EüÜzlet banner


 
1998. december 18. - Forrás: Esti Gyors - Műsorvezető: Baló György
Mv.: - Ma esti vezető témánk a hálapénz megszüntetésének útját, módját kidolgozni hivatott bizottság, amelyet ez egészségügyi miniszter hozott létre. Utána részletes esti hírösszefoglaló, majd megtudjuk mi történt Magyarország és a világ tőke és pénzpiacain ma és belenézünk a holnap reggeli újságokba is. Adásunkat holnap reggel ismétli a Tv 3. Most tehát a hálapénzről, és jövőjéről. Mindenek előtt a tények. Hadd jelezzem, hogy ezek egy része meglehetősen bizonytalan. Például mindjárt az alaptény, hogy vajon hány forintot költünk évente hálapénzre. Még szakemberek becslései is erősen szórnak. Hallottunk néhány milliárdot, és hallottunk néhány tízmilliárdot is. Ugyancsak fölöttébb bizonytalan ki mennyit ad, vagy mennyit illendő adni egy-egy kórházi beavatkozásért. Mandulaműtétért például állítólag nem illik 10.000.-Ft-nál kevesebbet adni mostanában, egy szülés úgy mondják 25 és 50.000 között mozoghat. Egy epekő műtét 20.000 körül lehet. Hangsúlyozom, nem azt mondjuk, hogy bárki is ennyit kérne, azt mondjuk, ho gy tájékozódásunk szerint a betegek úgy általában ennyit adnak. Ezek természetesen nem országos, és nem reprezentatív számok, de azért vannak tényszerű táblázataink is, íme. 

Borravaló és hálapénz Magyarországon az APESZ szerint 1990 óta figyelem, amit itt láthatnak, valamennyi borravalós szakma, valamint az orvosok és ápolónők hivatalosan bevallott hálapénze összesen, és együttesen évente. Azért csak 1996-ig, mert 1997-ben már nem volt erre szolgáló rovat az adóbevallásban. Mégegyszer ez a táblázat például a fodrászok, benzinkutasok, kozmetikusok, a lista tetszés és főleg egyéni tapasztalat szerint bővíthető, valamint az orvosok és ápolónők összesített borravalóját és hálapénzét adja meg, évente az APEH szerint. Egy vezető magánkórház árlistájának néhány részlete, 1998. novemberi árak. Hasi ultahang 6000.-Ft. Átfogó belgyógyászati kivizsgálás, szűrés, 30-50.000.-Ft. Vastagbéltükrözés, 50.000.-Ft, egyhetes fogyókúra 165-195.000, orrplasztika 248.000.-Ft, szemlencse eltávolítás és beültetés 336.000.-, terhességmegszakítás 52.000.-Ft, szülés 280.000.-Ft, mandula műtét 150.000, vakbélműtét 252.000.-Ft, epeműtét 399.000.-Ft. Hangsúlyozandó, hogy ebben az előzetes vizsgálatokon kívül m inden benne van. Orvos, nővér, gyógyszer, szoba, ágy, napi háromszori étkezés, és korlátlan üdítőital fogyasztás is, mondja a kórház. Kétágyas elhelyezés esetén ez napi 18000.-Ft. Ha és amennyiben a beteg az előre számított napoknál tovább marad, a költségek a kórházat terhelik. Viszont alighanem a most következő két táblázat lehet a hálapénz ügy alapstatisztikája. Ime, havi átlagbérek Magyarországon 1997-ben a Központi Statisztikai Hivatal szerint, természetesen bruttó bérekről van szó, ebből kiderül, hogy az orvosok kevéssel többet, az ápolók és a szakápolók viszont lényegesen kevesebbet keresnek az országos átlagnál. Az nem derül ki belőle, hogy hány év tanulás, mire valaki szakorvos, vagy szakápoló lesz, az sem derül ki, hogy hány órát dolgozik egy hónapban ezért a fizetésért. Még mindig viszont, az Egészségügyi Minisztérium adatai 1998. július. Alapilletémények, tehát lényegében alapfizetések mindenféle kiegészítés, pótlék és ügyeleti díjak nélkül, ime: - Orvosok, szakdolgozók és egészségügyi dolgozók. M ost nézzük meg ezeket a csoportokat úgy, hogy mennyi az úgynevezett teljes illetményük, beleértve mindenféle kiegészítést, pótlékot, túlórát, egyéb juttatást, és ez lényeges, beleértve az ügyeleti díjakat is, tehát ki tudja hány órát havonta. Hát ez az alapkép. Miniszter úr, mi a baj a hálapénzzel? 

dr.Gógl Árpád egészségügyi miniszter: - Hát a léte, és az, hogy az egészségügy úgy fejlődött, és a bérrendszer úgy fejlődött, hogy a hálapénzt először lehetővé tették, sőt irányítottan behozták a rendszerbe az 50-es évek elején, aztán a mezőgazdaság kollektivizálásának periódusában nem fejlesztették az egészségügyet, és teljes biztosított lett a magyar társadalom, ugye ez az 50-es évek vége, 60-as évek eleje, és aztán gyakorlatilag rendszerré vált, és ettől már csak egy lépés lett, amikor néhány helyen már kikövetelik. 

Mv.: - Kikövetelik? 

dr.G.Á.: - Igen, kikövetelik. 

Mv.: - Tehát, azt gondolom, hogy nem az ön minisztériumába tartozik akik követelik. 

dr.G.Á.: - Hát azt gondolom, hogy a minisztériumban nincsen egészségügyi ellátó intézmény, tehát ott kicsi az esélye annak, hogy ez előforduljon, de hadd mondjam, hogy a magyar egészségügy valóságában is nagyon kevés helyen van. A legtöbb kollégánk asszisztensünk, nővérünk ha ilyen helyzetbe kerül, akkor megalázott helyzetben van, és ott azt elfogadja, mert nem tud mit tenni, mert a létét veszélyezteti a jelen egészségügy. 

Mv.: - Ön sokkal jobban ismeri a béreket, mint mi, vagy a táblázataink. Komolyan gondolja, hogy a hálapénzzel lehet valamit kezdeni a következő években? 

dr.G.Á.: - Hát ha nem gondolnám komolyan, akkor nem foglalkoznék vele, és ha nem tartanám egy megalázó helyzetnek, és kiküszöbölendőnek, akkor se foglalkoznék vele. Ez az egészségügyi rendszer egyik nagy csapdája, és az ellehetetlenülésének az egyik oka. A bérekről annyit csak, hogy ezek 20 reprezentatív intézményre vonatkoznak, tehát nem a magyar teljes valóságra... 

Mv.: - Ott ennél is alacsonyabbak, mint amiket mi mutattunk ön szerint? 

dr.G.Á.: - Igen, ennél alacsonyabbak, mert a kiválasztott intézményekben viszonylag jobban fizető nagy intézmények is vannak. Én azt gondolom, hogy egy rendezett egészségügy minden vonatkozásában rendezett egészségügy indulhat el a paraszolvencia, hálapénz kiküszöbölése felé. 

Mv.: - Hány évet adott a bizottságnak? 

dr.G.Á.: - Én ma reggel valamilyen kérdésre már válaszoltam, a bizottságnak januárra kell bizonyos terveket letenni, problémákat feltárni, én azt gondolom mivel 52-től egy Gerő Ernő által képviselt állásponttal indul, azt mondtam annyi kell, amennyi a kialakulásához kellett, már a megszüntetéséhez. 

Mv.: - Ezt nem.. 46 év? 

dr.G.Á.: - Ezek szerint 46 év. 

Mv.: - Értem. Hosszú távlatú bizottság. Hol tartanak? 

dr.Kolozsi Béla orvos szociológus, SOTE és Miskolci Egyetem: - Hát ennek a bizottságnak a munkatervének az összeállításánál tartunk tulajdonképpen. Nagyon rossz dolog lenne valamiért úgy hozzáfogni, hogy annak a belső szerkezetét nem ismerjük jól, nagyon rossz dolog lenne, kicsit talán elefántként a porcelánboltban mozogni, ezért most az első lépseknél tartunk csak. Azzal indítottunk, hogy megpróbálunk az értékekben rendet teremteni. Tudjuk, hogy a hálapénznek bizonyos, hogy is mondjam, egészségügyet működtető funkciói is voltak, egyre kevésbé lehetnek. Ezek miatt a funckiói miatt úgy tűnt, hogy picit elhomályosultak az értékek is, hogy jó-e egy olyan egészségügyi rendszer, amelyik ilyen szisztémák szerint működik, és ezt szeretnénk először is megnézni, és kimondani, hogy nem jó, hogy nem jó, hogy teremtsünk egyértelmű viszonyokat ebben, hogy mik az orientáló értékek. 

Mv.: - Bocsásson meg a magyar egészségügy problémái közül, ha rangsorolja őket a fejében, akkor körülblül ez a hálapénz hol áll az ön probléma listáján? 

dr.G.Á.: - Hát én azt hiszem, hogy a negyedik, ötödik helyen. Hát a finanszírozás egy része, de a finanszírozással ha foglalkozunk, nem a kitüntetett eleme. Sokkal jobban örülnék, hogy ha a tevékenységek költségelemzésénél bekerülne az eszköz kopás, a tényleges anyagfogyás értéke ha bekerülne a munkaerő tényleges értéke, és azt gondolom a túlmunka rendezettsége és értéke bekerülne, hát akkor utána már, az előbb ugye jeleztük, vagy megegyeztünk a 46 évben, lehet, hogy ha egy ilyen költségfelépítés lenne a rendszerbe, akkor négy év múlva is megszüntethető lenne már a hálapénz. Szóval az egész költségkérdésben sem az első helyezett a hálapénz. 

Mv.: - Elméletileg az ember azt gondolná, hogy a Kamara nem nagyon örül egy ilyen bizottságnak. 

dr.Kupcsulik Péter elnök Magyar Orvosi Kamara: - Elméletileg bizonyára így van. A kamara alapvetően nem örül a hálapénznek, és hallgatva itt a miniszter urat tulajdonképpen.. meg a szakértő kolléga urat is, őszíntén szólva egyre inkább kezdtem zavarba jönni, hogy mi a csudát mondhat a Kamara ezek után, hiszen világosan kiderült, hogy a miniszter úr szerint ez a kérdéskör a finanszírozási és egyéb problémák között a sokadik helyen áll, a szakértő kolléga úr a tervek között azt az elemzést hát pendítette meg, miszerint fel kell tárni az okokat, és meg kell nézni azt, hogy milyen módon nem tükrözi ez azokat az értékarányos kifizetéseket, és honoráriumokat, amikre az orvosnak szüksége van. Tehát igazság szerint azt kell, hogy mondjam, hogy a kamara a hálapénzt természetesen rossz dolognak tartja, de egyet kell érteni az előttem szólókkal abban, és egyet kell értenem másokkal, akik tudományos megközelítésben, a Tudományos Akadémia orvosi osztálya felől írták le azt, hogy a hálapénz ma a magyar egészségügy működésének az egyik nem optimálisan jó, és nem feltétlenül indokolt, de sajnos szükséges feltétele. Azért szükséges, mert gyakorlatilag ez pótol olyan, a hivatalos finanszírozási rendszerben nem megjelenített költségeket, amik miatt ha ezt ebből kivonnánk, akkor az egészségügy nem tudna működni. Egy nagyon nagy baja van, az nevezetesen, hogy szemben azzal, amit szerkesztő úr elmondott, a különböző területeken adott hálapénzek azok nem akárhány ezertől, akárhány ezerig mennek, hanem nullától indulnak, és bizonyos összegig mehetnek. Vagyis arról van szó, hogy amikor egy orvos hálapénz elfogadására kényszerül, akkor a motivációja egyáltalán nincs jelen. Nem azért kapja ezt a hálapénzt, ha jól dolgozott, nem azzal arányos, hogy milyen teljesítményt nyújtott, és nem jó. Az lenne jó, hogy ha olyan honoráriumot kaphatna az orvos, bármilyen hivatalos formában, amelyik arányos a teljesítménnyel. 

Mv.: - Ezt gyakran, szóval azt gondolom, hogy ezt többé -kevésbé a közvélemény tudja Magyarországon. Önöknek van arról bármilyen tudomásuk, hogy X orvosi jövedelemnek mekkora része a hálapénz? 

dr.K.P.: - Nincs, mert ilyen felmérések nem történtek, és azt kell, hogy mondjam, hogy az ilyen jellegű olyan adatok, amik hivatkoznak bizonyos ilyen-olyan, amolyan körökből származó információkra, megkérdőjelezhetők. Tehát azt kell a kérdésre válaszolnom egyszerűen, hogy nincs ilyen felmérés, tehát nem tudjuk. 

Mv.: - Jól gondolja az ember, hogy a bizottság egyik legnehezebb dolga az lesz, hogy egyáltalán megpróbáljanak egzakt, leírható ismereteket szerezni a hálapénzről? 

dr.K.B.: - Hát leírhatót mindenképpen, ha teljesen egzakt nem is lesz ez a dolog, természeténél fogva, de mindenképpen meg kellene próbálni áttekínteni azokat a csatornákat, amelyeken ezek mozognak, és valóban a hálapénznek a volumenét, és voltak vizsgálatok, amelyeknek a logikája tulajdonképpen az volt, hogy kérdéseket tettek fel az orvosoknak, hogy mi lenne az az összeg, mi lenne az a jövedelem, amelyet elfogadhatónak tartanának, és akkor az így megjelölt összegekből próbáltak visszakövetkeztetni arra, hogy feltehetőleg ez nagyjából valamilyen arányban állhat a hálapénzzel. 

Mv.: - Csak, hogy a közönség is értse, bocsásson meg, de hát van egy orvos, akinek mondjuk 80.000.-Ft a fizetése, és azt mondta hogy 900.000-et, vagy 6-ot, vagy 4-et gondolt volna elfogadhatónak, akkor a különbség vélhetően, elméletileg... 

dr.K.B.: - Tehát az adatok, ezek a becslések tulajdonképpen ebből származnak. Na most a jelenség nagyon összetett, nagyon sokféle, ezért valószínűleg az lenne a járható út, hogy valamilyen szűkebb területen, valamilyen vizsgálat történjen a hálapénz legkülönfélébb oldalairól, akár területileg szűkítetten. Gondolkodtunk abban, hogy Magyarország valamelyik megyéjében, vagy egy-két városban, tehát mindenképpen egy ilyen pilotstadinak nevezhető feltáró vizsgálatra szükség lenne. 

Mv.: - Hányan vannak a bizottságban? 

dr.K.B.: - Ez egy szűk bizottság, azt hiszem 8-9 tag van. 

Mv.: - És ezt főállásban végzik ezt a munkát? 

dr.K.B.: - Nem, nem. 

Mv.: - Csak mellék? 

dr.G.Á.: - Sőt csak költségtérítésért végzik, és nyilván a tényleges tevékenységnek a technikai költségeit fedezni fogjuk, de visszatérve erre az adatszerüségre, én sokkal jobban örülnék annak, és azt hiszem ez lesz út, feltárjuk az okokat, mindenféle árnyalatban, etikai vonatkozás, jogi vonatkozás, szakmai vonatkozás, szociológiai vonatkozásait a szocológusok tisztázzá, de én annak jobban örülök, ami a kamarával indult el, hogy felmérjük a tényleges munkaidő tartalmát a tevékenységnek, és utána elemezzük, hogy ez mit ér órabérben, a magyar órabér struktúrában, és akkor hozzárendeljük az értéket, és az a munkabér, és ha azt a munkabért osztjuk ki a ráfordított idővel arányosan, akkor kiderül, hogy mennyit dolgozik egy orvos, egy nővér, egy asszisztens, és egy ilyen órabér mellett ez mekkora havi bért jelent, és akkor kiderül, hogy az a 40-60.000.-Ft amit egy kollégánk, vagy egy nővérünk kap, annak a tízszerese jön ki a tényleges tevékenysége értékeként. 

Mv.: - Jelenleg körülbelül hol vannak ezek az órabérek, tudna összehasonlítást mondani? 

dr.G.Á.: - Én úgy gondolom, hogy a Statisztikai Hivatal 26-27 foglalkozás csoprtot rögzít, és azt hiszem a 26. helyen áll az... 

Mv.: - Az orvosi.. 

dr.G.Á.: - Az egészségügyi órabér. A szegény hivatásos halászok állnak mindig mögöttünk, de hát ott a természetbeni juttatás egy kicsit nagyobb. 

Mv.: - Arról van valami ismeret, hogy az orvosok hány százaléka kap hálapénzt? Mert ez nyilván szóródik is, meg koncentrálódik is ugye? 

dr.K.B.: - Erről is inkább csak becslések vannak, amelyek 50 százalékig mozogtak, de valószínűleg jóval kevesebben. 

Mv.: - Hogy a felük kapna? 

dr.K.P.: - Hát ugye azért azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal árnyaltabban lenne célszerűbb becsülni, a szakszerű az lenne, ha egészen pontosan felmérnék, de ez nem lesz könnyű. Biztosan vannak olyan területek, ahol nem kap az orvos, a szokványos dolog ugye, hogy nem kap a labor orvos, nem kap a patológus, nem kap a ridiológus orvos, és alapvetően azt kell mondjam, hogy az úgynevezett paraszolvenciás szakmákban dolgozók kollégák sokkal nagyobb része egyáltalán nem kap, mint ahogy azt általában hinni szokták. Tehát azt kell, hogy mondjam, hogy nem tudjuk eléggé alulbecsülni a paraszolvenciát, mindig fetisizáljuk, mindig hozzáadódnak mindenféle hitek, remények, az előbb elhangzott egy olyan egészen különleges vizsgálati módszer, ami előtt azt kell, hogy mondjam, hogy elismerésem, mert ebből a felmérési adatból visszakövetkeztetni a paraszolvencia lehetséges mértékére, ez kétségtelenül egy közgazdaságtani truvay, ez nagy ötlet valóban, hogy azután a valósághoz közeli-e, afelől kétségeim vannak. Azt kell, hogy mondjam, egészen biztosan állítható, hogy az orvosok, és természetesen az ápolónők paraszolvencia mennyisége a feltételezettnél kisebb. Tessék megnézni, hogy milyen körülmények között élnek az egészségügyi ápolóink, hogy a nővér, amikor hazamegy a nővér szállásra, mikor reménykedhet abban, hogy valaha lakáshoz jut? 

Mv.: - Vannak-e arról ismereteik, hogy a hálapénzben, mint egy csomó borravalós szakmában a hálapénzt, meg a borravalót ugye szétosztják egymás között, például egy étteremben, van -e ilyesmi az orvosi világban. Ha valaki kap, elteszi, vagy esetleg megosztja a kollégáival, vagy esetleg egy teammal, esetleg ápolókkal, esetleg az osztályon dolgozó más emberekkel?

dr.K.B.: - Amennyire én tudom a sűrgősségi beavatkozásnál volt ilyen. 

dr.G.Á.: - Ugye először a magyar gyakorlatba volt egyszer egy kis kasszarendszer, amikor fizető betegek jöttek, az bement egy kasszába, és a díjtalan gyakornokok között szétosztották. Néhány szakmába ennek volt továbbélése, és még az én ifjú koromban, ami harmincegynéhány évvel ezelőtt volt, akkor még létezett ilyen. Úgy tudom, és talán megalapozottak az ismereteim, hogy újabban ismét megjelent ez a kicsit rendezett és tisztességes módja a befolyó jövedelmek szétosztásának, de itt az előbb egy kérdés elhangzott, hogy becsülni lehet-e, hogy kik kapnak. Kérem van 7000 alapellátó kollégánk, de a 7000 alapellátó kollégánknak is egyharmada olyan településen lakik, ahol lehet, hogy neki kell segíteni, hogy a gyógyszer kiváltsák, vagy kiválthassák az ott lakók, mert munkanélküli segélyből, szociális segélyből élnek. Tehát lehetősége sincs a környező társadalomnak, hogy ténylegesen segítse az orvosát, és azt is el szoktam mondani, hogy a társadalom érzi az orvosok lehetetlen helyzetét, mert arra is van felmérés, hogy mennyire becsülik a jövedelmét az orvos kollégáknak, és ugye az asztalnál ülőknek van évtizedes tapasztalata, hogy a társadalom mennyire túlbecsli a jövedelmét az orvoskarnak, és ha azt veszem, hogy az alapellátó 7000-nek a harmada biztos, hogy semmi többlet jövedelemhez nem jut, ugyanez vonatkozik az úgynevezett paraszolvenciás szakmákra is. Tehát ez egy nagyon furcsa dolog. Kétségtelen vannak egészen magas jövedelmek, de a többségnél nulla a többlet. 

Mv.: - És hát vélhetően az egészen magas jövedelmek mögött egészen magas teljesítmények is vannak, és nagyon-nagyon sok évi tanulás, és munka. 

dr.G.Á.: - Is vannak, én azt hiszem, hogy ez a jó megfogalmazás, hogy is vannak. 

Mv.: - Hány órát dolgozik egy orvos egy hónapban Magyarországon? 

dr.K.P.: - Hát dolgozik mondjuk 200 órát elméletileg, mint a többiek, és utána ügyel, mondjuk hetente átlag kettőt, hármat a saját munkahelyén,... 

Mv.: - Az mennyi idő? 

dr.K.P.: - Az 16 óra, igen, aztán általában átlagosan ügyel még egyet valahol, mert a fiatalok még ügyelnek éjszaka, meg még vendégügyelnek egy picikét, és természetesen olyan orvos nincs, aki a saját munkaidejét 200 órában letudná, mert a betegek sajnos nem fejezik be azt, hogy betegek legyenek délután 14 óra 30-kor, hanem ez a napi 8 óra ez sokkal több, tehát azt kell mondjam, hogy nagy valószínűséggel a betegellátásban dolgozó orvosok havi átlagos munkaórája az a 300 óra fölött van átlagosan. 

Mv.: - Igen, én is épp ezt akartam mondani, hogy ez több, mint 300 óra... 

dr.K.P.: - Tehát ez viszonylag sok, de nem ez a baj, mert hát végülis az orvosok nagy része hobbiból orvos, szereti ezt csinálni, csak eléggé elfárad bele, tehát nem biztos, hogy optimális teljesítményt tud nyújtani, ha ennyit dolgozik, és nem biztos, hogy optimális az, hogy ennyit dolgozzon, mert néha kényszerül erre, hogy ennyit dolgozzon. Tehát az lenne a jó, hogy ha arányos lenne a jövedelme az általa elvégzett munka értékével, ami nem órában mérhető. 

Mv.: - Beszéljünk egy kicsit a betegekről, vagy a társadalomról, ne az orvosokról. Az embernek az a benyomása lehet, hogy téved, ez a dolog, hogy ha az ember elégedett, vagy egyáltalán valamilyen egészségügyi létesítményben valamilyen kezelésben részesül, főleg kórházban persze, hogy utána adjon valamit az orvosnak, ez oly módon, olyan mélyen a része lett a mindennapi életünknek, hogy erről nem lehet leszokni, még ha mondják se, vagy nehéz lenne leszokni. 

dr.G.Á.:- Én azt hiszem, hogy a jótétemény, és a hála ez egy ilyen összefüggő kategória, de volt egyszer egy hittanárom, aki azt mondta, hogy amikor a jó isten elindította a földre az erényeket, akkor a jótétemény, és a hála ott találkozott utoljára, és általában ez nem megszokott. Ez nem igaz. Az orvosnak hálás a betege, és nem arról van szó, hogy ettől a hála kifejezésétől kellene megfosztani, de ez már elszakadt a jótétemény, és a hála kapcsolat. Ez már más, ez már kicsit üzlet, kicsit kényszer, szájhagyomány. Ugye itt a bevezetőbe az is szóba került, hogy mit mondanak, mit terjesztenek. Kérem, egy kórteremben aki azt mondja, hogy az orvosának adott 20.000 forintot, mert valami ilyent hallottam a mandulaműtétnél, az 99,5 százalékban egy fillért nem adott az orvosának, de terjeszti, mert úgy gondolja, hogy a másik majd kompenzálja az ő elmaradt paraszolvenciáját. Bocsánat, van egy ilyen eleme is ennek. 

Mv.: - Ez bizonyosan így van, ön jobban ért hozzá, de azért valószínűleg abban is van valami, hogy sok beteg azt gondolja, hogy így tud saját magáért valamit tenni, tehet valamit magáért nem? 

dr.G.Á.: - Én azt hiszem, hogy nem tehet. Az egészségügynek a szabályrendszere elég kötött a szakmai szabályok és az etikaiak is, mert ennek ellenére azért az orvos kollégáink 99 százaléka etikus, és szakmailag megalapozott tevékenységet folytat. Azt érzi a beteg, hogy valahol segíteni tud a rendszeren, mert ő is észleli azt, hogy ... 

Mv.: - Vagy saját magán, bocsásson meg! Nem a rendszeren akar segíteni! 

dr.G.Á.: - De hadd mondjam azt, hogy magán és a többieken természetesen, önmagán is. De azt világosan látni kell, hogy ez a rendszer ez évtizedek óta alulfinanszírozott. Nem csak munkabérben, hanem technikai költségben, fejlesztésben, és egyebekben. Tehát azt észleli a beteg, és akkor észleli igazán, amikor részesévé válik. Amikor kívülről néz rá egy intézményre, akkor látja a máló falat, meg az ereszcsatornát, ami szét van tőrve. Amikor befekszik, akkor már látja azt, hogy milyen szétesett, és alig összetartható az egészségügy. 

Mv.: - Tehát azt gondolja, hogy ő nagyon szeretne valahogy egy ilyen külön csatornán, egyáltalán minden szempontból épen kikerülni ebből, és amit lehet ezért meg akar tenni? 

dr.G.Á.: - Igen, én azt hiszem ilyen eleme is van. 

Mv.: - Betegekkel fognak beszélni? 

dr.K.B.: - Hát igen. 

Mv.: - Szóval megpróbálják ugyanezt a másik oldalról megnézni? 

dr.K.B.: - Ha nem is betegekkel, hanem ha úgy tetszik a népességgel, a fogyasztókkal beteg oldalról is, de hát nem csak betegek a fogyasztói az egészségügynek, hanem remélhetőleg egyre jobban a népességnek mindnagyobb része lesz fogyasztója, ha csak prevencióban, hát tudnak az emberek.. nagyon sok mindent tudnak arról, hogy az egészségügy hogy működik, milyen lehetőségei vannak. Tehát kórházban fekvő betegekről is, bár ők kiszolgáltatottabbak lehetnek, vagy éppen amit Gógl miniszter úr is elmondott, egy csomó olyan apró, ha úgy tetszik a betegközösségen belüli pszichológiai elem is mozgatja, hogy mit válaszolnak, de mindenképpen meg szeretnénk őket kérédezni. De meg szeretnénk szélesebben is kérdezni egy kicsit a népességet, ha erre módunk lesz. 

Mv.: - Hát biztos módjuk lesz, hát azért amit a miniszter úr mondott azért ez a több évtized ez meglehetősen nagy távlatokat kínál önöknek. Ezeken a távlatokon belül miniszeter úr, mikorra gondolja, és sorrendben ehhez a hálapénz feltáró tevékenységhez képest hova gondolja az orvos fizetések valamilyen nem merem azt mondni, hogy rendezését, vagy hogy érdemben hozzányúlnak az orvos fizetésekhez. 

dr.G.Á.: - Ezt meg szokták kérdezni a kormányprogramban. 

Mv.: - Tizen, huszonévek óta mindig megkérdezik. 

dr.G.Á.: - Én azt gondolom, hogy jelen pillanatban, és mindig is ezt mondtam az első három helyre szeretnénk felvinni, az utolsó statisztika szerint a bankszféra 127.000,.. 

Mv.: - Az átlaga? 

dr.G.Á.: - Az átlaga. 

Mv.: - Havi bér? 

dr.G.Á.:- Igen, a havi bruttó bér 127.000, a vegyipar és azt hiszem az energiaipar van valahol ott 80 és 90.000 közé, tehát ez azt jelenti, hogy az egészségügy ha most átlagbérben ha a 90.000.-Ft körül lenne, akkor nem lennék elégedett, de úgy ítélném meg, hogy a körülményekhez képest jó. Tehát ezt az első három helyek valamelyikét el kell érni a ciklus végére,... 

Mv.: - Mármint a jelenlegi parlamenti ciklus végére? 

dr.G.Á.: - A jelenlegi parlamenti ciklus végére. 

Mv.: - Igen, de nem akarok napi politikába belemenni, meg ilyesmit kérdezni, de hát azt gondolom, hogy ön is elismerte azt hiszem, sőt a miniszterelnök úr is elismerte, hogy az Egészségügyi Minisztérium végülis ennek a költségvetésnek ami most készül, nem tartozik a nyertesei közé. 

dr.G.Á.: - Nem nyertese, de nem is vesztese. Nem is vesztese, mert az E alap, tehát a természetbeni szolgáltatások rovata 300 milliárdról 350 milliárdra nőtt, egy 11 százalékos inflációnál. Belső összetételében lehet gond, a tárca költségvetése 22 százalékkal nőt, ugye szét is vált a minisztérium. Ennek ellenére hadd mondjam, hogy nem vagyok én elégedett sőt azt tudom mondani, hogy a szerkezet átalakítási elemekkel fogunk eszközt biztosítani. De ha költségvetésen kívüli elemet veszek, hogy egy 70 milliárdos kölcsön összeg bekerül privatizációs hitelként a rendszerbe, az már elég jelentős, és hogy ha a kormányzat félreértett 13. havi ügyeleti kompenzációja 36 milliárd bekerül a rendszerbe kimutatott hiány visszafizetésére, akkor ez már egy jelentős összeg. 

Mv.: - Erre van esély, hogy ez bekerül? 

dr.G.Á.: - Nem, hogy van esély, erre döntés van, csak a félreértés onnan származik, hogy a kormányhatározat az úgy szól, hogy minden tulajdonos kísérelje meg a saját területének a rendezését, és az állam tulajdonos úgy egyötödében a rendszerben, és ehhez a pénzügyminiszterrel a forrást.. tehát ez nem azt jelenti, hogy az állam nem vállal garanciát az egyéb tulajdonosoknál is, csak ezt egy vizsgálathoz köti, hogy miért alakult ki adott esetben, és hogyan vitték el a szolgáltatást, ami bért és dologit tartalmaz, hogyan használtak fel fejlesztésre, vagy egyébre ebből a pénzből, ami magyarázható, csak a magyarázatokat szeretnénk látni. 

Mv.: - Zárszó a kamarától a nulladik évben, mármint a 46-hoz képest. 

dr.K.P.: - Hát az kétségtelen, hogy némi megnyugvással kellett hallani azt, hogy a miniszter úr történelmi távlatokban gondolkozik, mert ez arra utal, hogy átfogóan kívánnak a kérdéssel foglalkozni. Azt tudom csak a bizottság tagjainak kívánni, hogy olyan szakértői munkát végezzenek, amely csakugyan az eredeti célkitűzéseknek megfelelően, miszerint a szóban forgó hálapénz rendszernek a tudományos és elméleti okainak a feltárását fogják elvégezni, és ennek során rá fognak jönni arra, hogy a jelenlegi magyar egészségügyi ellátás hatékonysága az messze jobb, mint egy sor nálunk európaibb, és gazdagabb ország egészségügyének a hatékonysága... 

Mv.: - Nem biztos, hogy ők ezt vitatják! 

dr.K.P.:- De ha rájönnek erre, akkor látni fogják, hogy ez azért van, mert az orvosok és az egészségügy egyéb dolgozói nagyon igyekeznek, és ezt az igyekezetüket majd azzal fogja a bizottság honorálni, hogy meg fogja állapítani, hogy ezt a tevékenységet megfelelő módon kell honorálni ahhoz, megfelelő díjazásban kell részesíteni, és a kamara személy szerint úgy érzi, hogy felelőssége van abban, hogy az orvoslás társadalmi elfogadottsága nincs azon a szinten, amilyen lenni kellene. A kamara igyekszik ezen javítani és reméljük, hogy a bizottság hozzá fogja segíteni ebben a miniszter urat is, meg a kamarát is, lehet hogy nem mi fogjuk a gyümölcseit élvezni a bizottság munkájának, hanem a fiaink, meg a betegek, de én remélem, hogy ilyen ilyen irányban fog elindulni a bizottság tudományos feltáról munkája. 

Mv.: - Kívánnak ehhez még bármit hozzátenni? 

dr.K.B.: - Úgy legyen. 

dr.G.Á.: - Igen, azt hiszem, hogy ez a cél és reméljük, hogy meg is valósítjuk, és talán nem csak a gyerekeinknek, mert nekem kisebb gyerekeim vannak, úgyhogy ha én nem is, de talán az ifjú kollégáink megéljék a rendezett helyzetet. 

Mv.: - Jó, hát a magunk részéről azt tudjuk mondani, hogy nagyon köszönjük, hogy eljöttek, és hogy adott körülmények között, és adott esetben nagyon szívesen figyelemmel kísérnénk az önök bizottságának munkáját, és hogy merre tartanak, mert ez azt hiszem, hogy sokakat érdeklő téma. 

http://www.observer.hu/archive/19981218/Gyogyr.html


 
EüÜzlet portál - amit látnia kell, hogy ne higgyen a szemének! 
Bízzon meg minket honlapjának napi frissítésével!
  Copyright (c) 2000-2002 - É+L Kongresszus- és Kiállításszervező Kft. 
1081 Budapest, Kiss József u. 4., 1364 Budapest 4, Pf. 354, Tel./Fax: 313-2027,
http://www.extra.hu/eplusl, E-mail: eplusl@mail.datanet.hu