Mv.: - Jó estét kívánok. Ha politikai újságírók manapság kedves játékát űzzük és megnézzük, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt 40 pontos választási programjában hány pont szól közvetlenül az egészségügy helyzetéről, akkor talán azt is mondhatjuk, nem fog javulni az ágazat pozíciója. Annyira semmiképp sem, amennyire a közvélemény ezt elvárná. A szociológusok által elénk tett kívánságlistán az emberek többsége a közbiztonság után az egészségügy helyzetének javítását teszi a második helyre a fontossági sorrendben. Ha a kormány első intézkedéseit vesszük alapul, akkor sokak szerint sokkal több az esély az egészségügy érdekérvényesítési képességeinek javulására. A tb-alapok állami felügyelet alá helyezése ilyen lépés lehet, hiszen esélyt adhat az ágazatot sújtó pénzhiány csökkentésére. Eddig tart a feltételes módú beszéd. Az Aktuális vendége Gógl Árpád miniszter, aki hivatalba lépése óta azt hiszem, hogy kevés ha-val kezdődő mondatot mondott, elég határozottak voltak az első kijelentései is. De talán maradjunk a mai nap történéseinél, az Egészségbiztosítási Önkormányzat ma tartotta az utolsó ülését. Azt tudjuk, hogy az Alkotmánybíróságot is valószínűleg meg fogja járni az ügy. Szóval, hogyha minden így marad, akkor miért lesz jobb nekünk? 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Hát jó estét kívánok a nézőknek. Miért lesz jobb nekünk? Itt hallgatva az ön fölvezető szövegét, először is mindenki megnyugodhat, mind a három döntése a parlamentnek érinti az egészségügyet. A tandíjmentes képzés érinti az orvos és a főiskolai képzését az egészségügyi dolgozóknak, a gyermek támogatási rendszer lehetőséget ad az egészségesebb életvitelre, hát azt, amit ma ugye utolsó ülését tartja a társadalombiztosításnak az Egészségügyi Önkormányzata ez pedig egy tiszta, rendezett viszonyt teremt. Hát én azon csodálkozom, hogy mások csodálkoznak. Hát '93-ban, amikor végül is megalakult az önkormányzat a Fidesz akkor elmondta, hogy egy állami kötelezettség vállalásnak a kontrollja ugye, mert azt tudni kell, hogy az alkotmány az egészségügy és a nyugdíj biztonságát kormányzati feladattá teszi. Erre, hogy nem jól működtek az önkormányzatok kezdeti időszakban, hát ezt senkinek nem kell bizonyítani, hát végig kísérték a járulék be nem hajtás, a bizonytalan kifizetések, a korrupciók, tulajdonképpen az egész működést a Számvevőszék évről évre elégtelennek minősítette. 

Mv.: - Igazából fordított a logika, mert ugye azt kérdezik meg, hogy mitől lesz jobb az, hogyha egy ember kezében van? 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Hát először is ez egy átmenet. Bocsánat, az a döntés, hogy kormányzati felügyeletté került, hát ez a jogszerűtlen megújítás és eleget tesz annak is, ami miatt az Alkotmánybíróság nem semmisítette meg a tavalyi delegálást, mert egy jogbiztonsági szempontja volt. Hát a kormányzat alá egy politikai államtitkár kormányzati felügyeletét gyakorolja és az adott idő periódus alatt ki fogjuk munkálni a megfelelő társadalmi kontrollú ellenőrzését ennek. 

Mv.: - A pozíciója annyiban már biztosabb, mint az elődjének, hogy itt egy emberrel, vagy mondjuk a pénzügyminisztert is odaszámítva két emberrel kell majd alkudoznia. Ugye, hogyha jól gondolom az új rendszerben Selmeczi Gabriella lesz még átmenetileg itt a pénzek kezelője, a tb-alapok kezelője, ő az a politikai államtitkár valószínűleg, akinél hát az ön pénze is ott van. 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Elnézést, én azt hiszem, hogy félreértés van. A Selmeczi Gabriella és a politikai felügyelete az a társadalombiztosítás két alapjának a felügyelete, nem a pénzek felügyelete, hanem a szabályszerű működés felügyelete. Semmit nem változik a tárca helyzete, tehát az egészségpolitika és a költségvetési előkészítésbe kitűntetett szereplő az Egészségügyi Minisztérium, már az egészségpénztári költségvetésnek. A fő, hát igen a pénztár kulcsa az a pénzügyminiszternél van. A pénzügyminiszter mondja meg azokat az általános kereteket, amikben mozogni kell. Úgyhogy a küzdelmünk azt hiszem, hogy nem ... 

Mv.: - Egyébként jó a viszonya Selmeczi Gabriellával? 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Én azt hiszem, hogy mindenkivel jó a viszonyom. Hát a Selmeczi Gabriellával kitűntetetten jó, hiszen most már második ciklusban készítettük együtt az egészségügyi programot, úgyhogy ő pontosan tudja, hogy mit akarunk elérni. És amit mondott a kormányprogramról én még azt szoktam mondani, nem a hosszúsága számít egy programnak, hanem a kulcspontjai és azok megvalósulása. 

Mv.: - Erről fogunk beszélgetni a következő kisfilm után. Készítettünk egy rövidfilmet önről, mert ahogy az eredeti kérdésre is utaljak, egy ágazat kormányzati pozíciója az a személytől is függ. Hogy ez mennyire így van, azt maga az új miniszter tudhatja a legjobban. Hogy miért? Az kiderül a következő filmből. 

R.: - A most 59 éves egészségügyi miniszter azon kevesek egyike a kormányban, akik a Fidesz árnyék kabinetjét is alkották. Kinevezése tehát egyáltalán nem okozott meglepetést. Az eskütételkor a miniszterelnök így mutatta be őt: 

Orbán Viktor, miniszterelnök: - Mindannyian tudjuk, hogy az ember teljesítő képessége véges, ezért terveit akkor tudja valóra váltani, ha egészsége megengedi ezt. Amikor Gógl Árpád miniszter úr vezetésével 1993-ban először készült el a Fidesz egészségügyi programja ebből a gondolatból indultunk ki. Így történt ez négy évvel később is, amikor a legutóbbi választásokra készítette el elképzeléseinket. Gógl Árpád miniszter úr gyakorlóorvos, aki az orvostudomány több területén is jelentős tapasztalatot szerzett és elismert tudással rendelkezik a társadalmi orvostan, a közegészségügy területén is, hiszen négy éven keresztül a szakmai közvélemény megelégedésére látta el a Magyar Orvosi Kamara elnöki teendőit. 

R.: - Igaz ami igaz, kamarai elnöksége idején, ha nem is titkolták, de nyilvánvalóvá sem tették, hogy ő a Fidesz miniszter-jelöltje is. Tavaly az egészségügyi törvény vitája idején még szigorúan szakmai alapon bírálta a kormány előterjesztését. Szerinte például az orvos-beteg viszony kiéleződéséhez vezethet az a javaslat, hogy az orvosi beavatkozás előtt a betegnek joga van tudni, mihez adja a beleegyezését. 

Gógl Árpád: - Ön soha nem fog dönteni. Ön azt fogja választani, amit én akarok. Hát az orvosi kar felkészültségében elnézést úgy tanítjuk, hogy nem illik szugerált döntést hozatni a beteggel, de hát én adom elő önnek az én ismeretem alapján a szakmáról és az adott kérdéskörről a véleményemet. 

R.: - Az előbb Pécset, majd a '80-as évektől Székesfehérváron belgyógyász főorvosként dolgozó szakemberről tavaly év végén derült ki, hogy politikai ambíciói is vannak. Bejelentette, hogy a Fidesz országos listáján indul a választásokon, januártól koncentrált támadásba lendült Kökény Mihály népjóléti miniszter ellen. 

Gógl Árpád: - Ezelőtt három éve, vagy több is mint három éve Horn Gyula miniszterelnök úr azt ígérte a tűntetés után, hogy az egészségügyben a bérhelyzet javulni fog, ehelyett romlott. A közalkalmazotti szféra utolsó helyére kerültünk, az elmúlt évben az infláció 18 % fölötti volt, a bértartalom nem érte el a 13 %-ot. Tavaly óta van adósság. Jövő évben pedig ez a költségvetési növekmény nem teszi lehetővé a reálszinten maradást sem. 

R.: - Gógl Árpád kedvenc példájával az egészségügyiek bére a hivatásos halászokéval versenyez a ranglista végén. Katasztrófa helyzetben van a szektor, és mindezért nem utolsó sorban a tárca vezetője hibáztatható. A két szakember között ezután valóságos számháború indult meg. Más-más adatokkal bizonygatták, hogy életveszélyben van vagy már lábadozik az egészségügy. Kökény Mihály pedig egyre élesebben utasította vissza a vádakat. 

Kökény Mihály, volt népjóléti miniszter: - Olyan feltételezéseket enged meg magának ez az irat, hogy itt az egészségügyi kormányzat a kórházi csődhelyzet prolongálására törekszik, hogy azért tartja mesterségesen alulfinanszírozott állapotban az egészségügyet, mert így készül egy olcsó privatizációra. 

R.: - A vita annyira elmérgesedett, hogy az akkori népjóléti miniszter lemondásra szólította fel a kamarai elnököt mondván, összeférhetetlen a pozíciójával az, hogy lényegében miniszter-jelölt. Az Orvosi Kamara cserében viszont Kökény Mihályt szólította fel lemondásra és teljes bizalmáról biztosította Gógl Árpádot, aki végül csak tavasszal mondott le posztjáról. 

Mv.: - Januárban ahogy idéztük az előbb a Magyar Orvosi Kamara, amelynek ön is ugye akkor az elnöke volt, ön volt az elnöke az akkori minisztert lemondásra szólította fel mondván, hogy személyesen is felelős az egészségügy válságos helyzetéért. Én próbáltam utána nézni az újságokban, hogy melyek azok a konkrétumok, amelyek alapján bebizonyulhat vagy nyilvánvalóvá válhat, hogy miben terheli a felelősség a minisztert. Ezt azért kérdezem, mert ugye most ön másik oldalra került, hát ön is kerülhet ilyen helyzetbe, amikor felelősségre vonhatják. Tehát egy ilyen helyzetben mi az, ami akkor például Kökény Mihály felelősségeként megállapítható volt? 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Én azt hiszem, hogy nehéz helyzetben volt Kökény miniszter úr, mert már a harmadik miniszter volt ezen a tárcán. Azt hiszem, hogy a felelősség, hogy amikor Szabó miniszter úr lemondásának az oka az volt, hogy nem teljesült itt a riportban is megfogalmazott Horn Gyula ígéret, hiszen azt aláírta a miniszterelnök úr, az akkori miniszter, nem teljesült a bértartalom. Kellett volna hozzá 50 milliárd forint. Visszaemlékeznek, ez egy őszi költségvetési periódusban volt és miután ez nem teljesült, nem kapta meg a tárca Kökény miniszter úr elvállalta, tehát elvállalta azzal a hiánnyal a rendszert. És az egész periódus felelőssége abban van, hogy 8 %-ról 6 %-ra, az 25 %-al csökkent az egészségügyre fordított összeg. Kérem, ez felelősség. 

Mv.: - Tehát ezen az alapon, ez nem annyira az ő személyes felelőssége, hanem belépett egy olyan rendszerbe, amiből ő nem jöhetett ki győztesen, hogyha jól gondolom. 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Hát én azt hiszem, hogy egy tárcának a kormányon belül van felelőssége. Hát ugye van egy általános kormányzati felelősség és van részfelelősség. Hát mindenki a saját tárcáért felelős, én magam is az egészségügyért vagyok felelős. 

Mv.: - Önön mi lesz számon kérhető, mert hogyha az első nyilatkozatait nézem, akkor igazán konkrét ígéretet, ami már felelősségvállalásnak is, vagy kötelezettségvállalásnak is tekinthető az az egészségügyi dolgozók bérhelyzetével kapcsolatban tett. A többi ügyben hasonlóan fontos és amiről majd szót ejtünk nem tett ilyen kijelentéseket. Egy valamit mondott, az egészségügyi dolgozóknak a fizetését rendezni kell. 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Én azt hiszem, hogy én ennél többet mondtam és hangsúlyozottan nyilván az egyik része az önálló egyéni lét stabilitása. De én azt is elmondtam, hogy minden magyar állampolgárnak biztonságot akarunk adni és végül is meg akarunk teremteni egy olyan ellátórendszert, ahol a sűrgősségi orvoshoz fordulás mindenütt egyenlő esélyű legyen. Azt is elmondtam, hogy ennek a beteg anyagnak a feldolgozása, tehát az ellátása az Záhonytól Szentgothárdig biztosítottnak kell lenni. Ennek azt is elmondtam, hogy tarthatatlan, hogy a túlmunka rabszolgamunkaként működjön, és hogy az adósság állományát ne szanálja a társadalom. Azt is elmondtam, hogy jövőre az ügyelet és készenléti díjakat árán fogjuk megvenni. Szóval ... 

Mv: - Ezekre gondoltam összefoglalóan. 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Igen, igen. Szóval vannak itt konkrét ígéretek. Azt is elmondtuk, hogy az egészségügyi törvény, amelynek nagyon sok vitatott pontja van éppen talán nem azt vitatta meg jobban, ami a riportban is megszólalt. Végül is én azt hiszem, hogy az egészségügyi törvényből adódó továbbképzésnek a finanszírozását biztosítani kell az egészségügyieknek és nemcsak az orvosokról van szó, hanem a védőnőről, nővérről és a többi szereplőről is. Úgyhogy itt ezek elég konkrét ígéretek és szegény halászokat nem bántom, soha többé nem fogom idézni, mert hiszen az is méltatlan, hogy ők az utolsók. 

Mv.: - Egy friss miniszter hogyan tehet ilyen kijelentéseket? Tehát ön kapott garanciát arra akár a miniszterelnöktől, akár a miniszter társaitól, pénzügyminisztertől, hogy mindenre lesz majd pénz? 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Hát mindenre soha nem lesz, ugye az egészségügynek az igénye az végtelen, hát minden. De arra kaptam garanciát, hogy egészséget értéknek tekintjük, a rendszert stabilizáljuk és felépítjük. Garanciát kaptam arra, hogy a sűrgősségi rendszert meg fogjuk teremteni, utalok arra, hogy a miniszterelnök úr még nem is volt miniszterelnök és már elmentünk együtt a mentőszolgálathoz éppen azért, hogy tisztázzuk velük, hogy ezt hogy lehet fölépíteni rendesen. Tehát van, ezt azért garanciát lehet venni és annak lehet venni azt is, hogy munkálkodunk, hogy a nagyon kötött '99-es költségvetésben is hogy tudunk forrásokat hozzárendelni, ugye itt a jövedéki, két jövedéki termék jövedékadója jelenik meg, ugye a dohány és az alkohol ugye, ahol 10 %-ot ajánlunk, hogy fogadjon el a pénzügyminiszter úr és az áfa-tartalomnak átmenetileg mindenképpen a rendszerben tartása lenne egy biztos elem. És úgy tűnik, hogy talán ez a két dolog befogadást nyer. 

Mv.: - Amire a legtöbben persze felkapták a fejüket és nem akarok megint visszatérni a halászokra ugye az az, hogy a ciklus végére az első három közé kellene ágazati szinten az egészségügynek kerülnie. Erre kapott-e garanciát, hiszen azt hiszem, hogy a kollégái ezt fogják önök leghamarabb számon kérni? 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Én azt hiszem, hogy európai, egy államban van az ötödik helyen, tehát azt mindenképpen el kell érni. Én a harmadik helyet szeretném. Ezt nem lesz nehéz ezt elérni. 

Mv.: - Miért nem? 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Azért nem lesz nehéz elérni, mert az Európai Unióba való belépésünknek egyik feltétele az, hogy az ágazat rendezett legyen bér viszonylatában is, és hát ugye az európai csatlakozásnak a költségvetési menetrendjét is előkészítettük, illetve vannak tanulmányok. Ezt az előző kormányzat is megkezdte már. 

Mv.: - Tudható-e az egyáltalán egzakt módon, hogy mennyi pénz kell most az egészségügyre, hiszen a korábbi tb-költségvetések nekem azt mondták úgy készültek, hogy egy mindig egy logika alapján, mindig felültervezték a bevételeket és alultervezték a kiadásokat. Nos, hogyha ez így van és évek óta így van, akkor az ember azt hiszem, hogy homályban tapógatózik akkor, amikor az igényekről ... 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Igen. Szóval itt az előbb a felelősséget kérdezte, akkor nem említettem, de azt kell mondjam, hogy a tervezési hiba is felelősség. Tudniillik terveztek egy költségvetést oly módon, ahogy ön említette és akkor egy pótköltségvetéssel kipótolták, de még mindig nem az volt a tényleges kifizetés. És akkor ad egy irányszámot a minisztérium, már a Pénzügyminisztérium dologira, bérre, ami jövő évre ugye 10 és azt hiszem 8 %, na most ha én ezt az eredeti költségvetésre, vagy nem a tényleges kifizetésre teszem rá, akkor mindig van egy hiány, amit a következő év második felében pótköltségvetéssel pótolunk. Hát ugye mi az idei költégvetést már a reális kifizetésekre tervezzük. És a reális kifizetésben való tervezés elindítja a rendszert. Hogy mennyi pénz kellene? Hát ha az összes gondot föl akarnánk oldani, ebbe a nagyon-nagyon súlyos paraszolvencia kérdést is, akkor durván 120-130 milliárd kellene csak a bértételekre. 

Mv.: - Attól nyilván, hogy egy más rendszerbe helyezik a költségvetést vagy másfajta logika alapján építik föl, az majd csak következő évben lesz hatása ennek. Szóval mennyi pénz kell a beindításához, tehát mennyi pluszköltség kellene, hiszen most van egy adott helyzet, amivel önnek valamit kell kezdenie. Én úgy emlékszem, hogy márciusban, amikor az akkori miniszter elkészítette a zárójelentését, akkor ott 25 milliárd forint hiányról volt szó, önök akkor az Orvosi Kamarában 50 milliárdról beszéltek. 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Igen. Hát én azt hiszem, ha azt mondom, mert most már nagyjából látom a terepet, hogy kb. 33-35 milliárd a pótköltségvetési igény, tehát akkor ezt egyszer megjeleníthetjük, mint összeget. Ha az ügyeleti, készenléti adósságállományt nézzük az is valahol 10 és 20 milliárd forint között van, tehát már összejött az, amit mi tavasszal mondtunk és most már országos intézményeknek is, de a fekvőbeteg intézményeknek is a hat hónapon túli adósságállománya is jelentős. Tehát egy azt hiszem egy 60-80 milliárd hiányzik most a rendszerből. Én azt hiszem, hogy egy jól tervezett jövő évi költségvetés és a többletforrásoknak az ilyen adósságok fölszámolása, tehát az áfa-rendszerben maradása konszolidálja a kórházakat és az ügyeleti, készenléti adósságot megszűnteti jövőre, akkor mi nagyon fogunk örülni. 

Mv.: - Egyébként is kell több pénz, hiszen ugye van a kórház rekonstrukcióra biztos, hogy kell, nagyon elavultak és régiek a kórházak, azt mondják. Tehát ott legalább 30-40 milliárd forintra szükség lenne. Ezekre honnan lesz plusz forrás? 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Én azt hiszem, hogy át kell gondolni az egész finanszírozási kérdést, mert ha azt mondjuk, hogy az intézmények fenntartása tulajdonosi feladat, tehát a tulajdonos önkormányzaté, esetleg meg kell változtatni a települési önkormányzati törvényt, mert egy-egy nagy kórház nemcsak egy település, nemcsak a tulajdonos település lakóit látja el, hanem nagyobb közösséget. Tehát egy közösségi forrást kell teremteni. Elképzelhető a helyi adók kérdése, hogyha egy intézményt úgy akarnak fejleszteni, hogy soron kívül vagy be akarnak pótolni valamit és én azt hiszem, hogy az új biztosítási típusok, mint megrendelők, ha megjelennek, kiegészítő biztosító, esetleg üzleti biztosító megjelenik, akkor egy többletforráshoz lehet jutni. Én azt hiszem, hogy el fog indulni fölfelé ez a rendszer. 

Mv.: - Említette egy fél mondatban ezt a nagyon súlyos paraszolvencia problémát. Olvastam a nyilatkozatait és majdnem mindig, ha nem is kérdezték, akkor is mindig kitért erre, mert azt hiszem valóban nagyon komoly problémának tarthatja. Viszont a Magyar Orvosi Kamara, ha jól olvastam a napokban foglalkozott ezzel a kérdéssel és elég érdekes állásfoglalást hoztak. Azt mondták, hogy ez nem etikai vétség, de nem lehet vele mit kezdeni, magyarán nem dicsérhető meg az orvos. Kész, ez van, nem lehet kiiktatni a rendszerből. Ön ezzel egyetért? 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Hát jelen helyzetben valóban kiiktathatlan, de azzal értek egyet, hogy a legrosszabb eleme a magyar egészségügynek, tudniillik minden lépésében egy motivált döntést hoz az orvos. Tehát a teljes, szabályos betegutak, szabályos ellátás, óhatatlanul az az érzése a betegnek, hogy ő most előnyökhöz tud jutni, valamit meg tud venni, holott hadd mondjam, hogy döntő többségében nincs más, hiszen a rendszer működik azzal, anélkül is. Egy dolgot figyelembe kell venni, hogy egyszerűen a benne dolgozók léte ezáltal a biztosított nagyon szomorú dolog. Szóval talán a legszomorúbb része a magyar egészségügynek. 

Mv.: - Lesz-e további privatizáció az egészségügyben, hogyha önön múlik? 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Ha rajtam múlik, akkor lesz és nem, de valahol csak az alapellátásban, mert ott képzelhető el, hogy a települési önkormányzatok az épületet, rendelőt, eszközparkot átadják a kollegának és biztosítja a kolléga az önkormányzati feladatot, az ellátást. Járóbeteg területen nehezen tudom elképzelni, fekvőbetegnél meg szinte kizárt. Tudniillik azt kell tudni, hogy alulfinanszírozott a rendszer, nincs benne az amortizáció, nem árán veszik meg a munkaerőt. Hát ilyen esetben hogy termeli meg egy tőke a hasznát? 

Mv.: - Piaci viszonyokat kell teremteni. 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Hát igen, igen. Hát ahhoz piaci viszonyokat kell teremteni. 

Mv.: - Nem ellentmondás-e az, bár itt említette, hogy a filmben nem azt emeltük ki, de azt lehet tudni, hogy akkor, amikor az új egészségügyi törvényt elfogadták, annak a betegjogi részével sok fenntartása volt a Magyar Orvosi Kamarának és mivel én beszélgettem akkor önnel tudom, hogy személy szerint önnek is. Hát miközben gazdasági téren piaci viszonyokat kellene teremteni, aközben az ennek megfelelő orvos-beteg viszonyt ön nem támogatja, magyarán nem híve ha jól gondolom egy megrendelő és szolgáltató típusú beteg-orvos viszonynak. 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Tévedés. Én azt hiszem, hogy két-három olyan elemét szoktam kiemelni, ami nem, ami lecsapódik az orvoson. Lecsapódik az orvoson az, hogyha időtlen biztosítjuk a látogatást, tehát magát a munkafeltételeket torzítjuk. Nincs fölkészülve a magyar egészségügyi rendszer ugye a végállapotban lévő hozzátartozó melletti jelenlétnek. Ugyanez vonatkozik a gyerekosztályokon, ahol a mamák, hát aki járt magyar kórházban azt pontosan tudja, ez nem adott. Hát ha valami nem adott, akkor arra nem szabad szabályt hozni. Ennyi. 

Mv.: - Ezek a kifogások? 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Hát durván ezek. Hát a másik a bejátszásban már szóba került, a teljes felvilágosítás melletti döntés. Kérem, hát ha én elmegyek egy autószerelőhöz és odaviszem az autómat, azért viszem ahhoz az autószerelőhöz, mert abban bízok meg. Hát ha az nekem elmagyaráz mindent, akkor nem lesz ideje dolgozni. 

Mv.: - Valószínűleg nagyon sok nézőnket érdekli, úgyhogy ez az utolsó kérdés, lesz-e változás a gyógyszerár-támogatás rendszerében? 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Lesz. Az egyik legnagyobb és legnehezebb kérdés tekintve, hogy közel 200 milliárd forintot fordítunk gyógyszerekre. Ennek a rendezettségét biztosítani kell. Jelen pillanatban nem méltányos, nem szolidaritás elvű a rendszerünk. Egy példát mondok, ugye a 90 %-os támogatottság az az alaplistát jelenti, van, akinek van egy 100 forintos gyógyszere fizet 10 forintot, van, akinek a betegsége miatt egy 10.000 forintos gyógyszerre van szükség, fizet 1000 forintot.

Mv.: - És mi itt a megoldás? 

Gógl Árpád, egészségügyi miniszter: - Én azt hiszem, hogy az angol rendszer, vagy valamelyik rendszer, hogy az alap gyógyszerelésnél le kell csökkenteni a számát, szakmailag indokolt mértékig és egyenlő szolidaritás elvű hozzájárulást kell biztosítani. Még egy nagyon rossz eleme van, a közgyógyellátás. A közgyógyellátást pedig egyenlő jogúvá kell tenni a szociálisan hátrányos helyzetű többi biztosítottal, hiszen nincs köztük különbség. Még egy dolog, hogy ez ritkán kerül szóba, hogy a nyugdíjasok, mert döntően ők veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatást közel 30 milliárd forintot fizetnek pótlólagos járulékként a gyógyszertárakban. Valahol ez nem tisztességes. 

Mv.: - Köszönöm szépen, hogy bejött hozzánk. Önöknek köszönöm a figyelmet. 
 

http://www.observer.hu/archive/19980722/Gyogyr.html