejtekben az ERK1/2 foszforilációs szintje 60 perc elteltével a kontroll mintákéval egyezik meg. Eltéréseket találtunk a másik két MAPK (JNK, p38) aktiválódásának kinetikájában is. A B-sejt-érés különböző fokán a MAPK-útvonalak BCR-stimulus hatására történő aktiválódásában jelentős kinetikai különbségek mutathatók ki.

Vissza a lap tetejére

Gogolák Péter*, Réthi Bence**, Tóth K. Gábo***3, Rajnavölgyi Éva* (*DEOEC Immunológiai Intézet, **ELTE Immunológiai Tanszék, ***SZE Orvosvegytani Intézet): A nem specifikus adhézió szerepe az antigén-specifikus T-limfocita aktivációban (P)

A helper T-sejtek (TH) aktiválódásához nélkülözhetetlen a hivatásos antigén prezentáló sejtek (APS) közreműködése. Vizsgálatainkban egy jól jellemzett in vitro kísérleti rendszerben az influenza A vírus hemagglutinin (HA) molekula 317-329 szakaszára specifikus IP12-7 T-sejt hibridómát és különböző APS-eket használtunk fel. Eredményeink szerint a különböző típusú APS-ek hatékonysága az antigén-specifikus TH aktiváció során nagyságrendekkel különbözhet egymástól. Az APS-ek közötti eltérés nemcsak a T-sejt aktivációhoz szükséges peptid mennyiségében, hanem az aktivációt kiváltó peptid analógok szintjén is megnyilvánult. Ennek következtében a leghatékonyabb APS (2PK3 B-sejt limfóma) nemcsak a HA317-329, hanem több módosított peptid jelenlétében is képes volt az IP12-7 T sejtet aktiválni. A vizsgált APS-eken eltérő mennyiségben jelennek meg a sejtkölcsönhatásokban szereplő fehérjék. Ezek közül a ko-stimulációban kiemelt szerepet játszó CD80 molekula hatását próbáltuk fokozni olymódon, hogy egy kevésbé hatékony APS-be bejuttattuk a CD80 gént. Ennek hatására azon a CD80 expresszió elérte a hatékony 2PK3 APS-en mért szintet. A T-sejt aktiváció hatékonysága ennek hatására növekedett, de nem érte el a 2PK3-ra jellemző mértéket. Az APS-ek T sejtekhez történő adhéziójának hatásfokát áramlási citometria segítségével tanulmányozva azt tapasztaltuk, hogy a 2PK3 sejtek specifikus peptid jelenléte nélkül is hatékony sejtkapcsolatot alakítottak ki az IP12-7 T sejtekkel. A kevésbé hatékony A20 B-sejtek esetében csak az antigénnel való előinkubálás után tudtuk kimutatni stabil sejtkapcsolatot. Ezek a vizsgálatok rámutatnak az APS és a T sejt között létrejövő, nem peptid-specifikus sejtkapcsolatok fontosságára a hatékony T-limfocita aktiválás során.

Vissza a lap tetejére

Gogolák Péter*, Szatmári István**, Nagy László**, Rajnavölgyi Éva* (Debreceni Egyetem OEC Immunológiai Intézet*, Debrecen Debreceni Egyetem OEC Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet**, Debrecen): A CD36 expresszió szabályozása a monocitákból történő dendritikus sejt differenciálódás során

A CD36 számos ligandum kötésére képes és fontos szerepet játszik az apoptótikus sejtek felvételében. Dendritikus sejtekben (DS) az apoptótikus sejtek bekebelezése hatékony antigén prezentációhoz vezet és a mikrokörnyezeti hatásoktól függően a Th1 vagy Th2 sejtek aktiválódását eredményezheti. Gyulladási citokinek jelenlétében a folyamat a CD8+ citotoxikus T-limfociták stimulációjával is járhat („cross priming”) és ezáltal fontos szerepe van a vírus- és tumor ellenes immunitás kialakulásában. A CD36 sejtfelszíni megjelenése monocita/makrofág sejteken a differenciálódási állapot és a sejtre ható oldott mediátorok függvénye, DS-ekben azonban kevéssé ismert. Vizsgálatainkban az apoptótikus sejtek eltávolításában szintén szerepet játszó CD14 és a CD36 expresszió változását humán monocitákból differenciálódó DS-kben áramlási citometriával vizsgáltuk fehérje és kvantitatív RT-PCR segítségével mRNS szinten. DNS-CHIP adatok és saját eredményeink szerint a DS-k GMCSF és IL-4 jelenlétében monocitákból történő differenciálódása során a CD36 gént szabályozó PPARg magreceptor mRNS szintje jelentősen nő, míg a CD36 mRNS mennyisége és a CD36 és CD14 receptorok sejtfelszíni megjelenése csökken, ami e receptorok monocita/makrofág sejtektől eltérő szabályozásra hívja fel a figyelmet. A magreceptor aktiválódását előidéző anti-inflammatórikus hatású ligandum befolyásolja a DS-ek monocitákból történő differenciálódását, módosítja azok fenotípusát. Ezek az eredmények nemcsak elméleti de a DS-ek terápiás célú felhasználása szempontjából is jelentőséggel bírnak. 

Vissza a lap tetejére

Gyimesi Edit*, Radoychich Elvira1* Veres Anita*, Szilasi Mária**, Szegedi Andrea***, Szegedi Gyula*, Sipka Sándor* (*DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinika, **DEOEC Tüdőgyógyászati Klinika, ***DEOEC Bőrgyógyászati Klinika, Debrecen): Az eozinofil kationos protein mérés jelentősége az allergia diagnosztikájában (P)

Az allergiás folyamatokban fontos szerepet játszó eozionofil sejtek specifikus granulumaiból aktiváció hatására eozinofil kationos protein (ECP) szabadul fel, amelynek meghatározása fontos információval szolgálhat az atópiás folyamatok megítéléséhez.
Cél: Megkeresni az összefüggést a szérum ECP-szint, mint aktivitási marker és az allergén specifikus IgE ill. az össz-IgE szintek közöt, továbbá választ kapni arra, hogy milyen szerepet tölthet be az ECP mérés az extrinszik asztma és atópiás dermatitis diagnózisában. Harminckét extrinszik asztmás és atópiás dermatitis-es beteg szérumában vizsgáltuk az allergénspecifikus IgE szinteket 10 inhalatív allergént tartalmazó panel alkalmazásával immunodot (INTEX) módszerrel, az össz-IgE szinteket lézer nefelometriával és a szérum ECP szinteket Pharmacia CAP rendszerrel. A vizsgált allergiás betegek többségében parlagű, poratka és lisztatka allergének elleni specifikus IgE-t tudtunk kimutatni. Az extrinszik asztmás és atópiás dermatitis-ben szenvedő betegek átlag ECP és össz-IgE értékei szignifikánsan magasabbak voltak a kontroll csoporthoz képest, és emelkedésük arányos volt a szenzitizáltság mértékével. Az ECP és össz-IgE szintek közt az extrinszik asztmás betegeknél nem találtunk összefüggést, míg az atópás dermatitiseseknél pozitív korrelációt kaptunk (Spearman Rank teszt: r=0,74 és P<0,001). A betegség aktivitásának tükrében vizsgált atópiás dermatitis-es betegek ECP átlaga az enyhe klinikai állapotú betegeknél alacsonyabb, a súlyosabb átlagúaknál magasabb volt.
Az ECP mérés a betegség aktivitásával való összefüggése alapján fontos része lehet a rutinlaboratóriumok allergia diagnosztikájának.

Vissza a lap tetejére

Hajdu Melinda, Puskás Éva, Sipos Andrea, Vas Virág, Uher Ferenc és Pálóczi Katalin (Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet, Budapest): A természetes autoantitest repertoár regenerációja őssejtátültetés után

Minden egészséges ember szérumában sokféle, saját struktúrákkal reagáló, elsősorban IgM izotípusú természetes autoantitest található. Jelen munkánkban azt vizsgáltuk, hogyan regenerálódik ez a természetes autoantitest repertoár haematopoeticus őssejtátültetés után a recipiensekben. Az intézetünkben 1993 és 2000 között transzplantált 46 beteg (ebből 31 volt allogén és 15 autológ átültetés) szérum IgM és IgG szintjét nephelometriás módszerrel határoztuk meg. Az egyes szérum mintákban található, TNP-, dsDNS-, aktin-, tubulin-, MBP-, Hsp70 és IgG-Fc-specifikus IgM izotípusú antitestek relatív mennyiségét indirekt ELISA segítségével mértük. Megállapítottuk, hogy a dsDNS-el, aktinnal és tubulinnal reagáló természetes autoantitestek aránya mind az allogén, mind az autológ őssejtekkel transzplantált betegek szérumában - a szérum IgM szintjével párhuzamosan – 6-12 hónap alatt normalizálódik. Ugyanakkor az IgM-rheuma-faktorok, az anti-MBP és azanti-Hsp70 antitestek aránya csak két vagy több évvel a transzplantáció után éri el az egészséges felnőttekére jellemző értéket. A természetes autoantitest repertoár regenerációja tehát haematopoeticus őssejtátültetés után nem kiegyensúlyozott a recipiensekben. A domináns saját struktúrákkal – MBP, Hsp70, IgG-Fc – reagáló természetes IgM autoantitest készlet sokkal lassabban regenerálódik az őssejtátültetés után, mint a dsDNS-t vagy a cytoszkeletális fehérjéket felismerő IgM készlet. Ez arra utal, hogy az őssejtátültetés utáni első 1-2 évben az immunológiai homunculus valószínűleg nem, vagy legalábbis nem teljesen működőképes a transzplantált betegekben.

Vissza a lap tetejére

Horkay Béla*, Sztranyák Anikó**, Kalmár Ágnes***, Blatniczky László***, Fűrész József* (MH Egészségvédelmi  Intézet*, Budapest*, Semmelweis Egyetem**, Budapest**, Budai Gyermekkórház és Rendelőintézet***, Budapest***): CD3+ T-limfociták citokin mRNS expressziójának vizsgálata gyermekkori I-típusú diabetes mellitusban (I .DM)

I-típusú diabetes mellitusban (I.DM) ismert az autoimmun alapú gyulladásos háttér, amely a specifikus immunitásban szerepet játszó T-limfociták működésének módosulásával jár. Célkitűzés: Vizsgáltuk I. DM betegcsoportban a poliszacharid vakcinák T-limfocita alcsoportok (Th1/Th2) citokin gén expresszióra gyakorolt hatását. Anyag és módszer: A vizsgálatokhoz a kontrollcsoport (n=13), a betegcsoport (n=16) és az immunizált betegcsoport (n=10) perifériás véréből mononukleáris sejteket szeparáltunk, majd mágnes gyönggyel a CD3+ sejteket izoláltuk. A preparátumokon fotobiotinnal jelzett IL-2, IL-4, IL-10 és IFN-g szintetikus oligonukleotidokkal in situ hibridizációs próbát végeztünk. A kontroll és a betegcsoport, ill. a betegcsoport immunizáció előtti és utáni medián értékeit Mann-Whitney teszttel elemeztük. Eredmények: Vizsgálataink szerint az IL-2 (38% vs. 32 %) és IL-4 (56% vs. 28%) mRNS expresszió a kontroll csoportban szignifikánsan magasabb, mint a beteg csoportnál. Ugyanakkor az IL-10 (62% vs. 42%) és IFN-? (58% vs. 27,5%) gén expresszió a beteg csoportban ér el szignifikánsan magasabb értéket. A betegcsoportban az immunizálás hatására az IL-2 (32% vs. 58%) és IL-4 (28% vs. 50%) mRNS expresszió szignifikáns mértékben emelkedett, míg az IL-10 (62% vs. 28%) és IFN-g  (58% vs. 40%) gén expresszió szignifikáns mértékben csökkent. Következtetések: Az immunizálás hatására a betegcsoport citokin mRNS expressziója megváltozott. A Th1/Th2 arány a kontroll csoport értékeihez közelítően módosult. 

Vissza a lap tetejére

Horváth Laura*, Fekete Béla*, Czirják László*, Kalabay László*, Veres Amarilla*, Fónyad Gábor*, Horváth Anna*, Viczián Ágnes**, Hoffer Izabella***, Füst György*, Romics László*, Prohászka Zoltán* (Semmelweis Egyetem, III. sz. Belgyógyászati Klinika*, Egészségtudományi Kar** Budapest, Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet***, Budapest3): Helicobacter pylori fertőzöttség és 60kD-os hősokkfehérjék elleni antitestek kapcsolata különböző autoimmun betegségekben

A Helicobacter pylori (Hp) fertőzöttség és különböző 60kD-os hősokkfehérjék elleni antitestek kapcsolatát vizsgáltuk systémás autoimmun kórképekben. 
ELISA módszerrel meghatároztuk a humán hsp60 és Mycobacterialis hsp65 elleni antitestek- illetve a Hp elleni IgG antitestek szintjét Nem differenciált kollagén betegségben (NDC, n=33), Systemas sclerosisban (SSc, n=55), Systemas lupus erythematosusban (n= 49), Raynaud syndromában (n=26), Rheumatoid arthritisben (n=21), Polymyositis/ Dermatomyositisben (n= 14) szenvedő betegekben és egészséges kontrollokban (n= 349). 
A Hp fertőzés prevalenciáját NDC-ben és SSc-ben találtuk szignifikánsan magasabbnak a kontroll csoporthoz képest.(p=0.014 ill. 0.007). Az autoimmun betegcsoportban a Hp fertőzöttség korrelált a hsp65At szinttel (r=0.335, p<0.0001), de nem korrelált a hsp60At szinttel (r=0.056, ns). A hsp65 elleni antitest szint szignifikánsan magasabb volt Hp fertőzött betegekben a nem fertőzöttekhez képest (p=0.0009).
A Hp antitestek és hsp 65At szintek között bizonyos autoimmun betegségekben észlelt korreláció felveti ezen antitestek közötti keresztreakció lehetőségét, a magasabb antitest szint és fertőzöttségi prevalencia pedig a Helicobacter fertőzés szerepére utalhat a vizsgált kórképekben. 

Vissza a lap tetejére

Horváth Mária*, Szabó Mária*, Lukács Gyula*, Tóth Ferenc** (Józsefvárosi Eü. Szolgálat, *Allergológiai és Immunológiai, **Szemészeti Szakrendelés, Budapest): Allergiát kiváltó ritkább okok a klinikai gyakorlatban

A pollenek, házipor-atka, állati szőrök, vegyszerek, mint allergének szerepe közismert a légúti allergiás betegségekben. Hasonlóképpen a tejtermékek, olajos magvak, csonthéjas gyümölcsök, gyógyszerek, vegyszerek, bakteriális gócok jelentősége az allergiás bőrfolyamatokban: méh-darázs, gyümölcsök, ételek, gyógyszerek, kozmetikumok a Quincke oedemában. Jelen munkánkban olyan ritkább allergéneket tanulmányoztunk, amelyekkel szakrendeléseinken is találkoztunk. Összegeztük azon foglalkozásokat is, amelyekben gyakoribb az allergiás betegek száma. A gócok jelenlétét (fogászat, gégészet, Helicobacter pylori, epekő, prosztata betegség, Crohn) is vizsgáltuk. Módszerek: bőrpróbák (prick teszt, epikután, intrakután); légzésfunkciók (peak flow, FEV₁); össz. és specifikus  IgE, IgA, G, M, C₃, C₄, IC, C^1inh meghatározás, tüneti naplóvezetés, konzultációk szakorvosokkal. Demonstráltuk ábráinkon a ritkább fű-fa polleneket, virágokat, állatokat, ételeket, gyümölcsöket, teákat, gyógyszereket; a modern élettel kapcsolatos allergéneket. Megfigyeléseink a részletes és pontos anamnézis, a különféle környezeti tényezők feltárásának fontosságára és a kazuisztikai, valamint az új irodalmi adatok megismerésének szükségességére utalnak.

Vissza a lap tetejére

Hudecz Ferenc*, Matty Feijlbrief**, Gábor Mező*, Eliandre de Oliveira***, Dimitrios Krikorian****, Annamária Jakab*, Vassilios Tsikaris****, Constantinos Sakarellos****, David Andreu***, Sytske Welling-Wester** (*MTA-ELTE Peptidkémiai Kutatócsoport, Budapest,  **Department of Medicinal Microbiology, University of Groningen, Groningen, The Netherlands ***Department of. Organic Chemistry, University of Barcelona, Barcelona, Spain; ****Department of Chemistry, University of Ioannina, Ioannina, Greece): Fehérje vagy szintetikus hordozó hatása HSV gD peptidepitóp-konjugátum ellenanyag felismerésére

Lineáris vagy folytonos topográfiás B-sejt epitópot tartalmazó szintetikus oligopeptidek cél-antigénként alkalmasak lehetnek fehérje-specifikus ellenanyagok kimutatására. Az ellenanyag-kötôdés mértékét növelni lehet e peptidek ,,lebegő" szakaszinak módosításával és/vagy konjugálásukkal makromolekulához. A hordozó ellenanyagfelismerést befolyásoló szerepérôl mindezideig szisztemaikus összehasonlító vizsgálat nem ismeretes. Munkánk célja annak elemzése volt, hogy a herpes simplex virus D glikoproteinjében (gD) előforduló B-sejt epitóp ellenanyag-kötôdését mennyiben befolyásolja a hozzá kovalensen kapcsolt makromolekula. Ezért elkészítettük a LKNleADPNRFRGKDL ([Nle11]-9-22) peptid-epitópo több példányban, azonos orien-tációban tartalmazó konjugátumok sorozatát. Hordozóként oligotuftsint, elágazó láncú polipeptidet (SAK), ,,sequential oligopeptide carrier" (SOC), ,,multiple antigenic peptide" (MAP) hordozót, valamint KLH fehérjét alkalmaztunk. A kötôdési ELISA kísérletekben gD-specifikus monoklonális ellenanyagot használva megállapítottuk, hogy  kötődés  jelentős mértékben függ a hordozó szerkezetétől. 
A témát a COST Chemistry Action "Peptide based synthetic antigens against infectious diseases" (D13/0007/00) program, valamint az OTKA (T 030838) támogatta.

Vissza a lap tetejére