A hálapénz rendszere a hazai egészségügy legirritálóbb jelenségeinek egyike, amelynek jogi, közgazdasági, etikai és szociológiai hátterét tudományos munkacsoport fogja vizsgálni Gógl Árpád szakminiszter megbízásából.
A munkacsoport szervezője dr. Balázs Péter, a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Orvosi Népegészségtani Intézetének docense, aki az egészségügyi rendszerek nemzetközi összehasonlításával és a hálapénz "természetrajzával" foglalkozik egy évtizede.
- A pályám első huszonhárom évét sebészként a paraszolvencia - magyarán a hálapénz - világában töltöttem el magam is. Elfogadtam, amit a betegek adtak, sőt adóztam is a "borítékok" után - mondja dr. Balázs Péter.
Szerinte az orvosi hálapénz több mint négy évtizede terjed a magyar egészségügyben. Túlélte a szocializmust és a szociális piacgazdaság kezdetét. A hatalom mindig kifogásolta, de az ideológiai támadásokat egyre inkább gazdasági érvelés váltotta fel. Azért nem halogatható tovább a probléma megoldása, mert évente immár több tízmilliárd forintos, makrogazdasági tényezővé vált a zsebből zsebbe vándorló jövedelem.
Jogi értelemben csak a gyógyító, megelőző munka fejében szabad elfogadni azt a pénzt, amit a betegek önként és hálából adnak. Esetenként az 1000 forint alatti összeget "borravaló" gyanánt az egészségügyi személyzet kapja. (Ahol kapja.) A tényleges orvosi "hálapénz" ma már jóval több ennél, egy- egy beavatkozás után akár több tízezer forintot is elérhet.
A legtöbb "hálát" a műtétes szakmák képviselői iránt juttatják kifejezésre a betegek, de gyakran fizetnek különleges technikai felszereltséget igénylő eljárásokért is.
Balázs doktor szerint a fejlett országokban ismeretlen jelenség a "borítékdugdosás". Megszüntetéséhez nálunk is rendezett, szabályozott gazdasági viszonyok kellenének.

http://www.agria.hu/(magyar)/hmhirlap/archiv/1998/1202/ht901.html