Jelentkezési lap

Meghívó

Program
 


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Dobó tér
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Minorita templom
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Fazola kapu
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Ferencesek temploma


























 

A Magyar Belgyógyász Társaság
Északkelet-Magyarországi Szakcsoportjának
Tudományos Ülése
Eger, 2002. október 3-5.

Címer

BEÉRKEZETT  ELŐADÁSKIVONATOK
(Utolsó módosítás: 2002. szeptember 21.)
 
 

A-L   M-Z







PULSOXYMETRIÁS  VIZSGÁLAT  JELENTŐSÉGE  AZ  ALVÁSI  APNOE SZINDROMA  DIAGNOSZTIKÁJÁBAN
Dr. Makrai Tibor, Dr. Kálló Zsuzsanna, Dr. Szakács Zoltán*
Területi Kórház II. Belgyógyászati Osztály, Mátészalka, *Magyar Honvédség Központi Honvédkórház Neurologiai Osztály Alváslabor, Budapest

Az alvási apnoe szindroma minimális klinikai kritériumai az össznépesség 2–4%-ban megtalálhatók. A 40–60 éves férfiak között már 10%-ban, a 60 év felettiek között 30-40%-ban fordul elő. A cardio– és cerebrovascularis halálozás, valamint az elalvásos balesetek esélyét 7-10-szeresére növeli.
Az alvási apnoe szindroma a hypertonia ritkán diagnosztizált, ám gyakori reverzibilis súlyosbító faktora. Az alvási apnoe szindromához mintegy 50–90%-ban társul hypertonia. A hypertonia kockázata arányos az apnoe kumulativ időtartamával.Az oki összefüggést igazolta, hogy az alvási apnoe szindroma kezelésével a vérnyomás is csökken.
A szekunder hypertoniák ezen elhanyagolt területével foglalkoznak a szerzők 2001. augusztusa óta. Szabolcs- Szatmár- Bereg megyében elsőként és jelenleg is egyedüliként alvás alatti pulsoxymetriás vizsgálat segítségével szűrik ki az alvási apnoes betegeket és irányítják a korrekt kezelés helyére az alváslaborba ( CPAP-titrálás ).
A vizsgálat indikációi: hypertonia (therapia-rezisztens, non-dipper), reggeli fejfájás, nappali aluszékonyság, hangos horkolás.
2001.aug.03. és 2002.július 31.között 69 alvás alatti pulsoxymetriás vizsgálatot végeztek. A klinikai tünetek és a pulsoxymetriás leletek alapján a következő eredményt kapták: alvási apnoe sy 24 esetben, UARS (felsőléguti rezisztentia sy) gyanúja 13, benignus horkolás 7, alveoláris hypoventillatio 6, CPAP-control 3. Negatív eredményt 16 alkalommal kaptak.
Szerzők célja a figyelem felhívása: ezen súlyos állapotú betegeket egyszerű diagnosztikai módszerrel fel lehet ismerni és így az adekvát therapia lehetőségét biztosítani számukra. Ezzel a cardio- és cerebrovascularis morbiditás és mortalitás csökkenthető.

(poszter)
DIABETES MELLITUS, MINT AZ ACUT MYOCARDIALIS INFARCTUS EGYIK RIZIKÓFAKTORA
Megyeri Zs., Szabó A., Csire B.
Diósgyőri Kórház, Belgyógyászat, Miskolc

2001. év folyamán osztályunk intenzív részlegén  87  beteget kezeltünk acut myocardialis infarctus miatt. A kezeltek adatait dolgoztuk fel a rizikófaktorok szempontjából.
A betegek közül 54 férfi (62,1 %), 33 nő ( 37,9 %) volt, a férfiak átlagéletkora 66,7 év ( 35-91 év), a nők átlagéletkora 68,2 év ( 41-89 év). Korábban ismert és kezelt cukorbetegséget 31 (35,6 %), myocardialis infarctus kapcsán felfedezett szénhidrát anyagcserezavart 9 ( 10,3 %), összesen 40 ( 45,9 %) esetben észleltünk. A frissen felismerésre került szénhidrát anyagcserezavarban szenvedők közül 1 I. típusú, 8 II. típusú diabetes mellitust diagnosztizáltunk. 
A myocardialis infarctus miatt kezelt cukorbetegek nem szerinti megoszlása: nő 23 (57,5  %), férfi 17 (42,5 %), nők átlagéletkora 63,2 év, férfiak átlagéletkora 62,9 év volt. A diabetes mellitus tartama: 0-5 év 14, 5-10 év 12 , 10-15 év 8, >15 év 6 beteg. Az összes diabetesben szenvedő beteg kezelési mód szerinti megoszlása: csak diétázik: 2, per os antidiabeticummal kezelt: 21, inzulinkezelésben részesülő: 17. Az ismert és kezelt cukorbetegek szénhidrát háztartása nem volt egyensúlyban, HbA1c értékük átlaga 8,2 % volt. A cukorbetegek közül 14 (35 %) dohányzott, 21 (52,5 %) betegnél zsíranyagcsere-zavart is diagnosztizáltunk, 26 ( 65 %) páciens hypertoniás is volt,  24-en (60%) obesitasban is szenvedtek. Négy rizikófaktor társulását 14 (35%) betegnél, három rizikófaktorét 12 (30%)-nél, két rizikófaktorét 7 (17,5%) -nél találtunk. Csak diabetes, mint rizikófaktor 7 esetben szerepelt. Az acut cardialis történés miatt kezelt nem diabeteses betegeknél a férfiak aránya, míg a cukorbetegek körében a nők aránya volt magasabb. Több rizikófaktor társulása esetén a myocardialis infarctus kialakulásának veszélye nagyobb, a diabetes önmaga, a rosszul beállított pedig még ennél is magasabb szintű kockázatot jelent. 
Ezen megfigyelések is felhívják a figyelmet arra, hogy a normoglycaemias anyagcsere-vezetés, a normotonia elérése, az időben elkezdett antithromboticus kezelés a diabeteses betegek cardiovascularis rizikójának csökkentésében kiemelkedő jelentőségű.

A VÖRÖSVÉRSEJT MORFOLÓGIA JELENTŐSÉGE A HEMATÚRIÁK DIAGNOSZTIKÁJÁBAN, HOL KEZDJÜK A HEMATÚRIÁS BETEG KIVIZSGÁLÁSÁT?
Dr. Mezei I., Dr. Koncz M., Dr. Fűtő L.
Markhot Ferenc Megyei Kórház I. Belgyógyászat, Eger

Bevezetés: A hematúria (HU) glomeruláris, vagy nem glomeruláris eredetét a vizelet üledék mikroszkópos vizsgálatával igazolni lehet. Dysmorph vvt-k jelenléte glomeruláris eredetre utal. A mai általános gyakorlat szerint azonban, a hematúria észlelésekor a beteg első vizsgálata többnyire urológiai szakrendelésen történik.
Célkitűzés: A vvt morfológia vizsgálata iránti figyelem felkeltése céljából bemutatjuk a nephrologiai szakrendelésünkön ismeretlen eredetű HU miatt vizsgált néhány olyan betegünk esetét, akiknél előzetesen invazív urológiai vizsgálat történt, mely a dysmorph vvt-k felismerésekor elkerülhető lett volna.
Módszer: A nephrologia szakrendelésen fénymikroszkóppal, festetlen vizelet üledéket vizsgálunk. Ez alapján az elmúlt évben gondozásba került dysmorph vvt-ket ürítő betegek dokumentációját elemeztük, kiemeltük az először urológiai vizsgálaton megjelent betegek kórtörténetét, melyet röviden bemutatunk.
Eredmények: Az említett időszakban 5 olyan hematúriás beteget találtunk, akik előzőleg már invazív urológiai vizsgálatra kerültek. Már az első mikroszkópos vizeletvizsgálatnál észleltük a dysmorph vvt-ket. A kivizsgálás során 1 betegnél vesebiopsziával membranosus GN igazolódott, három betegnél klinikailag IgA NP zajlik, egy gravida családi anamnézis alapján vékony basalmembran betegségben szenved.
Következtetés: Egyszerű fénymikroszkópos vizsgálattal eldönthető, hogy a hematúriás beteg további vizsgálatai hol történjenek. Dysmorph vvt-k észlelése esetén az invazív urológiai vizsgálatok elkerülhetők, a beteg pedig időben, a megfelelő nephrologiai ellátást megkaphatja.

GOLYVASEJTEK KÓROS APOPTÓZIS SZABÁLYOZÁSA 
Mezősi Emese, Bajnok László, Hiroko Yamazaki1, James D. Bretz1, James R. Baker, Jr.1
Debreceni Egyetem I. sz. Belklinika, Debrecen, 1Center for Biologic Nanotechnology, University of Michigan, Ann Arbor

A göbös golyva patogenezise és az apoptózis szerepe a golyvaképződésben máig tisztázatlan.  Munkánkban a TRAIL (Tumor Necrosis Factor-Related Apoptosis-Inducing Ligand) és a FasL (Fas Ligand) által indukált apoptózist vizsgáltuk 17 golyvagöbből és 10 normál pajzsmirigyből származó primer pajzsmirigy sejtkultúrában.  Előkezelés nélkül mind a normális pajzsmirigysejtek, mind a golyvasejtek rezisztensek voltak a receptor által közvetített apoptózis útvonalakra.  Citokinek specifikus kombinációja azonban a normális sejteket mind TRAIL-re, mind FasL-re érzékennyé tette.  Ezzel ellentétben a golyvasejtek többsége citokin előkezelés után is rezisztens maradt az apoptózist kiváltó ligandokkal szemben, 14/17 esetben észleltünk rezisztenciát legalább az egyik apoptózis útvonalra.  A golyva mérete fordított arányban állt a TRAIL-re való érzékenységgel, de nem mutatott összefüggést a FasL rezisztenciával.  A golyvasejtek TRAIL rezisztenciájában a TRAIL receptorok transzkripciós regulációja és sejtfelszíni expressziója nem játszott szerepet, ami felveti intracelluláris gátló mechanizmusok részvételét a rezisztencia kialakulásában.  Jelentősen emelkedett proteasome aktivitást találtunk azon golyvasejtekben, amelyek mindkét apoptózis induktorra rezisztensek voltak.  Proteasome gátlók érzékenyítették a rezisztens golyvasejteket a TRAIL által közvetített apoptózisra.
Összefoglalva, a golyvasejtek többsége in vitro rezisztensnek bizonyult a TRAIL és/vagy FasL által közvetített apoptózisra, ami felveti a kóros apoptózis szabályozás szerepét a golyvaképződés patomechanizmusában.  Az apoptózis rezisztenciával összefüggésben észlelt emelkedett proteasome aktivitás felhívja a figyelmet a proteasome jelentőségére a golyvasejtek apoptózisának szabályozásában.

A BRUGADA SYNDROMÁRÓL ESETÜNK KAPCSÁN
Dr. Molnár Károly
Felső-Szabolcsi Kórház I. sz. Belgyógyászati Osztály, Kisvárda

A malignus kamrai ritmuszavarok egy speciális, alapos kivizsgálást igénylő fajtája a fiatal korban jelentkező organikus szívbetegség nélkül fellépő kamrai tachycardia, az un. Idiopathia kamrai tachycardia. Ezekben a betegekben mind a non-invaziv vizsgálatok (EKG, terheléses EKG, Holter EKG, Szív UH vizsgálat, MRI vizsgálat), mind az invaziv vizsgálatok, (coronarographia, jobb kamra angiographia) negatívak. 
Az idiopathias kamrai tachycardiak előfordulási gyakorisága 10-20 %-a a kórházi kivizsgálásban részesült kamrai tachycardias betegeknek. Az idiopathia kamrafibrillationak ez a ritka típusa Brugada syndroma néven ismeretes 1991 óta.
Az eset rövid ismertetése: P.R. 40 éves férfi 2000. 10.10. nyert felvételt a vezetésem alatt álló I. sz. Belgyógyászati osztályra. Az anamnesis szerint 1999. decemberében és 2000. októberében otthonában eszméletvesztés következett be, az OMSZ szakemberei reanimálták, majd kórházba szállították. Második alkalommal jelentkező rosszulléte során kamrafibrillatiot észleltek, melyet otthonában elláttak, azt követően került kórházba. 
Monitorozása során ritmuszavart nem észleltünk. Non-invaziv vizsgálatai negatív eredménnyel zárultak. Az Ajmalin teszt alapján Brugada syndromának tartva az esetet, preventív célból ICD implantatio történt, Biotronic Mycrophylax. Az ICD terápia  indikációja jelen esetben második osztályu (class II) Brugada Syndroma syncopeval társulva profilacticus implantatio.
Az ICD implantatio után három hónappal két alkalommal hajnali ventricularis fibrillatio miatt sikeres ICD működés történt, melyre a paciens nem emlékezett, de a környezete észlelte.

HYPERKALAEMIA, A KORSZERŰ CARDIOVASCULARIS THERÁPIA SZÖVŐDMÉNYE
Dr. Nagy Gabriella, Dr. Somogyi Erzsébet
Semmelweis Kórház I. Belgyógyászati Osztály, Miskolc

Az elmúlt évtizedekben a hypokalaemia és hypomagnesiemia volt a chr. cardialis decompensatio miatt kezelt betegek fontos arrhythmogen tényezője. A kálium pótlás rendelésre vagy rendelés nélkül automatikusan együtt járt a diureticumok alkalmazásával. Mióta az ACE-gátlók a cardialis decompensatio, a coronaria sclerosis és hypertonia kezelésének alapgyógyszerei a széles körben használt kálium spóroló diureticumokkal együtt – hiszen a kis dózisú spironolacton mortalitás javító hatása nem kétséges – egyre gyakrabban kell számolnunk hyperkalaemiával, mint az életet veszélyeztetőt rhytmuszavarok okával. Az érintettek számát azok a cukorbetegek növelik, akik szintén rutinszerűen kapnak ACE-gátlót betegségük bizonyos szakaszaiban.
Két esetet bemutató tanulmányunkban a hyperkalaemia lehetőségére, erre a ,,modern” szövődményre hívjuk fel a figyelmet, annál is inkább, mert a körülmények pontos mérlegelésével, laboratóriumi és EKG követeléssel a veszély elkerülhető.

BISPHOSPONAT KEZELÉS MYELOMÁS BETEGANYAGUNKBAN
Dr. Nagy Zsolt, Dr. Tamáska Péter, Radványi Gáspár
Semmelweis Kórház II. Belgyógyászati és Haematologiai Osztály, Miskolc

Osztályunkon 1976 és 2002. július 31. közötti időszakban (25,5 év) 372 myeloma multiplexes beteg került felfedezésre. A betegek között 313 meghalt, 59 jelenleg is él. Előadásunkban a jelenleg is élő 59 beteg adatai kerültek feldolgozásra. Az 59 beteg közül 24 férfi, 35 nő volt, átlagéletkoruk férfiaknál 65, nőknél 61 év volt, a legfiatalabb beteg 41, a legidősebb 85 éves. Évente átlagosan 12-15 beteg került gondozásba. Az átlagos követési idő 29 hónap (1-143 hó). A betegek 50%-ánál (30 beteg) volt csontfájdalom az első tünet, amely a betegségre terelte a figyelmet. Csont rtg felvételek alapján 46%-nál osteolysis, 20%-nál osteoporosis volt megfigyelhető, míg 34%-nál nem volt rtg eltérés. Hypercalcaemia 6 betegnél (10%) fordult elő.
Bisphosponat kezelés 57 betegnél (97%) történt, i.v. 10 betegnél, míg p.o. 47 betegnél. A hypercalcaemia 6-ból 4 betegnél rendeződött, a csontfájdalom lényegesen csökkent 30-ból 24 betegnél (80%), csontlaesiók progrediáltak 13 esetben (23%), míg patológiás fractura alakult ki 11 betegnél (19%). A bisphosponat kezelések során mellékhatást nem észleltünk.

A NASOCYSTICUS DRAINAGE SZEREPE A PANCREAS FEJ PSEUDOCYSTÁK KEZELÉSÉBEN
Orosz P.
BAZ. megyei Kórház. II. Belgyógyászat, Miskolc

Bevezetés: A pancreas pseudocysták 50 %-a spontán felszívódik 6-12 hét alatt. A nem felszivódó pseudocystákat általában sebészi úton kezelik, az utóbbi 10-12 évben gasztroenterológiai centrumokban cysto-gastricus és cysto-duodenalis stenteket is alkalmaznak. Szelektált eseteken a pancreas fej pseudocystákat hasonló módon kezeljük, 4 esetben azonban eltérő eljárást alkalmaztunk.
Beteganyag és módszer: A 6-11 cm átmérőjű pseudocystákat a tervezett beavatkozás előtt kontrasztanyaggal töltöttük. Lapos tűkés papillotomot használva jutottunk transduodenalisan a pseudocysták üregébe, a tűkést kihúztuk és műanyag hüvelyén juttattuk be a vezetődrótot. A cysto-duodenalis nyilást bougie-szerű tágitóval ill. sphincterotommal megnagyobbitottuk. Ekkor nyílik lehetőség stent behelyezésére. Ebben a 4 esetben részint az opalescens pseudocysta bennék, részint a fellépő enyhe vérzés miatt szövődménytől tartva nem stentet hanem nasocysticus draint helyeztünk be. A nasocysticus draineket máshol nem szokásos módon vákumos Redon palackhoz csatlakoztattuk szívást alkalmazva.
Eredmények: A pseudocysták folyadékprodukciója átlagosan 7 nap alatt megszűnt, ezt követően 3-4 nap múlva távolítottuk el a draineket. A pseudocysták fala összetapadt, felszívódtak. Sem szeptikus sem vérzéses szövődmény nem jelentkezett. 1 esetben 2 hó múlva a pseudocysta kiújult, ekkor transpapillárisan sikerült drenálni. 3 év követési idő alatt újabb pseudocysta nem alakult ki.
Következtetés: A pancreas pseudocysták nasocysticus drain és szívás alkalmazásával is eredményesen kezelhetők. Elsősorban szövődmény gyanúja esetén ajánljuk az eljárást.

SÚLYOS TÁPCSATORNAI VÉRZÉSSEL JÁRÓ GYOMOR-AMYLOIDOSIS ESETE
Papp Mária, Palatka Károly, Mátyus János, Németh Tamás, Altorjay István
DEOEC II. Belklinika, Gasztroenterológiai Tanszék, Debrecen

A különféle szisztémás amyloidosisok súlyos és potenciálisan halálos betegségcsoportot jelentenek, melyek jellegzetessége, hogy autológ fehérjék rendellenes, fibrilláris formában rakódnak le. A klinikai kép rendkívül változatos, a gastrointestinális tractus érintettsége viszonylag gyakori. A diagnózis felállításakor a betegek egyötödének vannak gastrointestinális panaszai, melyek jellegzetesen macroglossia, malabszorpció, motilitási zavarok, pseudo-tumor formájában jelentkeznek, de gastrointestinális vérzések is előfordulnak. Az AA amyloidosisban előforduló gastrointestinális megbetegedések viszonylag enyhe lefolyásúak, összehasonlítva az AL amyloidosisban, illetőleg a familiáris amyloid polyneuropathiában jelentkezőekkel. Az amyloidosis gyomormanifesztációi közé tartozik a prepylorikus obstructio, a pepticus fekély és a gyomorvérzés. A gyomorban lokálisan elhelyezkedő amyloid masszáról is vannak beszámolók, melyek carcinomára hasonlítanak. Ezen elváltozások azonban igen ritkák. 
60 éves nőbetegünknél göbös struma miatt subtotalis strumectomiát végeztek, melynek szövettana AL amyloidosist igazolt. Későbbiekben romló vesefunkciók miatt dialysis programba került, vesebiopsia történt, mely megerősítette a fenti diagnózist. Ezt követően felső tápcsatornai vérzések miatt többször került sor gastroscopiára. A gyomornyálkahártyából történt mintavétel szövettani képe is amyloidosist igazolt. 2001. dec.-ben uralhatatlan felső tápcsatornai vérzés miatt került klinikánk gastrointestinális vérző osztályára. Az urgens panendoscopia során a gyomor felső harmadában vérzékeny mucosát találtunk, és a lumenben jelentős mennyiségű, fibrines alvadék volt, mely szálagosan kapcsolódott a nyálkahártyához. 
Az előrehaladott amyloidosis talaján kialakult súlyos fokú diffúz gyomornyálkahártya-vérzés az intenzív és tartós protonpumpa-gátló kezelés ellenére nem javult. Egyértelműen felmerült a gastrectomia indikációja, a műtétet azonban halasztani kellett a progrediáló kétoldali pneumonia miatt, mely a későbbiekben a beteg elvesztéséhez vezetett.

(poszter)
KOMBINÁLT SZERZETT THROMBOPHILIA ÉS THROMBOCYTOPATHIA TÁRSULÁSA
Papp Márial, Jóni Natálial, Abonyi János2, Gyetvai Gyulal, Pfliegler György3
HMÖ Markhot Ferenc Kórház lIII. Belgyógyászati Osztály, 2Kardiológiai Osztály, Eger, 3DEOEC II. Belklinika Ritka Betegségek Tanszéke, Debrecen

A szerzők 67 éves nőbetegük kórtörténetét ismertetik, akinek anamnesisében ishcaemiás cardiomyopathia, pitvarfibrillatio, diabetes mellitus és kombinált szívbillentyű betegség szerepel. Tartósan kumarin therápiában részesült, melynek kapcsán több alkalommal orrvérzés, illetve gastrointestinalis vérzés jelentkezett a betegnél therápiás tartományban lévő INR értékek mellett.
2000. júliusában Egerben, a Kardiológiai Osztályon kezelték infectív endocarditis, gyomor- bélrendszeri vérzés miatt. Az elvégzett haemostasis vizsgálatok felvetették antiphospholipid snydroma gyanúját. Részletes kivizsgálás során antiphospholipid syndroma (hypoprothrombinaemiás forma), hyperhomocysteinaemia és thrombocytopathia igazolódott a betegnél. Hyperhomocysteinaemiája miatt folyamatos fólsav és B6 vitamin, thrombocytopathia miatt pedig intermittalo per os desmopressin therápiában részesül. Orrvérzései ritkultak, gastrointestinalis vérzést azóta nem észleltek. 
A bemutatott eset érdekessége az, hogy a kombinált, szerzett thrombophilia thrombocytopathiával társulva vérzékenységet okozott a betegnél.

DEBRECENI SERDÜLŐK VÉRNYOMÁSÉRTÉKEI A NEMZETKÖZI AJÁNLÁS ADATAINAK TÜKRÉBEN - DEBRECEN HYPERTONIA STUDY
Páll Dénes, Katona Éva, Fülesdi Béla, Zrínyi Miklós, Polgár Péter, Kakuk György
Debreceni Egyetem OEC, I. sz. Belgyógyászati Klinika

Célkitűzésünk Debrecen serdülőkori normális és kóros vérnyomásértékeinek meghatározása epidemiológiai vizsgálat segítségével.
Városunk 10359, 14-18 év közötti fiataljánál végeztünk standard körülmények között 3 alkalommal vérnyomásmérést, validált OMRON M4 készülékkel. Az adott fiatal vérnyomás-eredményének értékeléséhez a nemzetközi ajánlásnak megfelelően életkorra, nemre és testmagasságra bontott alcsoportokat hoztunk létre. 

Eredményeinket táblázat segítségével ismertetjük. 

FIÚK
RR 

percentil

A testmagasság percentilisei
Életkor
0-25 pc.
25-50 pc.
50-75 pc.
75-100 pc.
15
90
134/78
138/81
140/80
141/83
95
139/81
142/83
143/84
145/86
16
90
136/80
139/81
139/82
141/83
95
142/85
145/86
146/86
146/87
17
90
138/80
139/80
141/81
142/82
95
144/85
144/84
146/85
147/85
18
90
140/82
141/83
142/83
143/84
95
144/86
144/86
145/87
147/89
LÁNYOK
RR 

percentil

A testmagasság percentilisei
Életkor
0-25 pc.
25-50 pc.
50-75 pc.
75-100 pc.
15
90
125/78
127/79
127/79
128/81
95
131/81
131/83
131/83
133/84
16
90
126/77
127/80
128/80
129/80
95
130/81
133/82
133/84
135/84
17
90
127/80
127/79
130/81
129/81
95
132/83
132/84
134/83
135/83
18
90
126/78
127/79
129/79
130/81
95
131/82
133/82
134/82
135/84

A fiúk systolés RR-a - a különböző alcsoportokban – jelentősen (+7 - +11 Hgmm) meghaladta az amerikai ajánlásban szereplő korra, nemre és testmagasságra bontott 90 és 95 percentilis értékeket, míg a diastolés RR érték számottevően nem különbözött (-3 - +2 Hgmm). A lányok systolés RR-a mérsékelten magasabb volt (+1 - +5 Hgmm), a diastolés RR-nál a különbség az egyes alcsoportokban (-1 - +3 Hgmm) volt. A fiúk systolés RR-ánál észlelt jelentős eltérést részben magyarázhatja az a tény, hogy a testmagasság és a testsúly 90 percentilis értéke 3-7 cm-rel, illetve 2-6 kg-mal meghaladta az amerikai ajánlásban vizsgált populáció adatait. 
Eredményeinkkel az epidemiológiai vizsgálatok jelentőségét, a saját normálértékek meghatározásának fontosságát szeretnénk hangsúlyozni. Véleményünk szerint eredményeink - egyéb epidemiológiai adat hiányában - jó közelítéssel szolgálhatnak régiónk, vagy hazánk serdülőinek referencia-értékeként.

MOLEKULARIS DIAGNOSZTIKAI LEHETŐSÉGEK RITKA BETEGSÉGEKBEN
Pfliegler György
Ritka Betegségek Tanszéke, II. Belklinika, DEOEC, Debrecen

A ritka betegségek mind diagnosztikai, mind therapiás szempontból érdekes, új kihívást jelentenek. Megfelelő ellátásuk ezért speciális szemléletet, a klinikum mellett igen magas színvonalú laboratóriumi hátteret, illetve az azzal való szoros együttműködést igényli. 
A klinikai, biokémiai, haematologiai laboratóriumi módszerek alkalmazása mellett egyre nagyobb szerep jut a molekuláris biológiai, genetikai vizsgálatoknak is, melyek egyes betegekben a kórkép várható kimeneteléhez, illetve a (még) tünetmentes, de az adott mutációt hordozó családtagokban a betegség megjelenésének valószínűségéhez adnak támpontot. Az egy éve alakult Ritka Betegségek Tanszéke – együttműködve a társklinikákkal, tanszékekkel, mindenekelőtt a Klinikai Biokémiai és Molekuláris Biológiai Laboratóriummal - ezen elvek figyelembe vételét igyekszik következetesen alkalmazni.
A fentieket a szerző néhány gyakorlati – az orvostudomány különböző ágaiból vett és különböző tanszéki együttműködésből létrejött – példával szemlélteti:
1/ a Hippel – Lindau betegség komplex ellátása során több új mutációt találtunk, s tünetmentes hordozóban ez a lelet vezetett a néma vesedaganat felismeréséhez.
2/ Beta thalassaemiásokban bizonyos mutánsok veseérintettségre hajlamosíthatnak, ennek kiszűrése a további gondozást is befolyásolja. Az eltelt időszakban több splicing, stop, frameshif t mutációt észleltünk és megoldott a chorionboholyból történő diagnosztika is. 
3/ A rendkívül ritka coniunctivitis lignosa szemészeti kórkép hátterében véralvadási defektust: homozygota plasminogen hiányt igazoltunk, az egyedi („orphan”) kezelésre a megfelelő gyógyszergyártó intézménnyel az első lépések már megtörténtek. 
A jövő útja a diagnosztikai, statisztikai, therapiás lehetőségek egységes európai keretbe (Eurorare) történő foglalása, ill. az abban való aktív részvétel.

EPESAVAS REFLUX DIAGNOSZTIZÁLÁSA A DISTALIS OESOPHAGUSBAN
Dr. Plósz János, Dr. G. Kiss Gyula 
MÖK Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet, II. Belgyógyászat, Debrecen

Az új intraoesophagealis vizsgálóeljárások megjelenése segítségünkre lehet a különböző gastro-oesophagealis refluxatumok szerepének megítélésében. Osztályunkon a Bilitech2000 hordozható spectrophotometer (Synectics, Stockholm, Sweden) áll rendelkezésünkre ezen funkcionális vizsgálatok elvégzésére.  Már az eddig elvégzett klinikai és experimentális vizsgálatok is azt igazolják, hogy a savas és epés reflux fokozza a Barrett-oesophagus kialakulásának valószínűségét. Ezen két tényező kombinációja lehet a kulcs a Barrett-laesio pathogenesisében. A kritikus pH tartomány 3 és 6 között van, mert ekkor az epesavak solubilis, non ionos formában vannak jelen, így az epesavak képesek átjutni a sejtmembránokon és akkumulálódni a mucosalis sejtekben. Ennek következménye az lehet, hogy az inkomplett gyomorsavgátló kezelés elősegítheti Barrett-oesophagus kifejlődését.

BISPHOSPANATOK SZEREPE A MYELOMA MULTIPLEX ÉS A DAGANATOS CSONTMETASZTÁZISOK KEZELÉSÉBEN
Dr. Radványi Gáspár
Semmelweis Kórház II. Belgyógyászati és Haematologiai Osztály, Miskolc

A myeloma multiplex legfőbb klinikai megnyilvánulásai – csontfájdalmak, patológiás törések, hypercalcaemia, gerincvelői kompresszió – hasonlóan a solid tumorok csont áttételeihez, a csontvesztéshez kapcsolódnak. Emiatt ezek a betegek gyakran szorulnak fájdalomcsillapítóra, sugárterápiára, műtétre. A csontlaesiok patogenezisében az osteoclastoknak – azok működését stimuláló lokális és szisztémás faktoroknak – van kulcsszerepe. A myeloma és tumor sejtek az osteoclastok aktivitását fokozzák. A fokozott osteoclast aktivitásért a különböző citokinek (IL-1, IL-6, TNF, stb.) a felelősek (,,osteoclast aktiváló faktorok”), amelynek következtében megbomlik a csontfelépülés és lebomlás egyensúlya (kóros csont - ,,remodelling”). Ennek az egyensúlynak a helyreállítására – így a további csonfelszívódás gátlására (vagy legalább lassítására) és a Ca anyagcsere rendezésére – alkalmas szerek a bisphosponatok, amelyeknek az ostetoclast működés többszintű visszaszorítása és az apoptosisát indukáló hatása mellett az IL-6 képzés gátlásán keresztül a myeloma sejtek apoptosisát fokozva direkt anti-myelomás hatásuk is van.
Fontos, hogy ezek a szerek nem rendelkeznek szignifikáns csontvelő szupresszív hatással, így kiegészítőként használhatók kemoterápiás szerek mellé. A bisphosponatok hatékonyan csökkentik a csont komplikációkat és a csontfájdalmakat myelomás és csontmetasztázisos betegeknél. Első (p.o.), második (p.o. és i.v.) és harmadik (i.v.) generációs készítmények vannak forgalomban hazánkban is. Az utóbbiak relatív potenciálja mind a csontfelszívódás gátlás, mind a hypercalcaemia vonatkozásában – nitrogen oldalláncot tartalmazó molekulaszerkezetüknél fogva a mevalanote út gátlásán keresztül hatva – az előbbieknek többszöröse. A fentiek alapján a bisphospanatok alkalmazása MM-ben és metasztatikus csontelváltozások (osteolysis, osteoporosis), hypercalcaemia esetén a kemoterápia mellett igen hasznos, kiegészítő kezelésként minél korábbi kezdése és folyamatos adása kívánatos.

AZ OPTIMÁLIS INR-ÉRTÉK KERESÉSE FAMILIARIS THROMBOPHILIÁS BETEGEKBEN
Rázsó Katalin, Schlammadinger Ágota, Pósán Emőke, Pfliegler György, Boda Zoltán
DEOEC II. Belgyógyászati Klinika, Haemostaseológiai Tanszék, Debrecen

Familiaris thrombophiliás betegek a vénás thromboemboliát követően tartósan oralis anticoagulans kezelésre szorulnak. A cél INR-tartomány ezekben az esetekben 2.0-3.0. A tartós kumarin kezelés vérzéses szövődményeket is okozhat, ezért célszerű a lehető legkisebb kumarin dózist alkalmazni.
A jelenlegi vizsgálat célja az, hogy megállapítsuk, van-e különbség (recidív thrombosis, vérzékenység) a kis intenzitású anticoagulans  kezelés ( INR=1.50-1.99) és a  megszokott intenzitású anticoagulans kezelés  ( INR=2.0-3.0) között thrombophiliás betegek körében. Jelenleg csak a vizsgálat kezdeti eredményeiről tudunk beszámolni. 2000 január és 2001 decembere között 55 thrombophiliás beteg 501 INR adatát dolgoztuk fel. A vizsgált betegek közül  42 nő és 13 férfi. Átlagéletkoruk 38,9  ( 25-67 ) év. A betegek 67 %-a két vagy több thrombophiliás defektussal rendelkezett. A vizsgált időtartam alatt a betegek INR értékeinek 37,8 %-a 2.0-3.0 közötti volt, 62,2 %-a viszont csak 1.50 – 1.99 között változott. A vizsgált két éves periódusban egyetlen betegnél sem észleltünk újabb thrombosist.
Kezdeti eredményeink alapján valószínűsíthető, hogy a kisebb intenzitású anticoagulans kezelés ( INR=1.50-1.99 ) is elégséges a recidív thrombosis kivédésére familiaris thrombophiliásokban. Az INR érték csökkentésével a vérzéses szövődmények jelentkezésének valószínűsége is csökken.  A vizsgálati mintaszámot folyamatosan bővítjük.

SÚLYOS, RECIDIVÁLÓ GASTROINTESTINALIS VÉRZÉS KEZELÉSE 2B TÍPUSÚ WILLEBRAND BETEGSÉGBEN. ESETISMERTETÉS
Schlammadinger Ágota, Altorjay István1, Boda Zoltán
Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, II. sz. Belgyógyászati Klinika, Haemostaseológiai Tanszék, 1Gastroenterológiai Tanszék, Debrecen

A Willebrand betegség a leggyakoribb veleszületett vérzékenység. Gyakori társulása a gyomor-bél rendszer angiodysplasiájával ismert jelenség. A vérző érmalformációk lokalizálása és a nem ritkán súlyos vérzés csillapítása nem egyszer komoly diagnosztikus és terápiás feladat.
59 éves nőbetegünk anamnézisében gyermekkora óta szerepelnek orrvérzések, foghúzást követő vérzések, menorrhagia. 1985-ben, 43 éves korában diagnosztizáltuk 2B típusú Willebrand betegségét. 1990-ben hysterectomián esett át súlyos metrorrhagia miatt. 1993-tól többször kezelték melaena miatt, melynek forrását ismételt endoscopos vizsgálatok sem tudták tisztázni. Cryoprecipitatumot és faktorkoncentrátumokat kapott nagy mennyiségben. 1994-től ismert anti-HCV pozitivitás. 1995-ben thrombocytopenia alakult ki, immun thrombocytopeniás purpurát feltételeztek. Steroid kezelés ineffektív volt, ezért splenectomia történt, ugyancsak eredménytelenül. Klinikánkra 1998-ban került felvételre gastrointestinalis vérzés miatt. Mivel a faktorkoncentrátumok korábban thrombocytopeniát okoztak, cryoprecipitátumot kapott. Gastroscopia a duodenumban angiodysplasiát igazolt és a vérzést clip felhelyezésével sikerült megállítani. Ezt követően a beteg három éven át panaszmentes volt. 2001-ben ismételten melaena jelentkezett. Gastroscopia, colonoscopia és enteroscopia történt, melyek vérzésforrást nem találtak. Mivel a beteg felvétele előtt már Haemate P-t kapott, és ez ismételten thrombocytopeniát okozott, rekombináns VII-es faktort, Novosevent indítottunk. Bár a vérzés-idő rövidült (>20 percről 10,5 perc), a vérzés nem szűnt meg. Ekkor az előző terápiát thrombocytakoncentrátum adásával egészítettük ki. A melaena megszűnt és az elmúlt fél évben a beteg panaszmentes.
A thrombocytakoncentrátum és Novoseven együttes alkalmazását alternatív kezelési lehetőségként ajánljuk terápia rezisztens gastrointestinalis vérzés kezelésére a Willebrand betegség klinikailag súlyos formáiban.

(poszter)
KRÓNIKUS KRITIKUS VÉGTAGI ISCHAEMIA DIABETES MELLITUSBAN SZENVEDŐ BETEGEINKNÉL 2001-BEN
Dr. Sebő Nóra, Dr. Sipos Gyula, Dr. Szígyártó Mária, Dr. Nagy Árpád
Borsod-A.-Z. Megyei Kórház III. Belgyógyászat – Angiológiai Osztály, Miskolc

Bevezetés, módszer: 2001-ben osztályunkon kezelt 1116 verőérbetegből 313 diabeteses beteg volt, közülük 150 (84 férfi, 66 nő) krónikus kritikus ischaemiával felvételre kerülő beteget vizsgáltunk az alapbetegség, rizikótényezők szerint összefüggésben a társbetegségekkel és terápiás beavatkozásokkal. Bevételi szempontunk a krónikus kritikus ischaemia kritériuma volt: legalább 2 hete jelentkező visszatérő nyugalmi ischaemiás végtagfájdalom, 50 Hgmm-nél alacsonyabb boka artériás nyomás, illetve 30 Hgmm-nél alacsonyabb digitalis artériás nyomás volt. 
Megbeszélés: Két csoportot különböztettünk meg: gangraenával járó (105 eset), gangraena nélküli (45 eset). A gangraenás csoportban az érelzáródás szintje: arteria iliaca (25 eset, arteria femoralis superficialis (59 eset), arteria poplitea (7 eset), cruralis (28 eset). 12 PTA, 1 aortobifemoralis bypass, 8 iliaca reconstructio, 29 femoropoplitealis bypass, 30 amputáció (3 femoralis, 2 cruralis, 25 digitalis), 23 konzervatív kezelés történt. A nem gangraenás csoportban az érelzáródás szintje arteria iliaca (9 eset), arteria femoralis superficialis (18 eset), arteria poplitea (6 eset), cruralis (12 eset) volt. 5 PTA, 1 aortobifemoralis bypass, 3 arteria iliaca reconstructio, 10 arteria femoropoplitealis bypass, 2 crossover bypass, 7 amputáció (1 femoralis, 6 digitalis) történt.
Átlagéletkor 67 (férfi: 66,4, nő: 69,6) év, a 2-es típusú diabetes ismert tartama átlagosan 9,2 (férfi: 8,85, nő:9,67) év, átlagos éhgyomri vércukorérték: 9,9 (férfi: 9,87, nő: 10,06) mmol/l volt. 7,0 mmol/l fölötti vércukorértéket 117 betegnél találtunk. A dysbasias panasz átlagosan 2,17 (férfi: 2,11, nő: 2,22) éve áll fenn. Társbetegségek szempontjából: 74 betegnek 150 Hgmm-nél magasabb szisztolés, 67-nek 90 feletti diasztolés tensioértéke volt. Betegeink átlagos szérum cholesterin értéke 5,41 (férfi: 5,36, nő: 5,48) mmol/l, triglycerid szintje 2,09 (férfi: 2,7, nő: 2,9) mmol/l volt. 5,2-nél nagyobb szérum cholesterin érték 61 1,7 mmol/l-nél nagyobb szérum triglycerid érték 60 betegnél fordult elő. A carotisok területén 104 esetben plakk, 25 esetben 70% alatti stenosis, 21 esetben 70% feletti stenosis volt kimutatható. 54 esetben ISZB-t találtunk. 23 betegnél megelőző myocardialis infarctus, 22 betegnél cerebrovascularis laesio zajlott. A gyógyszeres kezelés diabetes szempontjából 81 esetben tablettás, 58 esetben inzulin, 9 diéta, 2 esetben inzulin + tabletta volt. 127 beteg szedett ASA-t, 10 Syncumart, 8 ASA + -Syncumart, 5 Ticlidet. Adatainkból egyértelműen kiderül, hogy a végstádiumú gangraenás betegnek nagyobb csonkolási aránya volt. Fontos a cukorbetegek optimális anyagcsere-vezetése, az atherosclerosis korai stádumban való felismerése, annak érdekében, hogy megfelelő korai terápiás beavatkozásokról dönthessünk.

A METHADON HELYE A FÁJDALOMCSILLAPÍTÁSBAN. ÚJ ADAGOLÁSI STRATÉGIÁVAL NYERT TAPASZTALATAINK
Dr. Simkó Csaba, Dr. Nyikes Mária
Semmelweis Kórház, Erzsébet Hospice Otthon, Miskolc

Krónikus  malignus fájdalmak csillapítására  mind a mai napig a morfin az elsőként választandó erős ópiát. A fellépő mellékhatások, a tolerancia jelensége, a ritkán észlelt toxicitás ill. bizonyos speciális helyzetek (pl. veseelégtelenség) ugyanakkor szükségessé tehetik alternatív ópiátok alkalmazását. A szerzők a methadon farmakokinetikáját elemezve rávilágítanak a kumuláció egyik gyakori  okára, mely az erős szöveti kötődés figyelmen kívül hagyásából és a kezdeti időben való túldozírozásból fakad. Magyarországon elsőként számolnak be egy új adagolási stratégiáról, mely egy 3-4 napos telítési és egy azt követő fenntartó adagolási időszakból áll. Retrospektív tanulmányukban a 2000. évben methadonnal kezelt 43 betegük adatait elemzik, vizsgálva az alkalmazás indikációját, a telítési szak hosszát, a szükséges dózisokat, a fellépő mellékhatásokat. A követési időszak átlagosan 60,3 napig tartott (9-320), ezen időszak alatt mindössze 4 betegnél kellett a methadon dózisát csökkenteni, és csupán 1 esetben észleltek súlyos kumulációs tüneteket. Eredményeik megerősítik azon nemzetközi tapasztalatokat, miszerint a fenti adagolási stratégiával a methadon alkalmazása lényegesen biztonságosabbá tehető, és bizonyos kedvező tulajdonságai miatt ma is helye van a különböző etiológiájú krónikus fájdalmak tüneti kezelésében.

(poszter)
BIVENTRICULARIS PACEMAKER IMPLANTATIÓVAL SZERZETT TAPASZTALATAINK VÉGSTÁDIUMÚ SZÍVELÉGTELENSÉGBEN
Simon Eszter, Andrássy Gábor, Tóth László, Dunai Andrea, Tahy Ádám, Merkely Béla1
Budapesti Szent Ferenc Kórház, Kardiológiai Osztály, 1Semmelweis Egyetem ÁOK Ér-és Szívsebészeti Klinika, Budapest

A súlyos pumpafunkciózavar következtében kialakult dilatatív állapotban a jelentősen tágult kamrákon az akciós potenciál végighaladása lényegesen hosszabb időt vesz igénybe. Ez az amúgy is rossz pumpafunkció mellett – az időben elhúzódó kontrakció miatt – további káros haemodinamikai következménnyel jár. Mindez gyakran együttjár a megromlott atrioventrikuláris szinkronizációval. 12 elvezetéses EKG felvételen ezek a  a jelenségek a QRS komplex kiszélesedét és a PQ távolság megnyúlását okozhatják. A fenti kedvezőtlen hatások javítása céljából terjedt el utóbbi időben a biventricularis pacemaker implantatió, az eljárást Magyarországon 2000-ben kezdék alkalmazni. 
Kardiológiai osztályunkon ezidáig két betegnél kezdeményeztünk biventricularis pacemaker implantatiót. Korábbi anamnézisükben évek óta gyógyszeresen kezelt, ischaemiás talajon kialakult dilatált stádiumban lévő szívelégtelenség szerepel. Mindkettőjüket gravis szívelégtelenség miatt vettük fel osztályunkra, vezető tüneteik hypotonia, oliguria, masszív nyugalmi dyspnoe, kis-és nagyvérköri decompensatio jelei voltak. A szívultrahang vizsgálat során az ejekciós frakció mindkét esetben 10% alatt volt, az átlag bal kamrai végdiastolés átmérő 81, ill. 90 mm volt. Mindkét beteg tartósan pressoramin infúzióra szorult.
Betegeink biventricularis pacemaker beültetése a Semmelweis Egyetem Ér-és Szívsebészeti Klinikáján történt. Az implantatiót követően mindkét beteg állapota stabilizálódott, normotensióssá váltak. Szinte azonnal mobilizálhatóak lettek, a nyugalmi dyspnoe csökkent, illetve megszűnt. A betegeknél stabil NYHA II illetve III stádium alakult ki. Az EKG felvételeken a kezdeti széles QRS az egyik esetben 30, a másik esetben 25 ms-mal rövidült. Az implantatiót követő 3. hónapban végzett echokardiográfiás vizsgálat a bal kamra funkció jelentős javulását mutatta. A korábban ágyhoz kötött betegek a beültetés után 3 MET-ig voltak terhelhetőek. Betegeink az implantatiót követően tartósan panaszmentesek voltak. 
Tapasztalataink – a nemzetközi és más, hazai eredményekkel egybehangzóan – azt igazolják, hogy megfelelően szelektált esetekben a jelentős kamradilatatióval járó, NYHA IV stádiumban lévő betegek esetén biventricularis pacemaker beültetetésével mind az objektív paraméterek, mind az életminőség kifejezett javulása érhető el.

RITKA KÓRKÉP: MALIGNUS HISTIOCYTOSIS PULMONALIS LOCALISATIOJA
Dr. Simon János
Szatmár-Beregi Kórház, Belgyógyászati Osztály, Fehérgyarmat

A szerző előadásában összefoglalja a malignus histiocytosis történetét. Ismerteti a betegség pontos definícióját, kitér az epidemiológiára. Az esetismertetés előtt összefoglalja a betegség tüneteit, laboratóriumi jellemzőit.
Ismerteti a Nemzetközi Histiocyta Társaság klasszifikációját. Kitér a prognosztikai tényezőkre és a kezelési sémákra is. Az esetismertetés során E. J. 69 éves férfi kórtörténetét ismerteti, amelynek során kitér a differenciál diagnosztikai nehézségekre is. A betegséget végül is a mellkasi CT és a mediasztinoszkópia során elvégzett szövettani vizsgálat tisztázta. A CD-20 pozitív B-sejtek és a CD-3 pozitív nagy T sejtek igazolták a mediasztinális lokalizációjú sinus histiocytozist. A beteg idős korára és általános állapotára való tekintettel szteroid monotherapiát alkalmaztak. Jelenleg a beteg jól van, és a kontroll CT vizsgálat során a korábban észlelt mediasztinális nyirokcsomó jelentős megkissebbedését detektálták.

(poszter)
PLASMASEJT DYSCRASIAK LABORATÓRIUMI DIAGNOSZTIKAI LEHETŐSÉGEI
Simon Zs., Vadász Gy., Csípő I., Alexa M., Sipka S., Illés Á., Bakó Gy.
Debreceni Egyetem.Orvos és Egészségtudományi Centrum III. sz. Belgyógyászati Klinika és Regionális Immunológiai Laboratórium, Debrecen

A plasmasejt dyscrasiak olyan betegségcsoportot képviselnek, melynek közös vonása egy immunglobulint elválasztó sejt clonalis expansioja és ebből eredően a serumban és/vagy vizeletben a monoclonalis fehérjék megjelenése. 
Ezen kórképek diagnózisát három fő támpontra építhetjük: 1. laboratóriumi eltérések, 2. csontvelő vizsgálat, a sejtek cytologiai, cytokémiai, cytogenetikai eltérései, 3. radiológiai jellegzetességek.
Az alábbiakban a laboratóriumi diagnosztikai lehetőségeket mutatjuk be.
A betegek 98%-ában a serumban vagy a vizeletben, gyakran mindkettőben monoclonalis fehérjét tudunk kimutatni. Lehetőségünk van a serum és a vizelet total protein mérésére, amit ha elektroforézissel kiegészítünk, úgy a monoclonalis immunglobulin jelenlétét is kimutathatjuk. A serum Ig mennyiségi meghatározása sugallhatja, hogy mely osztály érintett a folyamatban, míg a serum és a vizelet immunelektroforézisével vagy immunfixációjával meghatározhatjuk az immunglobulin típusát, illetve a vizelet Bence-Jones fehérjék jelenlétét. Kiegészítő laboratóriumi vizsgálatok segítenek a betegség diagnózisának felállításában, a prognózis és a betegség lefolyásának megítélésében, a relapsus felismerésében. Ezek közül kiemelendő: hypersedimentatio, hypercalcaemia, hypercalcuria, hyperuricaemia, hypercreatinaemia, beta2-microglobulin szintjének emelkedése, C-reactiv protein, interleukin-6 szintjének emelkedése, monoclonalis cryoglobulinok kimutatása és mennyiségi meghatározása.
Saját gyakorlatunk kapcsán hangsúlyozzuk a speciális immunlaboratóriumi diagnosztikai lehetőségeket is, melyek közül a malignus plasmasejtekre leginkább a CD38, PCA-1, cytoplasmaticus immunglobulin pozitivitás, valamint a CD56, IL-Ib, CD10, CD20, HLA-DR pozitivitás jellemző.
A következőkben főként a laboratóriumunk által alkalmazott serum és vizelet vizsgálati lehetőségeket mutatjuk be, mely a diagnosztizálásában,  a kezelésre adott válasz megítélésében és a betegek nyomon követésében van segítségünkre.

OSZTÁLYUNK DIABETESES ÉRBETEGEI (2001), SZEMLÉLETVÁLTÁS AZ ÉRBETEGELLÁTÁSBAN
Dr. Sipos Gyula, Dr. Szígyártó Mária, Dr. Varga Eszter,Dr. Sebő Nóra
B.A.Z. Megyei Kórház, III. Belgyógyászat-Angiológia, Miskolc

B.A.Z. megyében speciális 30 ágyas belgyógyászati osztály látja el a megye perifériás érbetegeit. 2001-ben 1285 fekvőbeteget kezeltünk. Évek óta feltűnően magas volt a többségében Fontaine szerinti III, IV. stádiumú cukorbetegek száma, a múlt évben 313 fő. Osztályunkon rutinszerűen történik az érbetegek color doppler vizsgálata, ezen belül valamennyi betegnél a carotis rendszer véleményezése is. A dokumentációra alapozva dolgoztuk fel ezen diabeteses betegek nyaki érelváltozásait, alapbetegségükkel összefüggésben.
A 313 cukorbetegből 112 nő / 35,7 % / 201 férfi / 64,3 % / volt, átlagosan 8,39 év ismert betegségtartammal 11 főnek IGT-je / 3,51 %/, 5 főnek 1-es / 1,59 % / , 297 betegnek 2-es típusú diabetese volt. Hypertonia 203 /64,85 %/, hypercholesterinaemia 161 /51,43 %/, hypertrigliceridinaemia 99 / 31,62 % / ebből 25 főnél izoláltan magas triglicerid szint / 7.62 %/ volt. Per os 190 /60,7 %/ insulinnal 88 /28,1 %/, csak diétával 35 /11,18 %/ beteget kezeltek.
A carotis ultrahang vizsgálata negativ volt 61 főnek / 19,4 %/, plackok voltak észlelhetők 188 főnél /60,0 %/, 50-70 % közötti stenosisa 18 betegnek /5,7 %/, 70% feletti stenosis 32 főnek /10,2 %/, carotis interna elzáródás 13 főnél / 4,15 %/, 1 vertebrális elzáródás volt. Az anamnésisükben 35 stroke, 2 TIA szerepelt.
Felvételi éhomi vércukorértékeki 7,0 mmol/ l felett volt 215 betegnek / 68,6 %/, közülük 111 betegnek / 35,4 %/ 10 mmol/ liter feletti értékei voltak. Külön vizsgáltuk a negativnak véleményezett betegcsoport jellegzetességeit, / vérzsír, hypertonia, betegségtartam,, therápia, éhomi vércukor,/ ezekben lényeges eltérést nem találtunk a tejes diabeteses csoporthoz viszonyítva. A nők aránya azonban kiugróan magas lett, kortól függetlenül : nő 45 /73,7 %/, férfi 16 fő /27,3 %/ a 61 negativnak véleményezett betegből. Adataink felhívják a figyelmet a diabetes gondozás hiányosságaira, komplex szemléletének fontosságára, a vasculáris állapot korai vizsgálatára már a diabetes felismerésének időpontjában. Ezt különösen fontosnak tartjuk a ma már bizonyítékokon alapuló hatásos kezelési lehetőségek birtokában.

EPSTEIN-BARR  VÍRUS  MYOCARDITIS, PERICARDITIS  ESETEK
Stefán J., Kalo E.
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház, I. Belgyógyászat, Miskolc

Bevezetés: klasszikus klinikai  tünetekkel járó mononucleosis infectiosa  (M.I.) leginkább 15-25 éves korban primer  Epstein-Barr  vírus /EBV/ fertőzés következtében alakul ki  a fertőzöttek 50 %-ban. A jellemző szindróma (láz, lymphadenopathia, pharyngitis, atipusos lymphocyták, mononuclearis sejtek) hiányában nehézséget jelenthet a kardiális panaszokkal jelentkező EBV myocarditis, pericarditis felismerése.
Cél: szerzők két eset kapcsán a diagnosztikai probléma ismertetésével kívánják felhívni az figyelmet a   kardiális szövődménnyel járó EBV infekcióra.
Esetismertetés: Sz.E. 21  éves nőbeteget heveny szegycsont mögötti, légzésre fokozódó fájdalom, szédülés, halálfélelem  miatt utalták be angina pectoris dg-sal láztalanul, nyirokcsomó nagyobbodás nélkül, enyhe ascendalo  ST elevatios EKG képpel, Troponin T test  negatív. Felvételének másnapján mellkasi fájdalom kifejezetten fokozódott, ST elevatio progrediált, Troponin T  magas értéket mutatott (1,6ug/ml/. Echocardiographia negatív, szívizom izotóp vizsgálat perfúziós zavart nem mutatott, infekciós tünete, láza,  tapintható nyirokcsomója továbbra sem volt. Mellkasi fájdalmai napokon át perzisztáltak, emiatt DEOEC Kardiológia klinikára helyeztük át, ahol coronarographia történt  negatív eredménnyel. Ezt követően megérkezett vírus serologia EBV fertőzést igazolt (anti VCA IgM és anti EA pozitivitás). Panaszok kezdete után nyaki nyirokcsomó jelent meg, 3 hónappal később tonsilla tályog miatt opus történt. Félévvel a panaszok után a beteg panaszmentes, EKG- ján ST elevatio és negatív T-k vannak.
K.A. 26 éves ffi. beteget 12 napos lázas állapot , láz, köhögés, mellkasi dyscomfort miatt utalták be pulmonológiáról „cardiomegalia” miatt. Echocardiographia közepes mennyiségű perikardiális folyadékgyülemet mutatott, mely kezelése során fokozatosan megszűnt  a fájdalommal és a lázzal együtt. Tapintható nyirokcsomója nem volt, (UH, CT  negatív) haematologiai, immunológiai vizsgálatok mellett  vírus szerológiai vizsgálatok is folyamatban voltak. Panaszmentes kórházi távozása után megérkezett szerológia EBV fertőzést igazolt (AT EBV IgM és EBV spec. AT erősen pozitív. Első tünetek után 4 hónappal pericarditis miatt pár napig ismét kórházban kezeltük, azóta panaszmentes.
Összefoglalás: Fiatal korban kardiális  tünetekkel kezdődő panaszok esetén  gondolni  kell EBV fertőzésre is, ha  nem  is állnak (még?) fenn mononucleosisra jellemző klasszikus tünetek.

ISCHAEMIA VIZSGÁLATA NON DIAGNOSZTIKUS ERGOMETRIA ESETÉN: DOBUTAMIN-ATROPIN STRESS ECHOCARDIOGRAPHIA(DASE) ÉS TERHELÉSES IZOTÓP VIZSGÁLAT EREDMÉNYEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
Sváb Marianna, Balog Gábor, Halász Mária, Nagy Zsuzsanna, Polgár Péter, 
Jósa András Megyei Kórház, Nyíregyháza III Belgyógyászat, Izotóp Laboratórium

Cél. Nem differens ergometriát követően, ischaemia vizsgálata céljából végzett DASE majd terheléses-Thallium/Technecium MIBI szívizomscintigraphia eredményeit hasonlítottuk össze diagnosztikus érték szempontjából. 
Módszer: 32,közepes ISZB rizikójú betegnél , (54é±8év, FF/N3:2, EF:59%±4) kétes ergometriát véleményeztünk, 1.nem differens EKG változás2.angina+neg EKG 3.<85%  submax-fr emelkedés esetén. DASE-t standard technikával, majd a terheléses perfuziós scintigraphiát 2 hónapon belül, planaris, rest-redistribucios Th 201 ill két ülésben. Tc-99  MIBI-vel végeztük.. 10 non-invasíve,  poz..konkordáns eset coronarographiáját is elemeztük. 
Eredmény: Non invazív módszerek pos/neg konkordanciája:87% ( kappa:0,72). 31%-ban utalt mkét módszer ischaemiára, 90%-ban katéter poz. Érlokalizáció egyezés izotóppal 86%, (kappa: o,75) DASE-val 81% (kappa:0,72).DASE fals neg. CX(1), RC(3) területen. Negatív izotóp esetén valamennyi DASE negatív volt.
Konklúzió: Kp. ISZB rizikó és non differens ergometria esetén DASE és terheléses izotóp lehetséges altenativák a diagnosztikában. DASE az RC és CX területen kevésbé megbízható.

LAZMAFEREZIS ÉS INTRAVÉNÁS IMMUNGLOBULIN KEZELÉS PROGRESSZIV SZISZTÉMÁS SCLEROSISBAN (ESETISMERTETÉS)
Szabó Zoltán1, Soltész Pál2, Szűcs Gabriella1, Veres Katalin2, Aleksza Magdolna3, Csiki Zoltán1, Szántó Sándor1, Lakos Gabriella3, Antal-Szalmás Péter3, Szamosi Szilvia1, Szekanecz Zoltán1
DEOEC III. sz Belgyógyászati Klinika, 1Reumatológiai Tanszék, 2Intenziv Osztály és 3Regionális Immunológiai Laboratórium, Debrecen

Szerzők egy progressziv szisztémás sclerosisos (PSS) beteg esetét ismertetik, akinek bőrtünetei a szokványos kezelés mellett jelentősen progrediáltak. Emiatt kombinált plazmaferezis (Pf) és intravénás immunglobulin (IVIG) kezelést alkalmaztak 12 hónapon át. A kezelés alatt rendszeresen monitorozták a főbb celluláris és humorális immunológiai markereket és a klinikai státuszt. A beteg a kezelés egy éve alatt nem mutatott jelentős progressziót. A bőr érintettségét jelző Rodnan score és a kiserek pusztulásának követésére alkalmas kapillaroszkópia során meghatározott Maricq index nem változott lényegesen a kezelés során. Az immunlaboratóriumi paraméterek közül kiemelendő, hogy a Pf serkentette, az IVIG pedig gátolta a monocyták CD14 és a B sejtek CD71 expresszióját, megváltozott a T/B sejt és CD4/CD( sejt arány is. A kombinált kezelés során a komplement aktiváció és paraprotein termelés is csökkent. Összességében refrakter esetekben ajánlható a PSS Pf és IVIG kezelése.

(poszter)
BELSŐ SZERVI MANIFESZTÁCIÓK PROGRESSZÍV SZISZTÉMÁS SCLEROSISBAN SZENVEDŐ BETEGEINKNÉL
Szamosi Sz., Szűcs G., Zeher M.
Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen

Bevezetés: A scleroderma (szisztémás sclerosis, SSc) poliszisztémás autoimmun kórkép, melynek fő jellemzője a kötőszövet destrukciója, következményes fibrosissal. A betegség a bőrt és a kisereket érinti elsősorban, de igen gyakoriak a belső szervi manifesztációk is. Leggyakrabban a tüdő és a gasztrointesztinalis traktus érintett, de megfigyelhetőek a szív-, vese- és az idegrendszer eltérései is. A betegség befolyásolására irányuló terápiás lehetőségek korlátozottak. Fibrotizáló alveolitisben - mely akár tünetmentesen is jelentkezhet - a cyclophosphamid terápiával jó eredmények érhetők el, így lassitható a pulmonalis fibrosis kialakulása. 
Célkitűzés: A belső szervi manifesztációk gyakoriságát és jelentőségét mértük fel sclerodermás beteganyagunkban.
Betegek és módszerek: A vizsgálatot retrospektíve végeztük. 184 SSc beteg adatait néztük át, 29 férfi-, 155 nőbeteg, átlagéletkor 53.9 év,  161 beteg limitált-, 23 diffuz sclerodermás.
Eredmények: 131 betegnél (71%) volt tüdőérintettség, melyből 15 betegnél fibrotizáló alveolitis volt jelen, 94 betegnél (51%) cardialis-, 134 esetben (72%) gasztrointesztinalis manifesztáció volt megfigyelhető, veseérintettség 4 esetben (2%) fordult elő betegeinknél.
Következtetések: A belső szervi manifesztációk igen gyakoriak a sclerodermas betegek körében, melyek az életminőséget is jelentősen ronthatják. Emiatt az SSc betegek gondozásának fontos feladata a belső szervi tünetek korai felismerése és tartós kezelése. 

SJÖGREN-SZINDRÓMA ÉS CRYOPATHIÁS VASCULITIS
Szántó A., Horváth I., Szodoray P., Zeher M.
Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum, Klinikai Immunológia Tanszék, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen

A Sjögren-szindrómában megjelenő neuromuscularis eltérések jelentős részét vasculitissel magyarázhatjuk. Az autoimmun gyulladás következtében az idegeket és az izmokat tápláló erek funkciója károsodik.  A vasculitisek másik megjelenési formája a bőrre lokalizálódik, urticariform, nodosus és purpurás elváltozásokat okozva. Sjögren-szindrómás betegeink (n=631) adatainak feldolgozása alapján megállapítottuk, hogy a vasculitis előfordulási gyakorisága 20%. A cryopathiás vasculitis az összes cutan vasculitis 36%-átteszi ki. A bemutatásra kerülő esetben súlyos alsó végtagi cryoglobulinaemiás necrotizáló vasculitist igazoltunk, mely nem a Sjögren-szindróma diagnózisának felállítása után évekkel került felismerésre, hanem ez volt a domináns klinikai tünet. A jellegzetes, mirigydysfunctióra utaló tüneteket a betegnél korábban más intézményben nem diagnosztizálták.  Az immunmodulans kezelés (nagydózisú steroid és cyclophosphamid) hatására a beteg tünetmentessé vált, a necrotisaló vasculitis bőrhegekkel gyógyult. Az eset bemutatását egyrészt súlyossága indokolja, másrészt szeretnénk a figyelmet felhívni a Sjögren-szindróma és cryopathiás vasculitis kapcsolatára.

HEPATITIS B ÉS C VIRUS FERTŐZÖTTSÉG GYAKORISÁGA NON-HODGKIN LYMPHOMÁKBAN
Szerafin László, Nagy Péter, Jakó János
Jósa András Megyei Kórház, II. Belgyógyászati Osztály (Hematológia), Nyíregyháza

Szerzők 80 non-Hodgkin lymphomában szenvedő beteg szérumában vizsgálták a Hepatitis B surface antigén (HBsAg), a Hepatitis B core antitest (HBcAT) és a Hepatitis C vírus antitest (HCV-AT) előfordulásának gyakoriságát MEIA technikával.
A betegek összességében (HBsAg: 1,25%, HBcAT: 16,25%, HCV-AT: 5%), illetve az indolens (1,85%, 18,52%, 3,70%) és agresszív (0%, 11,54%, 7,69%) típusú lymphomák esetében a hepatitis B és –C fertőzöttséget egyaránt jelentősen magasabbnak találták az egészséges véradók körében észleltekhez képest (0,17%, 0,96%, 0,11%). A szeropozitív esetek számát az egyes szövettani típusok szerint is részletezik. Eredményeiket összevetik az irodalmi adatokkal. Saját tapasztalataik is alátámasztják azt a feltételezést, hogy a hepatitis vírusoknak is etiologiai szerepe lehet a lymphoproliferatióban és egyes lymphomák kialakulásában. Előadásukban összefoglalják ennek lehetséges mechanizmusait.

(poszter)
ALSÓ VÉGTAGI MACROANGIOPATHIA KEZELÉSE PTA-VAL DIABETESZES BETEGEKNÉL
Dr. Szígyártó Mária, Dr. Sipos Gyula, Dr. Kiséry Csaba, Dr. Lázár István
Borsod-A.-Z. Megyei Kórház III. Belgyógyászat – Angiológiai Osztály, Miskolc

A percutan transluminaris angioplasztika diabeteszes betegeknél kisebb arányban végezhető, mint a nem diabeteszes érbetegeknél, mert cukorbetegségben a macroangiopathia többnyire distabilisabb elhelyezkedésű. Osztályunkon 2001-ben 313 cukorbetegen végeztettünk angiographiát alsó végtagi verőérbetegség tünetei miatt. 44 beteg esetében (18 nő, 26 férfi) lehetett az aktuális tüneteket PTA útján rendezni. 22 betegnél claudicatio intermittens (II. stád.), 5 betegnél nyugalmi fájdalom (III. stád.), 14 betegnél gangraena (IV. stád.) miatt vált szükségessé a beavatkozás. Legtöbb (31) betegnél femoralis, 12 betegnél iliaca, 3 esetben poplitea lokalizációjában észleltünk szignifikáns stenosist, amelyet sikerrel dilatáltunk. Négy betegnél stent implantációra, 1 betegnél thrombolysisre is sor került, 1 beteg esetében pedig kísérő hasi panaszok miatt az arteria mesenterica superior PTA-ja és stent implantáció is történt.
A betegek átlagéletkora 64,8 év volt, mindegyiküknek 2-es típusú cukorbetegsége volt, amelynek átlagos fennállási ideje 8,8 év volt. A felvételi vércukor értéke 28 betegnek volt 9 mmol/l alatt, 4 betegnek 9-15 mmol/l, 2 betegnek pedig 15-20 mmol/l között. 16 beteget kezeltünk inzulinnal, 25-öt per os, 3-at diétával lehetett egyensúlyban tartani.
Az invazív beavatkozások előtt minden betegnél carotis és alsó végtagi artériás color ultrahangot végeztünk. Szignifikáns stenosis észlelése esetén az angiographiát már a PTA-ra felkészülve kértük. A carotis rendszerben 59%-ban találtunk plakkokat, ezen kívül 4 betegnél 40-50%-os, 3 betegnél tünetmentes 80-90%-os carotis interna stenosisra is fény derült (ez utóbbiaknál carotis reconstructiós műtétet végeztettünk). A diabeteszes betegek 20%-ának volt csak negatív a carotis ultrahangja!
Ismert, hogy cukorbetegeknél 30-40-szer gyakoribb a végtag-amputáció, mint az anyagcsere-egészségeseknél. A diabeteszes láb kialakulásának pedig 20%-ban macroangiopathia tehető felelőssé a tünetekért.
Célunk, hogy a diabeteszes betegek érrendszerét az angiológia korszerű neminvazív diagnosztikus eszközeivel nyomon kövessük, hogy a multimetabolikus megbetegedésnek megfelelő szemlélettel és minél korábban és hatékonyabban tudjuk kezelni a cukorbetegek vascularis megbetegedéseit, és adott esetben intervenciós radiológiai beavatkozások segítségével kerüljük el a késői macroangiopathiás szövődményeket, illetve az amputációt.

IRINOTECAN KEZELÉS SORÁN JELENTKEZŐ VESEPÓTLÓ KEZELÉST IGÉNYLŐ ACUT VESEELÉGTELENSÉG
Szlanka Beatrix, Borbás Béla, Lőcsey Lajos, Ménes István, Sovány Ágnes, Romhányi Éva1
Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Kenézy Gyula Kórház-Rendelőintézet, I. Belgyógyászat 1Onkológia, és EuroCare 10.sz Dializisközpont 

Irinotecan topoizomeraz-I gátló cystotaticum, melyet a metastatisaló colorectalis carcinomákban önállóan, vagy 5- fluorouracillal kombinálva alkalmaznak. Mivel a vastagbél rosszindulatú daganatos megbetegedése mind a nők mind a férfiak daganatos betegségei között második helyen áll és a prevenció illetve az elváltozás korai felismerését célzó szűrés hazánkban még nem megoldott, a gyógyszer adására  egyre gyakrabban kényszerülünk.
A szer fő mellékhatásai: a korai és késői diarrhoea, hányás, csontvelő depressio, alopecia. A korán fellépő hasmenés általában nem súlyos, a kezelés alatt vagy közvetlenül azt követően jelentkezik, a gyógyszer cholinerg hatásával függ össze, Atropinnal kezelendő. A késői hasmenés a szer beadását követően 24 óra múlva indul, perzisztálhat, ami súlyos dehidrációhoz vezethet, loperamide a választható kezelés. Acut veseelégtelenséget a ritkán előforduló szövődmények közé sorolják. Direkt nephrotoxicus hatásról nem számolnak be, a vesefunkció zavara inkább a dehidrációval függhet össze.
Jelen munkákban 2 betegünk esetét ismertetjük, akiknek az irinotecan kezelés közben súlyos, vesepótló kezelést igénylő acut veseelégtelensége alakult ki. A két esetet rövid időn belül, 1 hónapos időközben észleltük. 
Mindkét beteg férfi, 1937-es illetve 1944-es születésű, mindkettőjüknek a neoplasma mellett cukorbetegségük is ismert volt. Vesefunkció zavar, nephropathia korábban nem volt kimutatható. A salakanyag szint emelkedés az ismert mellékhatás, a diarrhoea jelentkezését követően alakult ki, mely konzervatív kezeléssel nem volt uralható, vesepótló kezelés elkezdése is szükségessé vált Egyik betegünket az első kezelést követően elvesztettük. Második beteg veseműködése néhány haemodialysist követően  rendeződött. Az cytostaticus kezelést később csökkentett adaggal folytatták, salakanyag szintek azóta is  élettani határok között ingadoznak.
Az acut vesefunkció romlás okaként  a rendelkezésre álló adatok szerint  szerint nem a gyógyszer direkt  vese toxicitása állhat .A profuz hasmenés okozta só-vízháztartás zavar, az egyéb tényezőkkel társulva (nonsteroid gyulladásgátló, diabeteses alapbetegség , egyidejű ACE inhibitor kezelés stb) vezethetett a veseelégtelenséghez. 
Irinotecan kezelés során jelentkező acut veseelégtelenség talán nem is olyan ritka szövődmény? Javasoljuk az irinotecan kezelésben részülő betegeknél súlyos hasmenéses szövődmény fellépésekor a vesefunkciók szoros követését, a veseelégtelenség megelőzését célzó beavatkozások (só-vízháztartás  zavarának rendezése stb.) mielőbbi elkezdését.

IDŐSKORI HYPERTONIÁS BETEGEK RETROSPEKTÍV VIZSGÁLATA A KLINIKÁNK BETEGANYAGÁBAN
Szolnoki E., Soltész P., Bakó Gy.
Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen

Klinikánk egyik szakrendelésén gondozott 44 időskori (életkor 65 év fölött) hypertoniás betegek adatait dolgoztuk fel (16 férfi / 28 nő). A főbb szempontok a következők voltak: isolált systolés hypertonia (ISH), kevert ill. dyastolés típuső hypertonia előfordulásának gyakorisága a vizsgált beteganyagon, a cardio-vascularis események, a stroke, ill. a pangásos szívelégtelenség és a balkamra-hypertrophia ill. társbetegségek (diabetes mellitus, parenchymás vesebetegség) előfordulási gyakoriságának felmérése. E mellett az alkalmazott terápia áttekintése a fenti szempontok figyelembevételével. Szerzők hangsúlyozzák időskori hypertoniában is az individuális terápia beállítást, figyelembe véve a társbetegségeket, ill. az ISH célszervkárosító hatását.

(poszter)
CARDIOVASCULARIS BETEGEK LIPI-ANYAGCSERÉJÉNEK VIZSGÁLATA
Szolnoki E., Soltész P., Bakó Gy.
Debreceni Egyetem Orvos– és Egészségtudományi Centrum, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen

62 (30 férfi, 32 nő) klinikánk által gondozott chronicus, ischaemiás szívbetegségben ill.  hypertoniában szenvedő beteg adatait dolgoztuk fel. A betegek mindegyike hyperlipidaemiás volt. Vizsgáltuk az adehaesios és inflammatios markereket a betegek vérmintáiban. 
Összefüggést kerestünk és találtunk indirekt módon az endothel károsodás és a zajló atherogen folyamat között. 

ÖSSZEFÜGÉS A KOCKÁZATI TÉNYEZŐK MEGLÉTE ÉS A SZERVI ÉRINTETTSÉG KIALAKULÁSA KÖZÖTT ANGIOGRAPHIAVAL IGAZOLT ALSÓVÉGTAGI OBLITERATÍV ÉRBETEGSÉGBEN SZENVEDŐ BETEGEINK ESETÉBEN
Szomják E., Mátyás N., Kramlik A., Csiki Z., Végh J., Soltész P.
DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen

Retrospektív adatelemzésen alapuló vizsgálatunkban 1995. január 01. és 2000. december 31. között a DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinikáján vizsgált és kezelt betegek közül válogattuk ki azt a 367 alsóvégtagi obliteratív érbetegségben szenvedő beteget, akiknél angiographia történt. Feldolgoztuk ezen betegek anamnesztikus adatait, kémiai, laboratóriumi paramétereit, elvégzett vizsgálatainak eredményeit.
Az elemzés során összefüggést kerestünk az obliteratív érbetegség lokalizációja, többszervi megjelenése, valamint a rizikófaktorok (hagyományos és újabban jelentőséget nyert) és rizikóbetegségek együttes előfordulása között. Eredményeinket és következtetéseinket előadásunkban összegezzük.

(poszter)
MALIGNUS HAEMATOLOGIAI MEGBETEGEDÉSEK TÁRSULÁSA FIATAL HÁZASPÁRNÁL
Dr. Tamáska Péter, Dr. Radványi Gáspár
Semmelweis Kórház II. Belgyógyászati és Haematologiai Osztály, Miskolc

A malignus haematologiai betegségek egyes családokon belüli halmozódása régóta ismert, de ritka jelenség, és főleg vérrokonoknál fordul elő. Örökletes és környezeti tényezők kóroki szerepe egyaránt felmerül keletkezésükben. Ezen familiáris betegségekre jellemző az anticipáció megléte, amely a betegség fiatalabb életkorban való megjelenését jelenti az utódokban. A leggyakoribb familiáris betegségek csökkenő gyakoriság szerint a következők: CLL, acut leucaemia, lymphoma, CGL, (chronicus myeloproliferativ betegségek). Az utódokban jelentkező betegség általában malignusabb a szülőkénél. Házaspár mindkét tagjának megbetegedése irodalmi ritkaságnak számít. A szerzők előadásukban 32 évesen diagnosztizált, 6,5 évet túlélő, már elhunyt myeloma multiplexes férj, és egy éve, 36 évesen diagnosztizált, jelenleg is élő CGL-es feleség esetét mutatják be. A kazuisztikát ritkaságánál fogva tartották közlésre érdemesnek, a témáról egy általános összefoglalást követően a konkrét esetet részletezve.

DIFFERENCIÁL DIAGNOSZTIKAI ÉS TERÁPIÁS NEHÉZSÉGEK GANGRÉNÁT OKOZÓ CUTAN VASCULITIS-SZEL SZÖVŐDÖTT SZISZTÉMÁS LUPUS ERYTHEMATOSUSOS BETEGÜNKBEN
Tarr T., Kiss E., Szegedi A1, Szabó N., Garai I2, Szakáll Sz.3, Zeher M.
DEOEC III. Belklinika, Klinikai Immunológiai Tanszék; 1Bőrklinika; 2Nuklearis Medicina Központ; 3Pathológiai Intézet, Debrecen

SLE-s betegekben gyakori különböző bőrtünetek megjelenése, melyek hátterében a bőr ereinek gyulladásos, és/vagy thromboticus, és/ vagy atheroscleroticus eltérései állhatnak. A klinikai megjelenés nem mindig egyértelmű. Ezért jelenthet differenciál diagnosztikai nehézséget a cutan manifesztációk helyes megítélése, kezelése.
43 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinek panaszai 2001. szeptemberben kezdődtek. Fotoszensitivitás, arc erythema, a felkaron és a nyakon megjelenő maculo-papulosus bőrtüneti voltak. Emellett megjelenő egyéb klinikai tünetek (polyartritis, serositis, nyálkahártya ulceratio, proteinuria) és laboratóriumi eltérések (súlyos pancytopaenia) alapján felmerült SLE lehetősége, melyet az immunszerológia (aDNA, ENA, anti-SSA, anti-SSB, homogén ANA pozitivitás metafázis kromoszóma pozitivitás) birtokában diagnosztizálhattunk is. Közepes dózisú steroid mellett bőrén rosaceiform eltérések alakultak ki, melyet vasculitisnek tartottak. Igazolódott secunder Sjögren-szindróma, valamint secunder antifoszfolipid szindróma is. Magas anti-Scl70 titer alapján felmerült SLE, PSS overlap. Súlyos Raynaud-szindróma, ujjakon helyenként száraz gangraena is jelen volt, melyet a kézperfúziós scan és a kapillarmikroscopia is objektivizált. Pentoxiphyllin, prosztaciklin analóg, preventív LMWH, nagy dózisú steroid, plazmaferesis, cyclophosphamid, HIVIG terápia ellenére súlyos nedves gangréna alakult ki ujjain. A gangréna hátterében felmerült macroangiopathia, PAN, a dohányos anamnaesis alapján Buerger kór társulása, melyek kizárhatók voltak. Artériás, septicus embolisatio sem igazolódott. A gangréna miatt több alkalommal ujj amputatio történt, a szövettan SLE-s bőrtünetekhez társuló kísér vasculitist és thrombosist igazolt.
Mindezek alapján a kialakult gangrénákat az SLE szövődményének tarthatjuk. Hátterében az alapbetegséghez társuló vasculitis, Raynaud szindróma, anitfoszfolipid antitestek, következményes endothel károsodás, aktiváció állt, melyet endothelsejt elleni antitest megjelenése is jelzett. Jelenleg a beteg folyamatos steroid, cyclophosphamid kezelésben részesül, kiegészítve salyciláttal, pentoxifyllinnel, ennek ellenére immunszerológiai paraméterei továbbra is folyamatos aktivitásra utalnak.  A sebészeti kezelésen túl a plazmaferesis ismétlése LMWH tartós adása hozhat állapotában javulást.

THROMBOLYTICUS KEZELÉSBEN RÉSZESÜLT MYOCARDIÁLIS INFARCTUSOS BETEGEINK KÓRLEFOLYÁSÁNAK ÁTTEKINTÉSE
Tizedes F., Soltész P., Bakó Gy.
Debreceni Egyetem Orvos– és Egészségtudományi Centrum, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen

1992-2001 között a DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinikán thrombolytikus kezelésben részesült myocardialis infarctusos betegeink kórtörténetét retrospektiv módon tekintettük át. Munkánkat a Geriatriai Tanszék és Cardiovasculáris Részlegünk kollaborációs munkaterve alapján végeztük. Összehasonlítást és felmérést készítettünk a myocardiális infarctus jellege, életkori megoszlása, az infarctus lokalisatioja szerint. Vizsgáltuk a betegek rizikófaktorait, korábbi kórtörténeti előzményét, a thrombolyticus kezelést követően észlelhető reperfusios jeleket, a szövődményeket, a hospitális szakban szükségessé váló coronaria interventios beavatkozást, annak eredményességét a kórlefolyások tükrében. Eredményeinket és következtetéseinket előadásunkban összegezzük.

POSTPARTUM THYREOIDITIS 
Tóth Géza1, Fűtő L.1, Vadnay I.2, Szoó Gy.3, Nagy P.4
Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézet, 1I. sz. Belgyógyászati Osztály, 2Patológiai Osztály, 3Radiológiai Osztály, 4Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály, Eger

A thyreoiditiseknek acut, subacut és chronicus formáját ismerjük. A subacut thyreoiditisek közé soroljuk a De Quervain (granulomatosus) és a silent ( lymphocytás ) thyreoiditiseket. 
A postpartum thyreoiditis a silent pajzsmirigy gyulladás sajátos klinikai variánsa. Gyakorisága az összes szülést követően kb. 2-9%. A felismert esetek száma ennél jóval kevesebb, mivel gyakran ún. „fáradt kismama szindróma'' a diagnózis. Ez a panaszok sokrétűségének köszönhető ( fáradékonyság, gyengeség, palpitáció érzés, izzadékonyság vagy bőrszárazság, hajhullás, idegesség, depresszió ). A postpartum thyreoiditisre átmeneti hyper- vagy hypothyreosis, vagy mindkettő jellemző a szülést követő 12 hónapban. A microsoma- és thyreoglobulin-ellenes antitestek 50-96 %-ban kimutathatók. A  radioizotóp felvétel alacsony (0-5%). Szövetani feldolgozás során lymphocytás infiltrációt találunk. Általában spontán gyógyul, újabb terhesség esetén 10-20%-ban recidívál. Jelentőségét az adja, hogy szülést követően 2-4 évvel permanens hypothyreosis alakul ki az esetek 20-30%-ában.  A helyes diagnózishoz a pontos anamnézis felvétel, a hormon meghatározások, pajzsmirigy biopszia, antitest meghatározások, izotóptárolási vizsgálatok ( amennyiben nem szoptat ) vezethetnek.
Esetünkben bemutatott beteg első, zavartalan, spontán, hüvelyi szülését kövtően egyre fáradtabbá, idegesebbé, feszültté vált. Izzadékony lett, palpitáció érzései jelentkeztek. A szülést követő 2. hónapban történt vérvétel során hyperthyreosisra utaló laboreltéréseket találtunk. Két hónappal később lethargiássá vált, bőre száraz volt, viszketett. Újabb hormon vizsgálatok hypothyreosis mellett szóltak Az elvégzett antitest meghatározás pozitív eredményt adott. A percutan tűbiopszia szövettani feldolgozása során lymphocytás infiltrációt verifikáltak. Jelenleg kis adag substituciós kezelés mellet a beteg panasz és tünetmentes. 
Figyelembe véve a postpartum thyreoiditis incidenciáját, valamint a ténylegesen felismerésre kerülő esetek számát és a betegség következményeit, felmerül a szűrés jelentősége is, mely a szülést követő 6 hónapon belüli TSH és antiTPO meghatározást jelent.

(poszter)
AZ EMELKEDETT SZÉRUM FIBRINOGÉN SZINT ÉS AZ ISCHAEMIÁS SZÍVBETEGSÉG GYAKORISÁGÁNAK ÖSSZEFÜGGÉSE INTÉZETÜNK ANTICOAGULÁLT BETEGEI ESETÉBEN
Tóth László, Andrássy Gábor,  Tahy Ádám 
Budapesti Szent Ferenc Kórház, Kardiológiai Osztály, Budapest 

Nemzetközi irodalmi adatok alapján az ischaemiás szívbetegség rizikótényezői folyamatosan bővülnek. Az utóbbi évtizedekben számos közlemény jelent meg a magas szérum fibrinogén szint és az ischaemiás szívbetegség közötti kapcsolatról, ennek ellenére a mindennapi gyakorlatban ennek mérése nem honosodott meg.
Intézetünkben 2002 április és június között 370 betegnél - a prothrombin szint meghatározása kapcsán – automatikus szérum fibrinogén szint meghatározás is történt. Ezeket az adatokat elemeztük. A betegek anticoagulálva voltak, 38%-ban pitvarfibrillatio, 17%-ban műbillentyű beültetés, 15%-ban myocardiális infarctus, 30%-ban az előbbi okok kombinációja miatt. Összesen 55 (15%) esetben észleltünk a normál érték felső határát legalább 20 %-kal meghaladó szérum fibrinogén szintet. Az emelkedett értékeket mutató betegeink közül 32-nek (58%) szerepelt az anamnézisében ISZB illetve myocardialis infarctus, míg ezek a kórképek a normál szérum fibrinogén szintű betegeknél 134 (42,5%) esetben fordultak elő (p < 0.01). Az adatokat a továbbiakban is gyűjtjük, nagyobb és főként homogén betegcsoporton a kapott értékeket ellenőrizni fogjuk. 
A fentiek alapján úgy véljük, hogy a szérum fibrinogén szint meghatározása a kardiovaszkuláris rizikószűrés része lehet.

(poszter)
EMLŐ-ÉRINTETTSÉG NON-HODGKIN LYMPHOMÁBAN
Tóth Zsuzsanna, Szerafin László, Francz Mónika, Tölgyesi Katalin1, Jakó János
Jósa András Megyei Kórház, II. Belgyógyászati Osztály (Hematológia), 1Patológiai Osztály, Nyíregyháza

Az emlő érintettsége a malignus hematológiai betegségek többségében előfordulhat, de alapvetően ritkán észlelhető. A primer emlő-lymphoma a malignus emlőtumorok 0,04-0,05%-a, az extranodalis lymhomák 2,2%-a, döntő többségük B-sejtes non-Hodgkin lymphoma. A szekunder (metasztatikus) emlő-lymphoma hasonlóan ritka.
A szerzők négy betegük (három primer és egy szekunder emlő non-Hodgkin lymphoma) adatainak rövid ismertetése során rámutatnak a pontos diagnózis felállításának nemritkán tapasztalható nehézségeire, a szekunder emlő-érintettség prognosztikai jelentőségére, valamint a kezelés folyamán felmerülő gondokra.

SZEPTIKUS SHOCK KEZELÉSE BELGYÓGYÁSZATI OSZTÁLYON
Dr. Valent Mihály, Dr. Demeter Zita, Dr. Szegedi János
Jósa András Megyei Kórház, I. Belgyógyászati Osztály Intenzív Részleg, Nyíregyháza

Osztályunk intenzív részlegén 1999. okt. 1-től 2002. júl. 31-ig 27 beteget kezeltünk septicus shock miatt. A belgyógyászati intenzív részlegen áttekintettük a fenti diagnózis miatt kezelt betegeink diagnosztikáját és terápiáját. Kitérünk a diagnózis felállításához szükséges szempontokra. A 27 beutalt beteg spticusw shock diagnózissal érkezett, azonban ha a sepsis nemzetközi kritériumait figyelembe vettük, akkor 10 esetben tudtuk felállítani a sepsis diagnózisát, illetve 6 esetben a septicus shock diagnózisát. Kitérünk a SIRS fogalmára, az ebben az esetben felmerülő diagnosztikus problémákra és therápiás nehézségekre. Ismertetjük az osztályunkon alkalmazott szervi dysfunctiók pontrendszerét és a osztályunkon elért kezelési eredményeket.

GÉPI LÉLEGEZTETETT BETEGEINK RETROSPEKTÍV FELDOLGOZÁSA
Dr. Valent Mihály, Dr. Demeter Zita, Dr. Szegedi János
Jósa András Megyei Kórház, I. Belgyógyászati Osztály Intenzív Részleg, Nyíregyháza

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Önkormányzat ,,Jósa András” Kórház I. sz. Belgyógyászatának intenzív részlegén 2 éve teremtődtek meg a feltételei a modern szakmai elvárásoknak megfelelő gépi lélegeztetésre. Lélegeztetés céljára 1 db Raphael, 1 db Siemens servoy universal, 1 db Siemens servo 900 C respirátorral rendelkeznek.
2001. január 01. és 2002. június 30. között az intenzív részlegen 938 beteget kezeltek. A kezelt betegek közül 155 betegnél került sor gépi lélegeztetésre. A gépi lélegeztetett betegeknél a lélegeztetés indikációját akut, krónikus respiratoricus elégtelenség, akut balkamra elégtelenség, akut és krónikus veseelégtelenséghez társuló súlyos multiorgan failure, postresustitatios állapot jelentette.
A szerzők részletesen feldolgozzák a 155 beteg alapbetegség, kor, nem szerinti megoszálását. Értékelik a gépi lélegeztetés indikációit, eredményeit.
Az irodalmi adatok és a saját tapasztalataik alapján összefoglalják a belgyógyászati intenzív részlegeken kezelt betegek gépi lélegeztetésének indikációit, módjait, feltételeit, várható eredményeit.

KORAI ATHEROSCLEROSIS MÉRÉSE CAROTIS DUPLEX ULTRAHANG MÓDSZERREL
Dr. Valikovics Attila, Dr. Magyar Tünde1, Dr. Bereczki Dániel1
Markhot Ferenc Kórház, Neurológiai Osztály, Eger, 1DEOEC Neurológiai Klinika, Debrecen

Bevezetés: A neurosonologia a nyaki és az agyi erek ultrahang vizsgálatainak összefoglaló neve. E módszerekkel nemcsak az erek falának eltéréseit, hanem az aktuális véráramlási viszonyokat is detektálhatjuk. A carotis duplex UH vizsgálatok segítségével az intima-media vastagság (IMT) is mérhető, mely korai jelzője a carotis rendszer occlusiv megbetegedésének.
Célkitűzések: Vizsgálatainkkal választ keresünk arra, hogy van-e összefüggés az IMT és a carotis stenois súlyossága között, illetve az egyszerű on-line IMT mérés jól korrelál-e az időigényesebb off-line IMT analízissel?
Betegek: 34 carotis stenosisos, 21 carotis occlusios és 28 egészséges személy IMT-jét vizsgáltuk on-line és off-line az arteria carotis communisban duplex UH módszerrel.
Eredmények: A súlyos carotis stenosissal, illetve occlusioval rendelkező betegek intima-media vastagsága szignifikánsan nagyobb volt az egészséges személyeknél. Az on-line és off-line mérési eredmények jól korreláltak.
Következtetések: Az IMT jó indikátora a korai atherosclerosisnak. Az IMT mérés kiemelten fontos stroke rizikófaktorok esetén. A gyors on-line analízis szűrővizsgálatként alkalmazható.

AKUT DIALÍZIS KEZELÉSBEN RÉSZESÜLT BETEGEK RETROSPEKTÍV ÉRTÉKELÉSE A EUROCARE MAGYARORSZÁG RT. 2. SZ. DIALÍZIS KÖZPONTJÁBAN
Dr. Valikovics Ferenc, Dr. Angyal Sándor, Dr. Asztalos Tünde, Dr. Balku István, 
Dr. Szigeti Zsuzsanna, Dr. Szegedi János
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Önkormányzat „Jósa András” Kórház,  I. sz. Belgyógyászati Osztály, EuroCare Magyarország Rt. 2. sz. Dialízis Központ, Nyíregyháza

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a komplex nephrológiai ellátás 27 évre tekint vissza. A EuroCare Magyarország Rt. dialízis központban 28 kezelőhelyen látjuk el a betegeket. Kezelési lehetőség van a Sürgősségi Betegellátó Osztályon, ill. az I. sz. belgyógyászati Osztályon is. Osztályunkon 33 ágyas hypertonia-nephrológiai részleg működik, melyből 10 ágy az intenzív betegellátás feladatait látja el. 
 A szerzők előadásukban értékelik a 2001. augusztus 01. és 2002. agusztus 01. közötti időszakban dializált betegek legfontosabb mutatóit. 
Az egy éves betegpopuláció feldolgozásában az alábbi kérdésekre kerestek választ: 
- Az egy év alatt kezelt betegek számának alakulása. 
- Az akutan dializált betegek alapbetegség szerinti megoszlása. 
- Az akutan dializált betegek kor, nem szerinti megoszlásának alakulása. 
- Az akutan dializált betegek további sorsának alakulása. 
Eredmények: 
- Az elmúlt egy évben a nyíregyházi dialízis központban 281 beteg részesült vesepótló kezelésben. Az elvégzett kezelések száma 26.000 volt. 
- A dialíziskapacitás lehetővé tette, hogy minden indokolt esetben biztosítani tudtuk a beteg állapotának megfelelő vesepótló kezelést. 
- Az elmúlt egy évben 128 betegnél történt akut dialízis. 63 betegnél krónikus veseelégtelenség miatt volt szükséges akutan a vesepótló kezelés elkezdésére. Ezen betegek közül 4 betegnél shuntképtelenség miatt tartós nagyvéna katéter segítségével kezdtük el a dialíziseket. 28 betegnél diabeteses nephropathia talaján kialakuló veseelégtelenség akut rosszabbodása, ill. hyperhidratio indokolta a dialízis kezelés elkezdését. 51 betegnél akut veseelégtelenség, 14 betegnél intoxicatio miatt végeztek akut vesepótló kezelést. 11 betegnél malignus kórkép, 8 betegnél urológiai obstructio is szerepet játszott az akut veseelégtelenség kialakulásában. Ezen betegek átmeneti dialízis kezelésre szorultak.
- A 2. sz. dialízis központ NyÍregyházán biztosítja Szabolcs-Szatmár-Bereg megye teljes lakosságának akut nephrológiai ellátását. Egy millió lakosra vetítve a megyében 68 betegnél történt akut veseelégtelenség miatt dialízis kezelése. 
- A betegek kor, nem szerint megoszlását értékelve az akut veseelégtelenség esetén férfiaknál a 42 betegből 22 beteg, nőknél a 23 betegből 19 tartozott a 61 év feletti korosztályba. 
- A 128 betegből 63 beteg krónikus programban került végleges ellátásra. A 65 akut betegből 18 beteg exitált (27,69 %). 
- A dialízist is igénylő intoxicált beteg között a mortalitás 27,27 % volt. 
- Az adatok egyértelműen igazolják, hogy lényegesen magasabb a mortalitás a 61 év feletti korcsoportban. Az elhalálozott betegek 67,5 %-a tartozott ebbe a korcsoportba. 
A szerzők igen kedvező tapasztalatokat szereztek a progresszív nephrológiai betegellátás működtetésével. Ennek keretében minden 200 umol/l kreatinin érték feletti beteg a nephrológiai részlegre került felvételre. A nephrológiai részlegen egységes szakmai protokoll szerint történt a betegek ellátása. Ennek keretében a konzervatív therápiával kezelhető betegek aránya többszöröse a dialízis kezelést igénylő betegekének. 

NOVUM DIABETES ELŐREHALADOTT STÁDIUMÚ VERŐÉRBETEGEKEN
Dr. Varga Eszter, Dr. Sebő Nóra, Dr. Nagy Árpád, Dr. Kiséry Csaba
Borsod-A.-Z. Megyei Kórház III. Belgyógyászat – Angiológiai Osztály, Miskolc

2001-ben 1116 beteget kezeltünk alsó végtagi obliterativ verőérbetegség tüneteivel osztályunkon. Közülük 280-nál évekkel korábban cukorbetegséget bizonyítottak.
Téma: A kezelt össz. 1116 perifériás érbetegből azon 836 betegen – akiknél korábban igazolt diabetes mellitus vagy IGT nem volt ismert – vizsgáltuk a szénhidrát anyagcsere-zavar előfordulását. Az újonnan igazolt cukorbetegeknél elemeztük az alsó végtagi obliterativ verőérbetegség súlyosságát, vércukor-, komplex vérzsír-, serum fibrinogenszint meghatározással, a diabetes fennállásának feltételezhető időtartamát figyelembe véve összefüggést kerestünk az érszövődmények előrehaladottsága és a multimetabolicus anyagcserezavar súlyossága között.
Módszer: 33 beteg éhomi vércukor értéke volt ismételten emelkedett. A szakma szabályai szerint közülük 11 betegnél csökkent glukoztoleranciát (I. csoport), 22-nél novum 2-es típusú diabetes mellitust (II. csoport) igazoltunk. I. csoportban (11 beteg/össz. 1116 verőérbeteg 0,98%-a) az átlag életkor 61,9 év (6 nő, 5 férfi), az érszűkületes panaszok fennállási ideje 31 hét. Valamennyien Fontaine II. stadiumba tartoztak. Vérnyomás átl. 152/85 Hgmm, éhomi vércukor átlag 6,66 mmol/l. Kivizsgálás után 5 betegnél (45%) műtéti érreconstructio, 1 esetben PTA történt, 4 betegnél az érstátus még nem indokolt revascularisatiot. 1 esetben kellett lemondanunk aktív beavatkozásról az előrehaladott érkárosodás miatt. Már ilyen mérvű szénhidrát anyagcsere-zavarnál is kisebb plackokat láttunk a carotisokon. 5 betegnél (45%) significans stenosis 1 betegnél indokolt műtétet, 3-nak volt ismert ISZB-je. II. csoportban (22 beteg/össz. 1116 verőérbeteg 1,97%-a) átlag életkor 67,9 év (10 nő, 12 férfi), átlagosan 20 hete voltak claudicatios panaszaik. Közülük 13-an (59%) Fontaine II. stadiumba tartoztak, 9 betegnek (41%!) lábujj vagy lábfej gangraenája volt. Vérnyomás átl. 157/103 Hgmm, éhomi vércukorszint 11,0 mmol/l. 7 betegnél (31,8%) műtéti revascularisatio, 2-nél interventios beavatkozás történt. 8 betegnél az előrehaladott macroangiopathia miatt reconstructióra nem volt lehetőség, közülük ketten urgens amputatiora kerültek. A betegek 72,5%-ánál volt érintett a cariotis rendszer: 1 régi occlusio, 2 műtétet igénylő significans stenosis, 5 betegnél (22%) coronaria érintettség is fennállt (3 lezajlott infarctus!).
Következtetések: Obliterativ verőérbetegeink 2,95%-a (33 beteg) nem diagnosztizált cukorbeteg volt. A novum diabetes felfedezésének időpontjában a betegek több mint 1/4-ének végstádiumú perifériás érszövődménye, coronaria-, vagy carotis érintettsége volt. A klasszikus gyanújelek mellett obliterativ verőérbetegség, cardio- és cerebrovascularisatio tünetek észlelésekor gondolni kell lappangó szénhidrát anyagcsere-zavarra. A diabetes mellitus kiszűrése és korai felismerése javíthatja a macroangiopathia szempontjából fokozott kockázatú betegek életkilátásait és életminőségét.

(poszter)
MALIGNUS KÓRKÉPEK HALMOZÓDÁSA GONDOZOTT CHRONICUS LYMPHOID LEUKAEMIÁBAN SZENVEDŐ BETEGÜNKNÉL
Váróczy L.1, Miltényi Zs.1, Keresztes K.1, Remenyik É.2, Illés Á.1
DEOEC 1III. sz. Belgyógyászati Klinika, 2Bőrgyógyászati Klinika, Debrecen

Idős lymphomás betegek kezelésénél gyakran problémát jelent egyéb társuló chronicus kórképek megléte. Fokozottan igaz ez, ha ugyanazon betegnél többféle malignitás is felbukkan.
Jelenleg 79 éves férfibetegünknél 1998-ban diagnosztizáltunk Rai II. stádiumú chronicus lymphoid leukaemiát, kis dózisú chlorambucil kezelést indítottunk. Hasi ultrahang és CT már ekkor leírt a kismedencében egy kb. 10 cm átmérőjű terimét, melynek eredete bizonytalan volt. Tűbiopszia eredménye nem volt informatív, a műtétbe a beteg nem egyezett bele. 2001 februárjában livid cutan eltérései hátterében bőrgyógyász Kaposi-sarcomát véleményezett, melyre radioterápiát kapott. 2001 júliusában jelentősen emelkedett PSA-érték miatt prostatabiopsia történt, mely adenocarcinomát igazolt. Az urológusok hormonkezelés elkezdését javasolták. Az alkalmazott kezelések mindhárom malignoma progresszióját lassították, a beteg kielégítő parciális remisszió állapotában van.
Esetünk bemutatását egy lymphoproliferativ kórkép, adenocarcinoma és sarcoma társulása miatt tartottuk érdemesnek, valamint a többféle malignus kórkép során alkalmazandó körültekintő diagnosztikus és terápiás eljárásokat szeretnénk demonstrálni.

(poszter)
OBSTRUKTÍV MECHANIKUS MŰBILLENTYŰ-TROMBÓZIS TROMBOLITIKUS KEZELÉSE
Veres Ilona, Koós István, Kaló Emil
B-A Z Megyei Kórház I. Belgyógyászat-Kardiológia, Miskolc

A trombózis ritka, de súlyos szövődménye a műbillentyű beültetésnek, s az obstruktív forma tünetei az azonnali kezelés elkezdését teszik szükségessé. A műtéti megoldás magas mortalitása miatt került előtérbe a fibrinolízis, különösen a súlyos klinikai állapotban levő betegeknél, bal szívfél obstruktív mechanikus műbillentyűk esetében.
2002 első felében két nőbetegnél végeztünk osztályunkon trombolízist mechanikus műbillentyű trombózis miatt. Az első 56 éves betegnél 2,5 hónapja történt aorta pozícióban a 23mm-es Medtronic Hall típusú billentyű beültetése, de a rehabilitáció után otthonában a Syncumart már nem nem szedte, s 42 nap eltelte után jelentkeztek a tünetek. A másik 41 éves beteg 7 éve kapott 31 mm-es Universal Orbis műbillentyűt mitralis pozícióban, s az egy hónapja végzett fogászati beavatkozás kapcsán végzett inadekvát antikoagulálás vezethetett thrombus kialakulásához. A mindkét betegnél jelentkező tüdőödéma, a műbillentyűhangok eltűnése már felvetette a diagnozist, a  laborparaméterek / INR: 1,03 illetve 1,54 / és az echokardiográfiás vizsgálat megerősítette azt. A szakmai protokoll szerinti trombolízist Streptokinázzal végeztük, s annak hatásosságát monitorztuk az echokardiográfiás paraméterek változása alapján.
Az első beteg  aorta bileaflet műbillentyűje egyik lemezkéjének mozgáskorlátozottsága megszűnt, a centralis II fokú regurgitáció csökkent, a 120 Hgmm-es csúcsgrádiens 41Hgmm-re, a 78 Hgmm-es átlaggrádiens 20 Hgmm-re csökkent. A második beteg mitralis műbillentyűjén mért átlaggrádiens 21 Hgmm-ről  11 Hgmm-re csökkent, a mitralis valvularis area 0,77 cm2-ről 1,61 cm2-re növekedett a klinikai tünetek megszűnésével párhuzamosan. Emboliás, vagy vérzéses szövődményt nem észleltünk. Heparin infusiós kezelés, átfedéses  Syncumárral való beállítást követően emittáltuk a betegeket. 
A fentieket azért tartottuk bemutatásra érdemesnek, mert egyre több beavatkozás történik műbillentyűs betegeken, és a nem megfelelő együttműködésből adódó inadekvát antikoagulálás  mellett a későbbiekben is számíthatunk ezekre a súlyos szövődményekre, s a trombilízissel gondos követés mellett hatásos, nem sebészeti kezelést tudunk alkalmazni.

LONGITUDINÁLIS VIZSGÁLATOK PRIMER ANTIFOSZFOLIPID SZINDRÓMÁBAN
Veres K., Soltész P., Szegedi Gy.
DEOEC III. sz. Belklinika, Debrecen

A szerzők 167 primer antifoszfolipid szindrómás beteg adatait elemezték retrospektív módon. Meghatározták a diagnózis felállításakor észlelhető thromboticus manifesztációkat, majd longitudinális követéssel elemezték az újabb klinikai sajátosságok megjelenését, szisztémás autoimmun betegségbe való átmenetet, valamint a rethrombosisok gyakoriságát és terápiafüggését. Az elemzett 167 betegből átlagosan 5,18 követési év során 105 beteg (63 %) maradt primer antifoszfolipid szindrómás. A betegek 14,4 %-ánál átlagosan 5,8 év alatt nem differenciált autoimmun szindróma (NDC) alakult ki. A betegek 23 %-ában, átlagosan 9,75 év alatt poliszisztémás autoimmun betegség alakult ki. 24 %-ban észlelték újabb thromboticus események kialakulását. 

PERIKARDIÁLIS FOLYADÉKGYÜLEM KÓRHÁZUNK BETEGANYAGÁBAN
Végh V., Vetter R., Nagy Gy., Hajdu Cs.
Albert Schweitzer Kórház, Belgyógyászati Osztály, Kardiológiai Ambulancia, Hatvan

Az echokardiográfia széles körű elterjedése óta gyakoribb lelet a perikardiális folyadék (pf.). A klinikai tünetek, EKG és RTG jelek megjelenése előtt is felismerhető az eddig rejtett, kisebb mennyiségű folyadék. Bizonytalan panaszokesetén a következő kérdések vetődnek fel:
- primer vagy szekunder perikardiális folyamat áll-e fenn ?
- a panaszok és tünetek oki összefüggésben állnak-e az elváltozással ?
Kardiológiai járóbeteg rendelésen leggyakrabban vírusos miokarditis és keringési elégtelenség kísérőjeként látjuk. Belgyógyászati osztályra repidab kialakulású esetek kerülnek. 
3 év alatt 22 esetben kezeltünk osztályunkon jelentős mennyiségű pf.-fel rendelkező beteget. 8 esetben perikardiocentézis történt, szövődmény nélkül. Traumatológiai Osztályra szívtáji sérültek felvételekor, mint kardiológiai konzíliáriusok találkozunk vele.
Tapasztalataink alapján következtetéseink:
- a pf kórismézéséhez, a beteg követéséhez az echokard. vizsgálat nem nélkülözhető
- a kórfolyamat dinamikájának megítéléséhez segítséget nyújhat az előző vizsgálatok eredménye. 
- a célzott punkció elvégzésére mind diagnosztikus, mind terápiás értéke miatt törekedni kell. 
Mindezek jó eyüttműködést kívánnak meg a társosztályok, a járóbeteg ellátó helyek és a diagnosztikai egységek között. 
A fentiek illusztrálására bemutatjuk purulens, chilosus és szangvinolens pf-s esetünket. 

AZ ISOPRINOSINE HATÁSAI A CELLULÁRIS ÉS HUMORÁLIS IMMUNITÁSRA HODGKIN-KÓRBAN ÉS RHEUMATOID ARTHRITISBEN
Végvári Anikó1, Illés Árpád2, Aleksza Magdolna3, Antal-Szalmás Péter3, Lakos Gabriella3, Szabó Zoltán1, Sipka Sándor3, Szekanecz Zoltán1
DEOEC III sz Belgyógyászati Klinika, 1Reumatológiai és 2Immunológiai Tanszék, 3Regionális Immunológiai Laboratórium, Debrecen

Az isoprinosine (inosiplex) az inozin derivátuma, melynek évtizedek óta ismert antivirális és immunstimuláns, immunmoduláns hatása. A szer a celluláris és humorális immunitás számos elemét befolyásolja, igy hatásai alapján több fertőző kórképben, kiemelten HIV fertőzésben, valamint autoimmun betegségekben, immundeficienciákban próbálták ki több-kevesebb sikerrel. Ezen előadásban a szerzők mindenekelőtt áttekintik az isoprinosine hatásaira és alkalmazásaira vonatkozó főbb adatokat. Vizsgálatukban 3 hónapos ciklikus isoprinosine kezelést végeztek 20 Hodgkin-kóros illetve 20 rheumatoid arthritises (RA) betegen. Hodgkin-kórban részben az alapbetegség, részben a kezelések következtében kezdetben több humorális és celluláris immunitásra jellemző paraméter kóros volt, mig RA-ben az immunstátusz megtartottnak volt tekinthető. Az isoprinosine  kezelés hatására Hodgkin-kórban a szérum immunglobulinok (IgG, IgA és IgM), a komplement 3 faktor szintje, az összkomplement aktivitás, az NK sejtek aránya és a fagocita kemilumineszcencia emelkedett. RA-ben csak a kemilumineszcenciára, és kismértékben a CD4+ sejtek arányára volt kedvező hatással az isoprinosine kezelés. A szer hatása már 10 napos kezelés után jelentkezett, és a ciklikus adás nem jelentett hátrányt a betegek számára. Az isoprinosine alkalmas lehet a Hodgkin-kórban károsodott humorális és celluláris immunreaktivitás helyreállítására, és mindkét kórképben a fertőzéses szövődmények megelőzésére, esetenként kezelésére.

AZ ICD BEÜLTETÉSEK ELSŐ ÖT ÉVE A DEBRECENI EGYETEMEN
Wórum Ferenc, Maros Tamás, Horváth Géza, Jaber Osama, Vaszily Miklós, Péterffy Árpád
Debreceni Tudományegyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum I. Belgyógyászati Klinika és Szívsebészeti Klinika, Debrecen

A fővárosi centrumok után elsőként a Debreceni Egyetemen indult meg az   ICD-k beültetése. 1997. június 16-tól napjainkig 36 implantáció történt. Ebből 25-öt (18 férfi, 7 nő, átlagéletkoruk 62,2+14,3 év) a fenti szerzők végeztek. 
Műtét előtt minden betegnél teljes elektrofiziológiai vizsgálatot hajtottunk végre. A klinikai tünetek: 14-nél abortált szívhalál, 6-nál syncope, 3-nál palpitáció, 2-nél szédülés voltak. 7 betegnél DCM-et, 11-nél CAD-ot MI-al, 5-nél CAD-ot MI nélkül állapítottunk meg, míg 2-nél nem találtunk kimutatható kórokot. Az EKG indikációk: 15-nél VT, 7-nál VF, 3-nál VT+VF voltak. Az elektrofiziologiai vizsgálatok átlag eredményei:  SNRT: 1372,2+865,3 ms, SACT: 87,8+49,5 ms, PA: 26,4 +6,9 ms, AH: 83,6+22,8 ms, HV: 55,0+14,0 ms, a Wenckebach pont a 151,9+24,8/min frekvenciánál. 7 betegen tudtunk SVT-t indukálni.  A ventricularis programozott elektrostimulációt a jobb kamra 3 pontján végeztük, szükség esetén isoprenalin (Isuprel) hatásában. Sustained VT-t 15 betegen sikerült kiváltani, kamrafibrilláciot 6-on. 4 betegnek, akiknél az indukció negatív volt, jól dokumentált spontán VT-i és fibrillációi voltak.
Az implantáció után amiodaronra (Cordarone) állítottunk 10, metoprololra (Betaloc) 9, propafenonra (Rytmonorm) 3, míg d-l sotalolra (Sotalex) 2 beteget. 16 VVI-ICD-t és  9 DDD-ICD-t implantáltunk e cso-portban. A követés során 3 beteget veszítettünk el: 1-et szívelégtelenségben, 1-et AMI miatt, míg 1-nél nem tudtuk a halál okát felderíteni. 10-et  kellett hospitalizálni: kettőt hypokalaemia és VT-k, VF-k, hármat gravis decompensatio, kettőt gyakori ICD működés, hármat egyéb okok miatt. Készülék bekapcsolásokat észlelt 20 betegünk. 7-nél DC shockok, 3-nál antitachycardia pacingek (ATP), míg 10-nél ATP-k+DC shockok voltak láthatók az ICD Holter memóriájának megjelenítése után. 1 betegünknél folyadékgyülem, 1-nél haematoma jelentkezett a készülék körül, melyet leszívással, illetve konzervatív módszerekkel oldottunk meg. Készülék-cserére 3 esetben került sor.
Saját tapasztalataink is megerősítik azt a tényt, hogy az ICD terápia sikeres sége felülmúlja a gyógyszeres kezelését.


 
EüÜzlet portál - amit látnia kell, hogy ne higgyen a szemének!
Copyright (c) 2000-2002 - É+L Kongresszus- és Kiállításszervező Kft. 
1081 Budapest, Kiss József u. 4., 1364 Budapest 4, Pf. 354, Tel./Fax: 313-2027,
http://www.extra.hu/eplusl, E-mail:eplusl@mail.datanet.hu