Harminckilenc önkormányzati tulajdonú kórház gazdálkodásának vizsgálata alapján az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentéstervezete megállapítja: az átvilágított intézmények eladósodása 1997-től évente ötödével nőtt. 

Az Állami Számvevőszék januárban kezdte el 39 önkormányzati kórház gazdasági átvilágítását. A számvevők 17 megyei, 11 fővárosi, 7 városi és 4 gyermekkórházat ellenőriztek. Elsősorban az eladósodott, illetve az utóbbi években százmilliós beruházásokba belevágó intézményeket vették górcső alá. Az ÁSZ jelentéstervezete megállapítja: 1997 óta évente átlagosan 22 százalékkal növekedett a vizsgált intézmények adóssága, jelenleg összesen 11,3 milliárd forinttal tartoznak szállítóiknak. Csak a 13. havi bérek kifizetésére egymilliárd forint hitelt kellett felvenniük. Az ÁSZ szakemberei az átvilágított körben alig néhány olyan intézményt találtak, amely ne lenne vészhelyzetben, ilyen például a szolnoki és a csepeli kórház. 
A városi kórházak helyzete a legsúlyosabb: eladósodásuk elérte azt a kritikus mértéket, amikor tulajdonosaik ellen megkezdhető lenne a csődeljárás. A tatabányainak, az esztergominak és a diósgyőrinek legalább két-három havi teljes bevételét emésztené fel a hitelek kiegyenlítése. 

A jelentéstervezet a kialakult válsághelyzet egyik külső okaként nevezi meg, hogy miközben a közalkalmazotti törvény előírta a 13. havi bér kifizetését, ehhez a kórházak nem kaptak pluszforrást. Ilyen címen a vizsgált kórházakban csak az elmúlt három évben 7,5 milliárd forintot fizettek ki. Az ÁSZ elemzése szerint a társadalombiztosítás a beavatkozásokért kevesebbet fizet, mint amennyibe azok ténylegesen kerülnek. Emellett az elvégzett vizsgálatok orvosilag gyakran indokolatlanok, a beteg állapotára gyakorolt hatásuk csekély. Ennek okát a számvevők abban látják, hogy miközben a kórházak a mind magasabb bevételben érdekeltek, orvosi szempontból senki sem ellenőrzi az elszámolt teljesítményeket. 

Az orvosok és ápolónők alacsony bére az ÁSZ szerint „a hálapénz irányába tereli tevékenységüket”. A teljesítményarányos finanszírozás bevezetése nem megoldotta, hanem csak nyilvánvalóbbá tette az ellátórendszer problémáit. Az 1996 óta folyó ágyszámcsökkentés nem mérsékelte a költségeket, mivel a „leépített” ágyak valójában csak papíron léteztek. Kórház vagy telephely valós megtakarítást eredményező bezárására eddig nem került sor.