| A miniszter szerint az egészségügy minden elemében válságos helyzetben
van. Javulhat-e az ágazat pozíciója az új kormányban?
Mv.: - Jó estét kívánok. Ha politikai újságírók manapság kedves játékát
űzzük és megnézzük, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt 40 pontos választási
programjában hány pont szól közvetlenül az egészségügy helyzetéről, akkor
talán azt is mondhatjuk, nem fog javulni az ágazat pozíciója. Annyira semmiképp
sem, amennyire a közvélemény ezt elvárná. A szociológusok által elénk tett
kívánságlistán az emberek többsége a közbiztonság után az egészségügy helyzetének
javítását teszi a második helyre a fontossági sorrendben. Ha a kormány
első intézkedéseit vesszük alapul, akkor sokak szerint sokkal több az esély
az egészségügy érdekérvényesítési képességeinek javulására. A tb-alapok
állami felügyelet alá helyezése ilyen lépés lehet, hiszen esélyt adhat
az ágazatot sújtó pénzhiány csökkentésére. Eddig tart a feltételes módú
beszéd. Az Aktuális vendége Gógl Árpád miniszter, aki hivatalba lépése
óta azt hiszem, hogy kevés ha-val kezdődő mondatot mondott, elég határozottak
voltak az első kijelentései is. De talán maradjunk a mai nap történéseinél,
az Egészségbiztosítási Önkormányzat ma tartotta az utolsó ülését. Azt tudjuk,
hogy az Alkotmánybíróságot is valószínűleg meg fogja járni az ügy. Szóval,
hogyha minden így marad, akkor miért lesz jobb nekünk?
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Hát jó estét kívánok a nézőknek.
Miért lesz jobb nekünk? Itt hallgatva az ön fölvezető szövegét, először
is mindenki megnyugodhat, mind a három döntése a parlamentnek érinti az
egészségügyet. A tandíjmentes képzés érinti az orvos és a főiskolai képzését
az egészségügyi dolgozóknak, a gyermek támogatási rendszer lehetőséget
ad az egészségesebb életvitelre, hát azt, amit ma ugye utolsó ülését tartja
a társadalombiztosításnak az Egészségügyi Önkormányzata ez pedig egy tiszta,
rendezett viszonyt teremt. Hát én azon csodálkozom, hogy mások csodálkoznak.
Hát '93-ban, amikor végül is megalakult az önkormányzat a Fidesz akkor
elmondta, hogy egy állami kötelezettség vállalásnak a kontrollja ugye,
mert azt tudni kell, hogy az alkotmány az egészségügy és a nyugdíj biztonságát
kormányzati feladattá teszi. Erre, hogy nem jól működtek az önkormányzatok
kezdeti időszakban, hát ezt senkinek nem kell bizonyítani, hát végig kísérték
a járulék be nem hajtás, a bizonytalan kifizetések, a korrupciók, tulajdonképpen
az egész működést a Számvevőszék évről évre elégtelennek minősítette.
Mv.: - Igazából fordított a logika, mert ugye azt kérdezik meg, hogy
mitől lesz jobb az, hogyha egy ember kezében van?
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Hát először is ez egy átmenet.
Bocsánat, az a döntés, hogy kormányzati felügyeletté került, hát ez a jogszerűtlen
megújítás és eleget tesz annak is, ami miatt az Alkotmánybíróság nem semmisítette
meg a tavalyi delegálást, mert egy jogbiztonsági szempontja volt. Hát a
kormányzat alá egy politikai államtitkár kormányzati felügyeletét gyakorolja
és az adott idő periódus alatt ki fogjuk munkálni a megfelelő társadalmi
kontrollú ellenőrzését ennek.
Mv.: - A pozíciója annyiban már biztosabb, mint az elődjének, hogy itt
egy emberrel, vagy mondjuk a pénzügyminisztert is odaszámítva két emberrel
kell majd alkudoznia. Ugye, hogyha jól gondolom az új rendszerben Selmeczi
Gabriella lesz még átmenetileg itt a pénzek kezelője, a tb-alapok kezelője,
ő az a politikai államtitkár valószínűleg, akinél hát az ön pénze is ott
van.
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Elnézést, én azt hiszem, hogy
félreértés van. A Selmeczi Gabriella és a politikai felügyelete az a társadalombiztosítás
két alapjának a felügyelete, nem a pénzek felügyelete, hanem a szabályszerű
működés felügyelete. Semmit nem változik a tárca helyzete, tehát az egészségpolitika
és a költségvetési előkészítésbe kitűntetett szereplő az Egészségügyi Minisztérium,
már az egészségpénztári költségvetésnek. A fő, hát igen a pénztár kulcsa
az a pénzügyminiszternél van. A pénzügyminiszter mondja meg azokat az általános
kereteket, amikben mozogni kell. Úgyhogy a küzdelmünk azt hiszem, hogy
nem ...
Mv.: - Egyébként jó a viszonya Selmeczi Gabriellával?
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Én azt hiszem, hogy mindenkivel
jó a viszonyom. Hát a Selmeczi Gabriellával kitűntetetten jó, hiszen most
már második ciklusban készítettük együtt az egészségügyi programot, úgyhogy
ő pontosan tudja, hogy mit akarunk elérni. És amit mondott a kormányprogramról
én még azt szoktam mondani, nem a hosszúsága számít egy programnak, hanem
a kulcspontjai és azok megvalósulása.
Mv.: - Erről fogunk beszélgetni a következő kisfilm után. Készítettünk
egy rövidfilmet önről, mert ahogy az eredeti kérdésre is utaljak, egy ágazat
kormányzati pozíciója az a személytől is függ. Hogy ez mennyire így van,
azt maga az új miniszter tudhatja a legjobban. Hogy miért? Az kiderül a
következő filmből.
R.: - A most 59 éves egészségügyi miniszter azon kevesek egyike a kormányban,
akik a Fidesz árnyék kabinetjét is alkották. Kinevezése tehát egyáltalán
nem okozott meglepetést. Az eskütételkor a miniszterelnök így mutatta be
őt:
Orbán Viktor, miniszterelnök: - Mindannyian tudjuk, hogy az ember teljesítő
képessége véges, ezért terveit akkor tudja valóra váltani, ha egészsége
megengedi ezt. Amikor Gógl Árpád miniszter úr vezetésével 1993-ban először
készült el a Fidesz egészségügyi programja ebből a gondolatból indultunk
ki. Így történt ez négy évvel később is, amikor a legutóbbi választásokra
készítette el elképzeléseinket. Gógl Árpád miniszter úr gyakorlóorvos,
aki az orvostudomány több területén is jelentős tapasztalatot szerzett
és elismert tudással rendelkezik a társadalmi orvostan, a közegészségügy
területén is, hiszen négy éven keresztül a szakmai közvélemény megelégedésére
látta el a Magyar Orvosi Kamara elnöki teendőit.
R.: - Igaz ami igaz, kamarai elnöksége idején, ha nem is titkolták,
de nyilvánvalóvá sem tették, hogy ő a Fidesz miniszter-jelöltje is. Tavaly
az egészségügyi törvény vitája idején még szigorúan szakmai alapon bírálta
a kormány előterjesztését. Szerinte például az orvos-beteg viszony kiéleződéséhez
vezethet az a javaslat, hogy az orvosi beavatkozás előtt a betegnek joga
van tudni, mihez adja a beleegyezését.
Gógl Árpád: - Ön soha nem fog dönteni. Ön azt fogja választani, amit
én akarok. Hát az orvosi kar felkészültségében elnézést úgy tanítjuk, hogy
nem illik szugerált döntést hozatni a beteggel, de hát én adom elő önnek
az én ismeretem alapján a szakmáról és az adott kérdéskörről a véleményemet.
R.: - Az előbb Pécset, majd a '80-as évektől Székesfehérváron belgyógyász
főorvosként dolgozó szakemberről tavaly év végén derült ki, hogy politikai
ambíciói is vannak. Bejelentette, hogy a Fidesz országos listáján indul
a választásokon, januártól koncentrált támadásba lendült Kökény Mihály
népjóléti miniszter ellen.
Gógl Árpád: - Ezelőtt három éve, vagy több is mint három éve Horn Gyula
miniszterelnök úr azt ígérte a tűntetés után, hogy az egészségügyben a
bérhelyzet javulni fog, ehelyett romlott. A közalkalmazotti szféra utolsó
helyére kerültünk, az elmúlt évben az infláció 18 % fölötti volt, a bértartalom
nem érte el a 13 %-ot. Tavaly óta van adósság. Jövő évben pedig ez a költségvetési
növekmény nem teszi lehetővé a reálszinten maradást sem.
R.: - Gógl Árpád kedvenc példájával az egészségügyiek bére a hivatásos
halászokéval versenyez a ranglista végén. Katasztrófa helyzetben van a
szektor, és mindezért nem utolsó sorban a tárca vezetője hibáztatható.
A két szakember között ezután valóságos számháború indult meg. Más-más
adatokkal bizonygatták, hogy életveszélyben van vagy már lábadozik az egészségügy.
Kökény Mihály pedig egyre élesebben utasította vissza a vádakat.
Kökény Mihály, volt népjóléti miniszter: - Olyan feltételezéseket enged
meg magának ez az irat, hogy itt az egészségügyi kormányzat a kórházi csődhelyzet
prolongálására törekszik, hogy azért tartja mesterségesen alulfinanszírozott
állapotban az egészségügyet, mert így készül egy olcsó privatizációra.
R.: - A vita annyira elmérgesedett, hogy az akkori népjóléti miniszter
lemondásra szólította fel a kamarai elnököt mondván, összeférhetetlen a
pozíciójával az, hogy lényegében miniszter-jelölt. Az Orvosi Kamara cserében
viszont Kökény Mihályt szólította fel lemondásra és teljes bizalmáról biztosította
Gógl Árpádot, aki végül csak tavasszal mondott le posztjáról.
Mv.: - Januárban ahogy idéztük az előbb a Magyar Orvosi Kamara, amelynek
ön is ugye akkor az elnöke volt, ön volt az elnöke az akkori minisztert
lemondásra szólította fel mondván, hogy személyesen is felelős az egészségügy
válságos helyzetéért. Én próbáltam utána nézni az újságokban, hogy melyek
azok a konkrétumok, amelyek alapján bebizonyulhat vagy nyilvánvalóvá válhat,
hogy miben terheli a felelősség a minisztert. Ezt azért kérdezem, mert
ugye most ön másik oldalra került, hát ön is kerülhet ilyen helyzetbe,
amikor felelősségre vonhatják. Tehát egy ilyen helyzetben mi az, ami akkor
például Kökény Mihály felelősségeként megállapítható volt?
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Én azt hiszem, hogy nehéz helyzetben
volt Kökény miniszter úr, mert már a harmadik miniszter volt ezen a tárcán.
Azt hiszem, hogy a felelősség, hogy amikor Szabó miniszter úr lemondásának
az oka az volt, hogy nem teljesült itt a riportban is megfogalmazott Horn
Gyula ígéret, hiszen azt aláírta a miniszterelnök úr, az akkori miniszter,
nem teljesült a bértartalom. Kellett volna hozzá 50 milliárd forint. Visszaemlékeznek,
ez egy őszi költségvetési periódusban volt és miután ez nem teljesült,
nem kapta meg a tárca Kökény miniszter úr elvállalta, tehát elvállalta
azzal a hiánnyal a rendszert. És az egész periódus felelőssége abban van,
hogy 8 %-ról 6 %-ra, az 25 %-al csökkent az egészségügyre fordított összeg.
Kérem, ez felelősség.
Mv.: - Tehát ezen az alapon, ez nem annyira az ő személyes felelőssége,
hanem belépett egy olyan rendszerbe, amiből ő nem jöhetett ki győztesen,
hogyha jól gondolom.
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Hát én azt hiszem, hogy egy tárcának
a kormányon belül van felelőssége. Hát ugye van egy általános kormányzati
felelősség és van részfelelősség. Hát mindenki a saját tárcáért felelős,
én magam is az egészségügyért vagyok felelős.
Mv.: - Önön mi lesz számon kérhető, mert hogyha az első nyilatkozatait
nézem, akkor igazán konkrét ígéretet, ami már felelősségvállalásnak is,
vagy kötelezettségvállalásnak is tekinthető az az egészségügyi dolgozók
bérhelyzetével kapcsolatban tett. A többi ügyben hasonlóan fontos és amiről
majd szót ejtünk nem tett ilyen kijelentéseket. Egy valamit mondott, az
egészségügyi dolgozóknak a fizetését rendezni kell.
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Én azt hiszem, hogy én ennél többet
mondtam és hangsúlyozottan nyilván az egyik része az önálló egyéni lét
stabilitása. De én azt is elmondtam, hogy minden magyar állampolgárnak
biztonságot akarunk adni és végül is meg akarunk teremteni egy olyan ellátórendszert,
ahol a sűrgősségi orvoshoz fordulás mindenütt egyenlő esélyű legyen. Azt
is elmondtam, hogy ennek a beteg anyagnak a feldolgozása, tehát az ellátása
az Záhonytól Szentgothárdig biztosítottnak kell lenni. Ennek azt is elmondtam,
hogy tarthatatlan, hogy a túlmunka rabszolgamunkaként működjön, és hogy
az adósság állományát ne szanálja a társadalom. Azt is elmondtam, hogy
jövőre az ügyelet és készenléti díjakat árán fogjuk megvenni. Szóval ...
Mv: - Ezekre gondoltam összefoglalóan.
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Igen, igen. Szóval vannak itt
konkrét ígéretek. Azt is elmondtuk, hogy az egészségügyi törvény, amelynek
nagyon sok vitatott pontja van éppen talán nem azt vitatta meg jobban,
ami a riportban is megszólalt. Végül is én azt hiszem, hogy az egészségügyi
törvényből adódó továbbképzésnek a finanszírozását biztosítani kell az
egészségügyieknek és nemcsak az orvosokról van szó, hanem a védőnőről,
nővérről és a többi szereplőről is. Úgyhogy itt ezek elég konkrét ígéretek
és szegény halászokat nem bántom, soha többé nem fogom idézni, mert hiszen
az is méltatlan, hogy ők az utolsók.
Mv.: - Egy friss miniszter hogyan tehet ilyen kijelentéseket? Tehát
ön kapott garanciát arra akár a miniszterelnöktől, akár a miniszter társaitól,
pénzügyminisztertől, hogy mindenre lesz majd pénz?
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Hát mindenre soha nem lesz, ugye
az egészségügynek az igénye az végtelen, hát minden. De arra kaptam garanciát,
hogy egészséget értéknek tekintjük, a rendszert stabilizáljuk és felépítjük.
Garanciát kaptam arra, hogy a sűrgősségi rendszert meg fogjuk teremteni,
utalok arra, hogy a miniszterelnök úr még nem is volt miniszterelnök és
már elmentünk együtt a mentőszolgálathoz éppen azért, hogy tisztázzuk velük,
hogy ezt hogy lehet fölépíteni rendesen. Tehát van, ezt azért garanciát
lehet venni és annak lehet venni azt is, hogy munkálkodunk, hogy a nagyon
kötött '99-es költségvetésben is hogy tudunk forrásokat hozzárendelni,
ugye itt a jövedéki, két jövedéki termék jövedékadója jelenik meg, ugye
a dohány és az alkohol ugye, ahol 10 %-ot ajánlunk, hogy fogadjon el a
pénzügyminiszter úr és az áfa-tartalomnak átmenetileg mindenképpen a rendszerben
tartása lenne egy biztos elem. És úgy tűnik, hogy talán ez a két dolog
befogadást nyer.
Mv.: - Amire a legtöbben persze felkapták a fejüket és nem akarok megint
visszatérni a halászokra ugye az az, hogy a ciklus végére az első három
közé kellene ágazati szinten az egészségügynek kerülnie. Erre kapott-e
garanciát, hiszen azt hiszem, hogy a kollégái ezt fogják önök leghamarabb
számon kérni?
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Én azt hiszem, hogy európai, egy
államban van az ötödik helyen, tehát azt mindenképpen el kell érni. Én
a harmadik helyet szeretném. Ezt nem lesz nehéz ezt elérni.
Mv.: - Miért nem?
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Azért nem lesz nehéz elérni, mert
az Európai Unióba való belépésünknek egyik feltétele az, hogy az ágazat
rendezett legyen bér viszonylatában is, és hát ugye az európai csatlakozásnak
a költségvetési menetrendjét is előkészítettük, illetve vannak tanulmányok.
Ezt az előző kormányzat is megkezdte már.
Mv.: - Tudható-e az egyáltalán egzakt módon, hogy mennyi pénz kell most
az egészségügyre, hiszen a korábbi tb-költségvetések nekem azt mondták
úgy készültek, hogy egy mindig egy logika alapján, mindig felültervezték
a bevételeket és alultervezték a kiadásokat. Nos, hogyha ez így van és
évek óta így van, akkor az ember azt hiszem, hogy homályban tapógatózik
akkor, amikor az igényekről ...
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Igen. Szóval itt az előbb a felelősséget
kérdezte, akkor nem említettem, de azt kell mondjam, hogy a tervezési hiba
is felelősség. Tudniillik terveztek egy költségvetést oly módon, ahogy
ön említette és akkor egy pótköltségvetéssel kipótolták, de még mindig
nem az volt a tényleges kifizetés. És akkor ad egy irányszámot a minisztérium,
már a Pénzügyminisztérium dologira, bérre, ami jövő évre ugye 10 és azt
hiszem 8 %, na most ha én ezt az eredeti költségvetésre, vagy nem a tényleges
kifizetésre teszem rá, akkor mindig van egy hiány, amit a következő év
második felében pótköltségvetéssel pótolunk. Hát ugye mi az idei költégvetést
már a reális kifizetésekre tervezzük. És a reális kifizetésben való tervezés
elindítja a rendszert. Hogy mennyi pénz kellene? Hát ha az összes gondot
föl akarnánk oldani, ebbe a nagyon-nagyon súlyos paraszolvencia kérdést
is, akkor durván 120-130 milliárd kellene csak a bértételekre.
Mv.: - Attól nyilván, hogy egy más rendszerbe helyezik a költségvetést
vagy másfajta logika alapján építik föl, az majd csak következő évben lesz
hatása ennek. Szóval mennyi pénz kell a beindításához, tehát mennyi pluszköltség
kellene, hiszen most van egy adott helyzet, amivel önnek valamit kell kezdenie.
Én úgy emlékszem, hogy márciusban, amikor az akkori miniszter elkészítette
a zárójelentését, akkor ott 25 milliárd forint hiányról volt szó, önök
akkor az Orvosi Kamarában 50 milliárdról beszéltek.
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Igen. Hát én azt hiszem, ha azt
mondom, mert most már nagyjából látom a terepet, hogy kb. 33-35 milliárd
a pótköltségvetési igény, tehát akkor ezt egyszer megjeleníthetjük, mint
összeget. Ha az ügyeleti, készenléti adósságállományt nézzük az is valahol
10 és 20 milliárd forint között van, tehát már összejött az, amit mi tavasszal
mondtunk és most már országos intézményeknek is, de a fekvőbeteg intézményeknek
is a hat hónapon túli adósságállománya is jelentős. Tehát egy azt hiszem
egy 60-80 milliárd hiányzik most a rendszerből. Én azt hiszem, hogy egy
jól tervezett jövő évi költségvetés és a többletforrásoknak az ilyen adósságok
fölszámolása, tehát az áfa-rendszerben maradása konszolidálja a kórházakat
és az ügyeleti, készenléti adósságot megszűnteti jövőre, akkor mi nagyon
fogunk örülni.
Mv.: - Egyébként is kell több pénz, hiszen ugye van a kórház rekonstrukcióra
biztos, hogy kell, nagyon elavultak és régiek a kórházak, azt mondják.
Tehát ott legalább 30-40 milliárd forintra szükség lenne. Ezekre honnan
lesz plusz forrás?
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Én azt hiszem, hogy át kell gondolni
az egész finanszírozási kérdést, mert ha azt mondjuk, hogy az intézmények
fenntartása tulajdonosi feladat, tehát a tulajdonos önkormányzaté, esetleg
meg kell változtatni a települési önkormányzati törvényt, mert egy-egy
nagy kórház nemcsak egy település, nemcsak a tulajdonos település lakóit
látja el, hanem nagyobb közösséget. Tehát egy közösségi forrást kell teremteni.
Elképzelhető a helyi adók kérdése, hogyha egy intézményt úgy akarnak fejleszteni,
hogy soron kívül vagy be akarnak pótolni valamit és én azt hiszem, hogy
az új biztosítási típusok, mint megrendelők, ha megjelennek, kiegészítő
biztosító, esetleg üzleti biztosító megjelenik, akkor egy többletforráshoz
lehet jutni. Én azt hiszem, hogy el fog indulni fölfelé ez a rendszer.
Mv.: - Említette egy fél mondatban ezt a nagyon súlyos paraszolvencia
problémát. Olvastam a nyilatkozatait és majdnem mindig, ha nem is kérdezték,
akkor is mindig kitért erre, mert azt hiszem valóban nagyon komoly problémának
tarthatja. Viszont a Magyar Orvosi Kamara, ha jól olvastam a napokban foglalkozott
ezzel a kérdéssel és elég érdekes állásfoglalást hoztak. Azt mondták, hogy
ez nem etikai vétség, de nem lehet vele mit kezdeni, magyarán nem dicsérhető
meg az orvos. Kész, ez van, nem lehet kiiktatni a rendszerből. Ön ezzel
egyetért?
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Hát jelen helyzetben valóban kiiktathatlan,
de azzal értek egyet, hogy a legrosszabb eleme a magyar egészségügynek,
tudniillik minden lépésében egy motivált döntést hoz az orvos. Tehát a
teljes, szabályos betegutak, szabályos ellátás, óhatatlanul az az érzése
a betegnek, hogy ő most előnyökhöz tud jutni, valamit meg tud venni, holott
hadd mondjam, hogy döntő többségében nincs más, hiszen a rendszer működik
azzal, anélkül is. Egy dolgot figyelembe kell venni, hogy egyszerűen a
benne dolgozók léte ezáltal a biztosított nagyon szomorú dolog. Szóval
talán a legszomorúbb része a magyar egészségügynek.
Mv.: - Lesz-e további privatizáció az egészségügyben, hogyha önön múlik?
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Ha rajtam múlik, akkor lesz és
nem, de valahol csak az alapellátásban, mert ott képzelhető el, hogy a
települési önkormányzatok az épületet, rendelőt, eszközparkot átadják a
kollegának és biztosítja a kolléga az önkormányzati feladatot, az ellátást.
Járóbeteg területen nehezen tudom elképzelni, fekvőbetegnél meg szinte
kizárt. Tudniillik azt kell tudni, hogy alulfinanszírozott a rendszer,
nincs benne az amortizáció, nem árán veszik meg a munkaerőt. Hát ilyen
esetben hogy termeli meg egy tőke a hasznát?
Mv.: - Piaci viszonyokat kell teremteni.
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Hát igen, igen. Hát ahhoz piaci
viszonyokat kell teremteni.
Mv.: - Nem ellentmondás-e az, bár itt említette, hogy a filmben nem
azt emeltük ki, de azt lehet tudni, hogy akkor, amikor az új egészségügyi
törvényt elfogadták, annak a betegjogi részével sok fenntartása volt a
Magyar Orvosi Kamarának és mivel én beszélgettem akkor önnel tudom, hogy
személy szerint önnek is. Hát miközben gazdasági téren piaci viszonyokat
kellene teremteni, aközben az ennek megfelelő orvos-beteg viszonyt ön nem
támogatja, magyarán nem híve ha jól gondolom egy megrendelő és szolgáltató
típusú beteg-orvos viszonynak.
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Tévedés. Én azt hiszem, hogy két-három
olyan elemét szoktam kiemelni, ami nem, ami lecsapódik az orvoson. Lecsapódik
az orvoson az, hogyha időtlen biztosítjuk a látogatást, tehát magát a munkafeltételeket
torzítjuk. Nincs fölkészülve a magyar egészségügyi rendszer ugye a végállapotban
lévő hozzátartozó melletti jelenlétnek. Ugyanez vonatkozik a gyerekosztályokon,
ahol a mamák, hát aki járt magyar kórházban azt pontosan tudja, ez nem
adott. Hát ha valami nem adott, akkor arra nem szabad szabályt hozni. Ennyi.
Mv.: - Ezek a kifogások?
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Hát durván ezek. Hát a másik a
bejátszásban már szóba került, a teljes felvilágosítás melletti döntés.
Kérem, hát ha én elmegyek egy autószerelőhöz és odaviszem az autómat, azért
viszem ahhoz az autószerelőhöz, mert abban bízok meg. Hát ha az nekem elmagyaráz
mindent, akkor nem lesz ideje dolgozni.
Mv.: - Valószínűleg nagyon sok nézőnket érdekli, úgyhogy ez az utolsó
kérdés, lesz-e változás a gyógyszerár-támogatás rendszerében?
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Lesz. Az egyik legnagyobb és legnehezebb
kérdés tekintve, hogy közel 200 milliárd forintot fordítunk gyógyszerekre.
Ennek a rendezettségét biztosítani kell. Jelen pillanatban nem méltányos,
nem szolidaritás elvű a rendszerünk. Egy példát mondok, ugye a 90 %-os
támogatottság az az alaplistát jelenti, van, akinek van egy 100 forintos
gyógyszere fizet 10 forintot, van, akinek a betegsége miatt egy 10.000
forintos gyógyszerre van szükség, fizet 1000 forintot.
Mv.: - És mi itt a megoldás?
Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Én azt hiszem, hogy az angol rendszer,
vagy valamelyik rendszer, hogy az alap gyógyszerelésnél le kell csökkenteni
a számát, szakmailag indokolt mértékig és egyenlő szolidaritás elvű hozzájárulást
kell biztosítani. Még egy nagyon rossz eleme van, a közgyógyellátás. A
közgyógyellátást pedig egyenlő jogúvá kell tenni a szociálisan hátrányos
helyzetű többi biztosítottal, hiszen nincs köztük különbség. Még egy dolog,
hogy ez ritkán kerül szóba, hogy a nyugdíjasok, mert döntően ők veszik
igénybe az egészségügyi szolgáltatást közel 30 milliárd forintot fizetnek
pótlólagos járulékként a gyógyszertárakban. Valahol ez nem tisztességes.
Mv.: - Köszönöm szépen, hogy bejött hozzánk. Önöknek köszönöm a figyelmet.
http://www.observer.hu/archive/19980722/Gyogyr.html |