Az egységesülő Európában tíz-tizenöt éven belül az egészségügyi rendszereknek is hasonlóvá kell válniuk – állítja Kökény Mihály, a parlament egészségügyi bizottságának szocialista elnöke.

Kökény Mihály (MSZP) volt népjóléti miniszter, a parlament egészségügyi bizottságának elnöke nemzetközi felkérésre tanulmányt készített az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országok közegészségügyi helyzetéről. A régióban szinte mindenütt elsőbbséget adnak az alapellátásnak, de annak fejlődése csak lassan halad. Az is közös jellemzője a vizsgált országoknak, hogy a kórházak rossz állapota ellenére szinte sehol sem tudták a feleslegeseket bezárni. E tekintetben a legrosszabb helyzet a szlovákoknál van, ahol a kórházi adósságállomány meghaladja az egészségügyi ráfordítás 15 százalékát. A román kórházakban gyakran a fűtés és az áramellátás is akadozik. További közös jellemző, hogy szinte mindenütt van hálapénz, amely az alacsony egészségügyi fizetéseket egészíti ki. A kelet-közép-európai országokban az egészségügyi szakdolgozók, orvosok bére átlagosan havi 100 és 500 dollár között ingadozik. Ennél lényegesen többet a régióban csak a szlovén egészségügyi dolgozók kapnak, akik havonta 1500-2000 dollárt is megkeresnek. A román egészségügyi dolgozók fizetése alig éri el a havi 70 dollárt.

Az egészségügyi reformok többnyire a pénzügyi kényszerpályához vannak kötve, az előrelátó tervezés ritka kivétel. Míg az unióban átlagosan a nemzeti össztermék nyolc százalékát fordítják egészségügyi kiadásokra, addig a csatlakozni kívánók ennek csupán a felét költik ilyen célra. Ez alól kivétel Szlovénia, Csehország és Szlovákia, ahol a GDP-ből az uniós átlaghoz közeli mértéket fordítanak az egészségügyi kiadásokra. Magyarország a nemzeti összjövedelméből 6,5 százalékot fordít az egészségügyre. A tagjelöltek közül legkevesebbet, 2,7 százalékot Románia költ erre. A vizsgált tíz országban a születéskor várható élettartam átlagosan 5-7 évvel kevesebb, mint az unióban. 

A közegészségügyi rendszerek fejlesztését, a betegségmegelőző programok bővítését egyik csatlakozni kívánó ország sem sorolta az egészségügyi reform feladatai közé. A politikus szerint ez hiba. Azzal ugyanis, hogy a múlt év májusában hatályba lépett amszterdami szerződés előírja az egyes döntések egészségre gyakorolt hatásának vizsgálatát, az unió a közegészségügyi kérdéseket közösségi mandátummá emelte. Az új egészségügyi főbiztosnak még ebben az évben elő kell készítenie az unió egységes népegészségügyi programját. Így a jövőben az egészséggel összefüggő kérdések – a közhiedelemmel ellentétben – már nem tekinthetők kizárólag nemzeti belső ügynek. Az egységesülő unióban tíz-tizenöt éven belül az egészségügyi ellátórendszereknek is hasonlóvá kell válniuk – állítja Kökény Mihály. Sokáig ugyanis nem tartható, hogy az unió polgárai ne vehessék igénybe bárhol az egészségügyi szolgáltatásokat. Ezt erősíti az Európai Bíróság tavalyi ítélete, amikor egy luxemburgi férfi társadalombiztosítási ügyében döntöttek. A bíróság arra kötelezte a férfi nemzeti biztosítóját, hogy utólag térítse meg a Luxemburgban felírt, de Németországban kiváltott szemüveg árához járó támogatást. Ez azt jelenti – magyarázza Kökény Mihály –, előbb vagy utóbb elkerülhetetlenné válik, hogy az unióbeli államok egymáshoz igazítsák társadalombiztosítási rendszereiket. Az unió egyik alapelvét, amely kimondja az áruk és szolgáltatások szabad mozgását, eddig az egészségbiztosítási rendszerre nem alkalmazták. Az europolgárok orvosi vényeiket csak a saját országukban válthatják be. Éppen ezért az említett bírósági döntés óriási vitát váltott ki az unión belül. Mondván: ha a bírósághoz forduló férfi szemüvegére megítélték a biztosító fizetési kötelezettségét, akkor más orvosi eszközökre, gyógyszerre miért nem lehet az elvet érvényesíteni? Kökény Mihály szerint ezzel meginoghat az a kényelmes álláspont, mely szerint ha az egészségügyi ellátás minősége most nem tartozik a csatlakozás feltételei közé, akkor a későbbiekben se tekintsék annak.