Szolgálatból szolgáltatássá válik az egészségügy – állította tegnap egy budapesti szakfórumon egy korábbi egészségügyi miniszter. Elhangzott: a forráshiány az egészségügy lényegéből fakad. Mivel az ágazat nagy háttérrel rendelkezik, nem csökkenthetők az erre szánt kiadások. 

Orvosi hálapénzre legalább 27 milliárd, legfeljebb 43 milliárd forintot szántak Magyarországon 1998-ban – hangzott el tegnap a jóléti rendszerek reformjáról szóló szakmai tanácskozáson Budapesten. Az egyik külföldi tulajdonú nagy biztosítótársaság által rendezett fórumon kiviláglott: a szakértők csak diagnózisokat tudnak felvázolni, terápiájuk nincs az egészségügy kórjainak enyhítéséhez. Jávor András kutató arra mutatott rá: Nyugaton bevált az „együttes fizetés” módszere, azaz a betegség kezdeti szakaszában a beteg, elhúzódásakor már az egészségbiztosító állja a költségeket. Mihályi Péter közgazdász, a Horn-kormány volt államtitkár-helyettese azt taglalta: az egészségügy részletkérdéseiről nem a parlamentnek, hanem a szaktárcának kell döntenie. Koncepciója szerint részvénytársasággá kell alakítani a kórházakat és a szakrendelőket. Erre a törvény már lehetőséget ad. Szerinte korlátozni kell az orvosképzést: csak kétévente kell első évfolyamot indítani az egyetemen. Orvosok esetében drasztikusan fel kell lépni a hálapénz ellen, a nővérek esetében azonban lehetővé kell tenni azt. Gál Róbert Iván kutató a hálapénzfizetést elemezte: egy felmérés szerint 1998-ban több tízmilliárd forint mozgott ezen a címen. Leginkább a szülést levezető nőgyógyászokat fizetik meg ezzel a módszerrel. Kincses Gyula szociológus arra mutatott rá, hogy az egészségügyben a forráshiány az ágazat lényegéből adódik. Mivel jelentős gazdasági, műszaki háttere van a tevékenységnek, nem célszerű az erre szánt kiadásokat csökkenteni. Rámutatott, hogy az Európai Unióban sok kicsi, nálunk kevés nagy kórház működik. 

Bod Péter egyetemi tanár felszólalásában kifejtette, hogy a Kárpát-medencében ötven év múlva nem hét és fél millió ember lesz, hanem több, még ha „mandulaszeműek” is, és ők is igényt tartanak egészségügyi szolgáltatásra. Mihályi Péter válaszában kijelentette: a „mandulaszeműek” nem kapcsolódnak járulékfizetéssel a magyar egészségügyhöz. Csehák Judit volt egészségügyi miniszter úgy vélekedett: az egészségügy szolgálat helyett szolgáltatás lesz, s ez nagy üzleti lehetőséget nyit.