EOSINOPHILIC ESOPHAGITIS AND FOOD ALLERGY
Majorová E. ¹, Bőőr, A.², Bálintová, E.^1
1Children´s Hospital,  Gastroenterology unit, Košice, ²Faculty of medicine University of P.J. Šafarik, Department of Pathology, Košice

Gastroesophageal reflux (GOR) is a common and troublesome condition involving the involuntary passage of gastric contents above the lower oesophageal sphincter. In many patients, however, what appears to be oesophagitis caused by peptic irritation many have different cause- food allergy.  Oesophagitis is histologically defined by basal hyperplasia, lengthening of the papilla and presence of mixed inflammatory infiltrate of neutrophils and eosinophils. Several authors have recently examined the relationship between  eosinophilic oesophagitis and food allergy. Recently it was recognised that food allergy may play specific role in oesophagitis but  there is an evidence that eosinophilic esophagitis is an important and increasingly common phenomenon. The diagnostic criteria for eosinophilic oesophagitis is normal 24-hour oesophageal monitoring and lack of response to aggressive acid supression, further GI tract symptoms as GOR-like or obstructive symptoms and on endoscopy based biopsies including the mid and lower oesophagus with presence of >15 eosinophils per high power field (HPF). Most of patients respond to an elemental diet which is now established management strategy for this condition. In some patients the oral and topical corticosteroids may also be helpful. It is excepted that significant insights into the pathogenesis and treatment of  eosinophilic oesophagitis will occur within the next few years.

ELECTROGASTROGRAPHIA TÁPLÁLÉKALLERGIÁBAN
Micskey Éva dr., Badacsonyi Szabolcs dr., Kalmár Ágnes dr.
Budai Gyermekkórház, Budapest

Irodalom: Napjainkban egyre több szó esik táplálékallergiában az enterális idegrendszer és az allergia-mediátorok közötti neuroimmun interakcióról, amely a klinikumban tapasztalt dysmotilitásban nyilvánul meg.
Munkánk célja az volt, hogy az electrogastrographia szerepét vizsgáljuk különböző táplálékallergének által kiváltott motilitási zavarokban.
Betegek, módszer: 12 kontroll (ortopédiai betegségben szenvedő, 13,32 év átlagéletkorú, 8 fiú, 4 leány,), és 18 táplálékallergiával tartósan gondozott (7 fiú és 11 leány, átlagéletkor: 6,58 év, gondozás tartama: 5,97 év) adatait dolgoztuk fel. A vizsgálati eszköz Synectics digtrapper EGG, 6.4 volt. A kontroll gyermekek terhelése az ESPGHAN előírása szerint történt, az allergiás gyermekek tesztételébe a testsúlynak megfelelő táplálékallergént (tehéntej, szója, liszt, stb.) tettünk. A méréseket éhgyomorra, majd a terhelést követően 1 óráig végeztük.

Eredmények
 

Csoportok	Mérési eredmények	Domináns frekvencia	Frekvencia arány	Amplitúdó arány
Kontroll	Terhelés előtt Terhelés után	X: 94,72 % X: 97,31 %	X:1,04	X:11,49
Allergiások	Terhelés előtt Terhelés után	X: 80,47 % X:84,62 %	X:1,1	X:6,5

A gyermekek mintegy negyede panaszkodott hasi fájdalomról, nyilvánvaló reakcióik nem voltak. A domináns frekvencia eltérések nem voltak szignifikánsak, még a legnagyobb eltérést mutató amplitúdó esetében sem. Azonban, amint a táblázat adatai mutatják az allergiás betegek között a domináns frekvencia és az amplitúdó arány vonatkozásában kifejezett negatív irányú változás figyelhető meg.
Következtetés: Bár vizsgálataink szignifikáns eltéréseket nem adtak, a kisfokúnak tűnő különbségek a vizsgálat folytatására, az EGG alkalmazásának kiterjesztésére sarkallnak.

ZSÍRSAVELLÁTOTTSÁG RETT SZINDRÓMÁS GYERMEKEKBEN
Minda Hajnalka, Hollódy Katalin, Csábi Györgyi, Burus István, Marosvölgyi Tamás, Decsi Tamás
Pécsi Tudományegyetem, Gyermekklinika

Bevezetés: A Rett szindróma a pszichomotoros fejlődés leállásával, majd a megszerzett beszéd- és manuális készség fokozatos romlásával járó, kizárólag leányokban jelentkező, súlyos neurológiai betegség. Korábban felvetették (Stradomska et al., Eur J Pediatr, 1999) a Rett szindrómás betegek nagyon hosszú szénláncú zsírsav- és karnitin hiányát, mely addicionálisan szerepet játszhat a kórkép kialakulásában. Személyek és módszer: Rett szindrómában szenvedő [n = 20, kor: 11,78 (4,06) év; átlag (SD)] és egészséges [ n = 21, kor: 11,56 (2,65) év] leánygyermekek plazma összlipid nagyon hosszú szénláncú telített-, illetve a plazma foszfolipidek hosszú szénláncú telítetlen zsírsavösszetételét határoztuk meg kapilláris GC-vel. Eredmények: A nagyon hosszú szénláncú telített zsírsav, a hexakozánsav (C26:0) értékei szignifikánsan magasabbak voltak a Rett szindrómások összlipidjeiben, mint a kontrollokéban (0,54 [0,22] vs. 0,23 [0,16] m mol/l), P < 0,001). A hosszú szénláncú többszörösen telítetlen DHGLA, ALA és EPA értékek szignifikánsan alacsonyabbak voltak Rett szindrómások plazma foszfolipidjeiben, mint a kontrollokéban, míg az LA, AA és DHA értékek nem különböztek (táblázat).
Táblázat: Rett szindrómás és egészséges kontroll gyermekek plazma foszfolipid zsírsavösszetétele [ súly %, medián (Q₃-Q₁), ^a = p<0,05, ^b = p<0,01, ^c = p<0,0001]

Rett (n = 20) Kontroll (n = 21)
Linolsav (LA) 21,34 (5,07) 24,23 (5,98) 
Dihomo-g -linolénsav (DHGLA) 2,71 (0,85)^a 3,26 (1,51)^a
Arachidonsav (AA) 13,19 (8,17) 13,60 (6,79)
a -Linolénsav (ALA) 0,11 (0,05)^c 0,26 (0,15)^c
Ejkozapenténsav (EPA) 0,65 (0,50)^b 1,00 (0,36)^b
Dokozahexénsav (DHA) 1,62 (0,58) 1,64 (1,22)

Következtetés: 1. Rett szindrómás gyermekek összlipid igen hosszú szénláncú zsírsav értékei szignifikánsan magasabbak a kontrollokénál, bár mindkét csoportban a kapott eredmények a normális tartományban vannak.2. Rett szindrómában az w -6 és w -3 köztitermék telítetlen zsírsavmetabolitok szignfikánsan alacsonyabb értékei ellenére, a végtermék AA és DHA értékei nem maradnak el a kontrollokétól.

INTENZÍV ELLÁTÁST IGÉNYLŐ GASTROENTEROLÓGIAI KÓRÁLLAPOTOK. KÖZÖS MUNKA A GASTROENTEROLOGIAI BETEGEK ELLÁTÁSÁBAN INTENZÍV OSZTÁLYUNKKAL
Dr. Mónus Ágota, Dr. Tamási Katalin, Dr. Bolyos Aranka1, Dr. Hunyadi Katalin2, Dr. Sólyom Enikő
Borsod-A.-Z. Megyei Kórház Gyermekegészségügyi Központ III. Csecsemő- és Gyermekosztály, 1Gyermek Anaesthesiológiai és Intenzív Osztály, 2I. Csecsemő- és Gyermekosztály, Miskolc)

Intenzív osztályon megoldandó gastroenterológiai problémával szembesülhetünk a kritikusan súlyos betegségeknél kialakuló gastroenterologiai szövődmények vagy a súlyos gastroenterologiai beteg alapbetegségének kritikus súlyosbodása esetén. A vitalis funkciók stabilizálása elsődleges, de a gyógyuláshoz szükséges a célzott szervspecifikus therapia. Munkánk során számba vesszük a leggyakoribb kórképek mellett a gyakorlatunkban előforduló ritkaságokat is. Kiemeljük a korszerű vizsgálómódszerek közül az intenzív betegágy mellett végzett endoscopia jelentőségét. 1991-2002 között 18 felső endoscopiat végeztünk, az indikáció csaknem minden esetben a stressz ulcus okozta vérhányás volt. Colonoscopiára 6 betegnél 17 esetben került sor, fő indikáció szintén a tápcsatornából eredő vérzés volt.
A hypoperfuzió- hypoxia- gyulladásos mediátorok tápcsatornára kifejtett hatásának elméleti ismerete közelebb visz a súlyos kórképek pathomechanizmusának megértéséhez. Egyedülálló kihívást jelentett a szervtranspaltatiora szoruló betegek ellátása – egyik betegünknél vékonybél, másik gyermeknél pedig máj transplantatio vált indokolttá. Felkészültünk a felnövő, súlyosbodó állapotú Cystas fibrosisban szenvedő betegek többszervi transplantatiojára is.
Kitérünk a sebészi megoldást igénylő fejlődési rendellenességek esetében a perioperativ időszak problémáira, valamint a haematológiai betegek kezelés alatti gastrointestinalis szövődményeire. Az enteralis-parenteralis táplálást közös alapelvek szerint végezzük. Szervezetten folyik az endoscopia miatt altatást igénylő betegek ellátása. Hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy specializálódó világunkban a beteg érdekét leginkább a jó együttműködés szándékával és gyakorlati megvalósításával szolgálhatjuk, amelyet egymás folyamatos segítése, tanítása révén érhetünk el.

PRIMER VAGY SECUNDER REFLUX? KIHÍVÁSOK A GYERMEKKORI GERD DIAGNOSZTIKÁJÁBAN
Nagy Anikó, B. Kovács Judit, Lőrincz Margit, Pászti Ildikó Mária*
Heim Pál Gyermekkórház Budapest, *Szt. János Kórház Budapest 

A gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD) , azaz a gastro-oesophagealis reflux epizód vagy epizód sorozat mennyisége, frekvenciája, intenzitása, időtartama által kiváltott betegségtünetek pathofiziológiai hátterét az elmúlt években egyre ismertebbé váló intrinsic és extrinsic tényezők által létrejött, hypomotilitással járó motilitási zavar jelenti.
A GERD gastrointestinalis symptomái közismertek, extraintestinalis manifestatioi az utóbbi években kerültek a figyelem középpontjába.
A 24 órás oesophagus pH monitorizálás bevezetésével az acidoticus GERD diagnózisa lehetővé vált. Az ezt kiegészítő 24 órás szimultán gyomor pH monitorizálás, a radiológiai, az endoscopos és a klinikai diagnosztika segítséget nyújthat a nonacidoticus GERD diagnózisának felállításában.
Azt a tünegyüttest, amikor a GERD típusos tüneteit, azaz a reflux epizódok által kiváltott betegség tünetek hátterében álló motilitászavart a gastrointestinalis rendszer egyéb definitív anatómiai eltérései vagy más szervrendszer betegsége okozza, secunder refluxnak nevezzük.
Szerzők 9  olyan GERD  tüneteivel érkező, reflux betegnek  diagnosztizált, de  prokinetikummal  sikertelenül  kezelt beteget mutatnak be,  akiknél  a típusos tünetek hátterében valójában  más betegség igazolódott. (7 betegnek passage zavart okozó definitív anatómiai eltérése, 1 betegnek központi idegrendszeri tumora, 1 betegnek pedig adrenogenitalis syndromája volt.)
Következtetések: A GERD tüneteit mutató betegek alapos klinikai megfigyelése a reflux betegség diagnózisát célzó műszeres vizsgálatok elvégzése  ill. a gyógyszeres prokinetikus kezelés megkezdése előtt vagy azt követően felvetheti  secunder reflux fennállásának lehetőségét.
A GERD általánosan elfogadott terápiája az alapbetegség kezelése nélkül többnyire nem javítja a secunder reflux tüneteit.

SZEROLÓGIAI MARKEREK DIAGNOSZTIKUS ÉRTÉKE KRÓNIKUS GYULLADÁSOS BÉLBETEGSÉGEKBEN
Polgár Marianne dr., Galántai Ilona dr, Kiss Melinda dr., Tamás Katalin dr., Almási György dr., Fekete Ferenc dr.
Fövárosi Önkormányzat Madarász utcai Gyermekkórház, Budapest

A bél krónikus gyulladásos megbetegedéseinek száma az utóbbi években gyermekkorban növekszik. Beteganyagunkban is nőtt a Crohn betegek száma, a betegség kezdete fiatalabb életkorra tevődött át, és súlyosabb tünetekkel jelentkezett. Gyakori a colonra kiterjedő lokalizáció, ami sok esetben differenciál diagnosztikus problémát jelent. Újabban a colitis ulcerosa ( CU) és a Crohn betegség (CD) elkülönítésére a perinuclearis citoplasmatikus antitest (p-ANCA) és anti saccharomyces cerevisiae antitest (ASCA) meghatározást ajánlják.
Cél: az ASCA és a p-ANCA vizsgálat megbizhatóságának megállapítása volt colitis ulcerosában és Crohn betegségben.
Módszer : a p-ANCA IgG antitest meghatározást a Cogent Diagnostics (UK) Elisa kitjével, az AScA IgG Elisa vizsgálatot a D-tek (Belgium) kvantitatív immunoassayvel végeztük.
66 szérum vizsgálat történt. CD n=22, CU=18 ebből allergiás colitis n=5, coeliákia n=16, egészséges kontroll n=10
Eredmények: CD-ben az ASCA szenzitivitás 68,2%,  specificitás 84% pozitív prediktivitás 68%, negatív prediktivitás 84,1%, megbízhatóság 78.8% volt.
CU-ban a p-ANCA szenzitivitása: 22,2%, specificitása 91,7% pozitiv prediktivitása 50%, negativ prediktivitás 75,9% megbízhatóság 72,7%. Az 5 allergiás colitisben a p-ANCA negatív volt. A coeliákiás csoportban 2 p-ANCA pozitív, és 4 ASCA pozitív volt.
Következtetés: a CD és a CU diagnózisában az ASCA és p-ANCA vizsgálat csak kiegészítője lehet a klinikai képpel, colonoscopiával, szövettani vizsgálattal és radiológiai eljárással felállított diagnózisnak.

A GYERMEKKORI GASTROOESOPHAGEALIS REFLUX ÉS AZ ASTHMA BRONCHIALE KAPCSOLATA
Dr. Sólyom Enikő, Dr. Mónus Ágota, Dr. Tamási Katalin, Dr. Borsodi Klára1, Dr. Barkai László1
Borsod-A.-Z. Megyei Kórház Gyermekegészségügyi Központ III. Csecsemő- és Gyermekosztály, 1IV. Csecsemő- és Gyermekosztály, Miskolc)

1880 óta (Osler) ismert, hogy kapcsolat van az esti étkezések és a ,,sípoló nocturnalis” asthma között. A panaszokat okozó asthma és a gasrooesophagealis reflux betegség (GORB) adquat differenciálása azonban csak 1964 (Miller) óta lehetséges.
A két betegség kapcsolata klinikailag jelentős, pathomechanizmus tekintetében eltérnek egymástól. A GORB komplex, motilitászavar, az asthma különböző triggerek által elindított inflammatorikus válasz. A terápia resistens asthmás populációban endoscóposan oesophagitis 30-40, Barett oesophagus 12, míg tünetek nélkül intraoesophageális ph méréssel GOR 25%-ban detektálható.
Ismert, hogy a GOR által okozott extraoesophageális tünetek között a légútiak vezetnek, és a legszorosabb az összefüggés az alsó légúti tünetek (asthma) és a reflux betegség között. A gyermekkori kapcsolatra kevesebb az irodalmi adat. Ezért vizsgáltuk meg 1977-2002 között GORB-al nyilvántartott és kezelt 3-14 életév közötti betegeinkben a társuló, kezelést igénylő asthma bronchiale előfordulását. A vizsgált periódusban 201 gyermek (fiú/leány: 103/98) 22 esetben, azaz 10,9%-ban társult betegség volt az asthma, míg 9-4,5% felsőlégúti komplikáció (rhinitis, sinusitis) fordult elő.
Mi a közös a két betegségben? Mindkettő gyakori az átlagpopulációban. A GORB jóval gyakoribb az asthmások között. A felnőtt populációban a két betegség együttes előfordulását több, mint 50%-ra becsülik. Reprezentatív asthmás gyermekbetegek között a refluxot jóval ritkábbnak találtuk. Az kétségtelen, hogy az asthma terápiája, de maga az asthma is provokálhat refluxot. Közös a két kórképben – a refluxos epizódok asthmás rohamot provokálnak, különösen éjjel, ugyanakkor a károsodott légzésmechanika hozzájárul a reflux kialakulásához.
Adataink elemzése arra világít rá, hogy elsősorban a pulmonologusok figyelmét célszerű felhívni arra, hogy a terápia resistens asthma bronchiale esetében a GORB betegség korszerű vizsgálómódszerekkel történő vizsgálat indokolt.

PARENTERÁLIS TÁPLÁLÁS: LONDONI TAPASZTALATOK A HAZAI LEHETŐSÉGEK TÜKRÉBEN
Stankovics József, Decsi Tamás
Pécsi Tudomány Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Gyermekgyógyászati Klinika

A gyermekgyógyászati intenzív ellátás egyik legnagyobb kihívása a súlyos állapotú gyermekek folyadék- és tápanyagszükségletének a biztosítása. A megfelelő táplálékbevitelhez legtöbbször a parenterális táplálás is szükséges, ami különösen nehezen kivitelezhető olyan esetben, amikor az alapbetegség a folyadék-túlterhelés veszélyét rejti magában, pl.: szívelégtelenségben, septicus állapotban, veseelégtelenségben. A gyermekgyógyászat sajátossága, hogy a különböző korú betegek (koraszülöttek, időre született újszülöttek, csecsemők, gyermekek) egységnyi testsúlyra vonatkoztatott tápanyag-igénye jelentősen különböző. Hosszú távú parenterális táplálás esetén pedig az alapbetegség következtében megváltozott táplálékigény fedezése mellett a növekedéshez szükséges külön energia- és tápanyagszükségletet is biztosítani kell.
A parenterális táplálás gyakorlati gondjai két fő csoportra oszthatóak: 1. a megfelelő elektrolit/aminosav/lipid/nyomelem/vitamin komponensek biztosítása és 2. a parenterális táplálás szövődményeinek a kivédése. A szövődményeken belül is két csoport különíthető el: 1. a metabolikus zavarok, melyek kezdetben az elektrolit/folyadékháztartás zavarait, a glukóz/lipid anyagcsere megváltozását, majd később egyértelműen a parenterális táplálás legsúlyosabb szövődményének tekinthető cholestasist jelentik, illetve a 2. tartós centrális vénás bevitellel kapcsolatos szövődmények (katéter-elzáródás, sepsis, thrombosis, pulmonalis embolia).
A parenterális táplálással kapcsolatos kutatások, klinikai vizsgálatok is ezen problémakörök mentén csoportosíthatóak: a különböző életkorú betegek speciális nutriens igényének meghatározása, a korai, forszírozott, adjuváns, enterális „trophic feed” jelentősége, valamint a szövődmények korai felismerését segítő monitorizálás és kezelés lehetőségei.
A közeli jövőben újabb kihívást jelenthet a hazánkban jelenleg még nem alkalmazott otthoni parenterális táplálás megszervezése és felügyelete olyan helyzetekben, amikor ez marad a beteg elfogadható életminőséget biztosító kezelésének egyetlen lehetősége.
Az előadás a fenti tárgyköröket, a monitorizálás lehetőségeit, illetve elvárható szintjét, a szövődmények megelőzésének és kezelésének eszközeit kíséreli meg áttekinteni a londoni Great Ormond Street Hospital Intenzív Osztályán töltött 19 hónap gyakorlati tapasztalatai és a hazai lehetőségek tükrében.

COELIAKIÁS CSALÁDVIZSGÁLATOK SORÁN SZERZETT TAPASZTALATAINK
Szigeti Katalin, Szabó Dóra VI. oh, Várkonyi Ágnes
SZTE Gyermekgyógyászati Klinika, Szeged

A Szegedi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának gastroenterológiai szakrendelésén gondozott közel 300, igazolt coeliakiás gyermek családja közül  több mint 60 család gluten-szenzitív enteropathia irányú szerológiai módszerekkel történő vizsgálata van folyamatban. Előadásunkban ezidáig kapott eredményeinket tesszük közzé.
A jelenleg elfogadott álláspont szerint a coeliakia betegséget nem lehet csak a típusos esetben megjelenő súlyos gluten-szenzitív enteropathiának tekinteni. A bélbiopszia idejében a vékonybél nyálkahártya elváltozása lehet igen enyhe is. Számos, az intestinalis tünetektől teljesen független szimptómát ismerünk, de a súlyos nyálkahártya elváltozás mellett lehet klinikai tünetmentesség is, így az esetek jelentős hányadát csak tudatos kereséssel fedezhetjük fel.
Szakambulanciánkon az ezidáig igazolt coeliakiás gyermekek közel 400 családtagján végeztünk szöveti transglutaminase ellenes IgA típusú ellenanyag (tTG-IgA ea) vizsgálatot. Klinikánkon 3 éve  végezzük az IgA alapú szerológiai vizsgálatot.  Eredményeink azt mutatják, hogy a vizsgált családokban a normál populációban elfogadott incidenciát jóval meghaladó százalékban (15%) lehet kimutatni a kórképet. Az így diagnosztizált esetek nagy hányada a magát teljesen egészségesnek tartó, vagy csak enyhe, nem típusos tüneteket mutató, esetleg eddig más alapbetegséggel kezelt egyének közül került ki. Az esetek megközelítően egyharmadában  meglévő diszkrét tünetek alapján esetleg már korábban is felmerülhetett volna a coeliakia lehetősége. A vizsgált esetekben csak elhanyagolható számban, 4 esetben lehetett az eredményt eltorzító csökkent IgA szintet kimutatni. 
A szűrés során diagnosztizált, enyhe tüneteket mutató gyermekek súly-és hossz percentiles értékei nem különböztek szignifikánsan a koruknak megfelelő értékektől. 
A szerzők továbbiakban részletesen elemzik  coeliakás gondozottaik életkorát, tüneteit a diagnózis idején, továbbá a szerológia (t-TG ea, EMA) rutinszerű vizsgálata által hozott változásokat a diagnózis és a gondozás terén. 

A VOLT KORASZÜLÖTTEK TÁPLÁLÁSA ÉS NÖVEKEDÉSE 
Szász Mária, Decsi Tamás
Pécsi Tudomány Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Gyermekgyógyászati Klinika

A teljes enterális táplálás felépítése, majd ezt követően a hazamenetel és azon idő között, míg egy koraszülött táplálási–tápláltsági szempontból megközelíti az időre született újszülöttet – hosszú folyamat eredménye.
Hazabocsátáskor (~6-10. postnatalis hét) a koraszülöttek jelentős hányada - különösen az 1000 g-nál kisebb születési súlyúak - nem érik el a kornak, nemnek megfelelő 10 %-os súlypercentilist sem. Az utolérő növekedés jórészt a hazamenetel után történik, ezért igen lényeges, hogy ezen időszak megfelelő nutríciós hátterét biztosítsuk. 
A koraszülöttek táplálásában sok sajátos követelménynek kell megfelelni, ami csak speciális összetételű táplálékkal biztosítható. A nem dúsított női tej vagy érett újszülött tápszer, de még a saját anya teje sem optimális táplálék, mert nem tartalmazza a koraszülött számára elegendő mennyiségű energiát, fehérjét, nátriumot, kalciumot, foszfort, bizonyos nyomelemeket, vitaminokat.
A saját anyatej v. gyűjtött női tej human v. bovin tej alapú kiegészítő hozzáadásával alkalmassá tehető a koraszülött táplálására. Mivel az anyatej összetétele időben változik, ideális megoldás az adott koraszülött tejhez illesztett kiegészítés lenne. Ugyanakkor bizonyos nutrienseket tekintve, immunológiai és pszichochoszociális okokból a saját anyatejjel való táplálás – megfelelő fortifikális mellett – előnyben részesítendő. Amennyiben anyatejes táplálásra nincs lehetőség, koraszülött tápszer adása javasolt. A koraszülött tápszerek összetételére vonatkozó ajánlások – az egyre bővülő elvi és experimentális-gyakorlati ismereteinknek köszönhetően – állandóan módosulnak. 
Az irodalmi adatok szerint célszerű a speciális koraszülött táplálást addig folytatni, míg a koraszülött eléri az időre született újszülött átlagsúlyát (3000 g körül), ill. a vele azonos postkoncepcionális korú érett újszülött átlagsúlyát (50 % súlypercentil). A döntés azonban, hogy mikor térjünk át a koraszülött tápszerről v. fortifikált női tejről az érett újszülött tápszerre, nem pusztán súly vagy kor kérdése, hanem klinikai megítélésé is. Általában gyorsabb súly és hossznövekedést, nagyobb csont ásványi anyag tartalmat érünk el, ha hazamenetel után még hónapokig koraszülött tápszert kapnak a csecsemők.
A koraszülöttek növekedésnek, súlygyarapodásának megítélésére a 40. postkoncepcionális hétig az intrauterin növekedési standardokat használjuk: azaz a koraszülött súlygyarapodását a vele azonos terhességi korú, nemű és súlypercentilisű magzat in utero súlynövekedésével vetjük össze. A 27. és 34. gesztációs hét között a napi 16-17 g/kg súlygyarapodás elfogadható.
A megfelelő növekedés nem csak a test tömegének gyarapodását jelenti, hanem a megfelelő testösszetételt is, azaz optimális esetben a zsírmentes testtömeg és a test zsírraktárai egyaránt növekednek. A legtöbb koraszülött, amikor súlyfejlődésében eléri az intrauterin növekedési rátát, 2-3-szor több zsírt raktároz, mint a vele azonos korú foetus. Az ajánlások szerint ezen időszakban az összes súlygyarapodás 20-25%-a fogadható el zsírként. 
Bár a különbség az érett újszülött és a koraszülött súlya között az első életév során csökken (vagy megszűnik), több felmérés szerint - különösen a nagyon kis súlyú koraszülöttek ill. a születési korhoz képest kis súlyú koraszülöttek esetén – az utolérő növekedés nem teljes az első életév után sem. A testösszetétel, anyagcsere jellemzők (pl. zsír-és glukózanyagcsere), élettani paraméterek (pl. vérnyomás), az idegrendszeri fejlődésének alakulásában – az intrauterin növekedés mellett – az extrauterin növekedés ill. annak üteme is szerepet játszhat.

A WILSON-KÓR
Dr. Szőnyi László
Semmelweis Egyetem, I. sz. Gyermekklinika, Budapest

A Wilson-kór (WK) autoszomalis recesszív öröklődésű, csökkent rézkiválasztás talaján kialakuló rézfelhalmozódással járó anyagcsere-betegség. A kóros gén a 13-as kromoszómán található és több mint 200 mutációját ismert. Közép-Európában a His10698Gln mutáció a leggyakoribb, az esetek 60-70%-ban igazolható. A betegek jelentős része compound heterozygota. A WK gyakorisága 1:40 000. 
A májbetegség a WK leggyakoribb megjelenési formája gyermekkorban. A májérintettség skálája széles: tünetmentes transzferáz szint emelkedés, steatohepatitis, heveny vagy fulmináns májelégtelenség, cirrosis hepatis. Psychiátriai és neurológiai  tünetek, Kayser-Fleischer gyűrű, izületi panaszok, nephropathia megjelenése a betegség progressziójának a jele. 
A diagnózis felállítása különösen gyermekkorban nehéz. A WD akkor tekinthető bizonyítottnak, ha a máj szárazanyagra számított réztartalma 200 ?g/g feletti. A rézasszociált protein hiánya vagy jelenléte nem bizonyító erejű. Vizelet rézürítés WK-ban meghaladja a normális értéket (norm:20-50 ?g/24 óra, kóros érték ?100 ?g/24 óra, tünetmentes hordozók ?65 ?g/24 óra). WK-ban Byanodin terhelés után a vizelet rézürítés a terhelés előtti érték legalább tízszeresére nő. A szérum coeruloplasmin érték rendszerint alacsony. 
Diagnosztizált WK-os beteg esetében a családtagok szűrése kötelező. 
Kezelés nélkül a WK halálos betegség. A kezelés célja a kóros mennyiségű réz eltávolítása és az akkumuláció meggátlása. A kelátképzők (d-penicilliamin, trinetin, tetrathiomolibdát) a réz ürítést fokozzák. A cink gátolja a réz felszívódását. Végállapotú májbetegség esetén végzett májátültetés gyógyulást jelent. 

COELIAKIA ÉS DIABETES EGYÜTTES ELŐFORDULÁSA GYERMEKKORBAN
Dr. Tamási Katalin, Dr. Sólyom Enikő, Dr. Barkai László¹
Borsod-A.-Z. Megyei Kórház Gyermekegészségügyi Központ III. Csecsemő- és Gyermekosztály, ¹IV. Csecsemő- és Gyermekosztály, Miskolc

A coeliakia társulása selectív IgA hiánnyal és insulin dependens diabetes mellitussal 1969 óta ismert (Visakorpi). Mäki szerint (1984) a coeliakia prevalencia emelkedést mutat diabeteses gyermekekben. Nehezíti a felismerést, hogy gyakorta a coeliakia ,,silent”, azaz klinikailag tünetmentes formája fordul elő.
Intézetünkben évek óta végzünk szűrővizsgálatokat a diabeteses betegek gluten enteropathiájának korai felismerése céljából. Korábban széklet lipid kromatographiát, jelenleg szerologiai markereket (EMA, GEA, tTG, IgA) alkalmazva.
183 gondozott juvenilis diabeteses mellitusos beteg között 5 coeliakias, míg 68 definitiv coeliakis között 5 diabeteses gyermek ismert. Tehát a coeliakiások 7,35%-a diabeteses, míg a diabeteses gyerekek 2,7%-a egyben coeliakias is. A mindkét betegségben szenvedő 5 gyermek között 2 fiú, 3 lány van. Míg két esetben a diabetes manifesztálódása után jelentkezett a coeliakia, addig 3 ismert coeliakiás beteg esetében (a coeliakia manifesztálódási ideje 4,4; 5,5 ill. 7,9 éves kor), kettőnél 1,1 év, míg egy esetben 3 év 2 hónap múlva lépett fel a diabetes.
Korábbi felmérésünk (1986) során 56 I. típusú cukorbeteg gyermek között székletlipid kromatographiával végzett szűrést követő vékonybélbiopsziával 4 coeliakiást találtunk. Azóta a diabeteses betegek száma jelentősen emelkedett – 183-ra -, de nem nőtt közöttük ezzel azonos arányban a diabetes.
A jobb anyagcsere egyensúlyi helyzet elérése érdekében a feladat kettős. Részint a diabeteses betegek között kell rendszeres (évente minimum egy alkalommal végzett) szerologiai szűrővizsgálattal keresni a társuló coeliakiát, és ugyan így a coelakiások között is célszerű keresni a diabetest. Míg egyik esetben a szűrővizsgáló módszer kézben van, addig a coeliakiások szűrésére a HLA tipizálás bevezetése kérdéses. Jelenleg általánosan elfogadott a klinikai kép gondos mérlegelése.

GYERMEKKORI HELICOBACTER PYLORI INFEKCIÓ ÉS KÖVETKEZMÉNYEI
Dr. Tolcsvai Melinda, Dr. Dolinay Tamás
Jósa András Megyei Kórház Nyíregyháza II.sz. Gyermekosztály, Nyíregyháza

A szerzők nyolc éves leánybetegük kórtörténete kapcsán ismertetik a gyermekkori Helicobacter pylori (H.p.) infekció jellemzőit, felmerülő komplikációk lehetőségeit, korrekt diagnózis ismérveit. Kitérnek a felmerülő differenciál diagnosztikai problémák értékelésére. Részletezik  a rendelkezésre álló diagnosztikai módszereket, specificitás és szenzitivitás vonatkozásában mind az invazív és noninvazív formákra vonatkozóan. Kiemelik a családi halmozódás jelentőségét.
Betegük sikeres kezelése kapcsán felhívják a figyelmet a súlyos akut életveszélyt magába foglaló komplikációk elhárítására. Ismertetik a kórokozó legfontosabb jellemzőit, a gondozás fontosságát, különös tekintettel a későbbi következmények kivédésére. Hangsúlyozzák, hogy a Helicobacter pylori infekció egyértelműen praecancerosus állapot
Tehát a korai felismerés és korrekt kezelés nélkülözhetetlen a későbbi súlyos manifesztációk elkerülése szempontjából.

SALMONELLA, MINT KÖRNYEZETI TÉNYEZŐ A COELIAKIA MANIFESZTÁLÓDÁSÁBAN 
Tóth Mónika, Várkonyi Ágnes
SZTE Gyermekgyógyászati Klinika, Szeged

A coeliakia precipitáló környezeti tényezői között infekciót, sebészi beavatkozást, szülést és számos egyéb tényezőt tételeznek fel. 
Esetünkben a 11 hónapos csecsemőnél a Salmonella infekciót találtunk egyértelműen a coeliakia manifesztálódásáért felelősnek. A krónikus hasmenés, stagnáló súlyfejlődés (testtömeg: 3 Pc) miatt elkezdett kivizsgálás során coeliakiára is gondoltunk, azonban az erre vonatkozó szerológiai vizsgálatok negatívak lettek; mérsékelt anémián kívül Salmonella Derby infekció igazolódott (édesanyja is Salmonella pozitív volt). Fél évvel később szűnt meg a baktérium ürítése, széklete lassan normalizálódott, testsúlygyarapodása 10-25 percentilt ért el. Perzisztáló anémia és a típusos életkor miatt a-tTG-IgA vizsgálat ismételten történt, ami a normál érték több mint tízszeresét mutatta. 
A coeliakia fennállását a vékonybélbiopsiás szövetminta is bizonyította (az utólag elvégzett EMA-IgA vizsgálatok azonos információt adtak az  a-tTG-IgA-val).
Esetünkből a következő tanulságok vonhatók le: 
- a Salmonella is lehet valószínűleg környezeti tényező, amely elindítja az autoimmun folyamatot
- elhúzódó hasmenés esetén, ha kórokozó igazolható is, a kritikus életkorban a coeliakia szerológiát ismételni célszerű a testsúlygyarapodás megindulás ellenére is
Tudatában kell lenni azonban, hogy a-tTG-IgA megjelenése lehetséges más, jól ismert megbetegedésekben is: giardiasis, postenteritis syndroma, chronicus malabsorptio, Crohn betegség, stb. A coeliakia végső diagnózisa a vékonybélbiopsiás szövetmintán  alapul, a genetikai vizsgálat kiegészíthető adat lehet.

CISZTÁS FIBRÓZIS ÉS A MÁJ
Dr. Ujhelyi Rita, Dr Holics Klára 
Heim Pál Gyermekkórház, Budapest

Az utóbbi évtizedek során a cisztás fibrózisos (CF) betegek élettartama jelentősen meghosszabbodott. A legtöbb problémát okozó pulmonális manifesztátió mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a betegség egyéb szervekre gyakorolt hatása. Vizsgálatok szerint a CF-es betegek 15-30 %-ában a májműködésben is eltérés alakul ki.
A cisztás fibrózist okozó génhiba következtében hibás az a klorid csatorna, mely a legtöbb mirigyhám sejt apicális felszínén helyezkedik el. A májban a cholangiocytákban illetve az epecsatornák hámsejtjeiben sikerült kimutatni a hibás fehérjét.Igy az eltérés az epe összetételében és mennyiségében lehet. A májsejtek csak másodlagosan károsodnak, az epekapillárisok körül kialakuló fibrózis következtében. Ugyanekkor CF-ben az epesavak enterohepatikus keringése is eltér a normálistól, mely az epesav pool összetételét is befolyásolja.
A klinikai megjelenés az enyhe enzim emelkedéstől a billiáris cirrhózisig terjedhet portalis hypertenzióval, oesophagus varicositással. Májelégtelenség azonban ritkán alakul ki. 
A gyógyszeres terápiában rendelkezésünkre áll egy hydrophyl tulajdonságu, szintetikus epesav, az ursodeoxycholsav, mely adagolása során a kórosan emelkedett enzimértékek normalizálódnak, vagy csökkennek, a májbetegség progressziója lassul ill. megáll. Hatásmechanizmusaként feltételezik, hogy emeli a kevésbé májsejt károsító hydrophil epesavak arányát, fokozza az epeelválasztást, ill. immunmoduláló hatásával védi a májsejteket. Előrehaladott esetben májtranszplantáció elvégzése is szóbajön.
A szerzők saját CF-es beteganyagukon megvizsgálták a májbetegség megjelenésének gyakoriságát, esetleges kapcsolatát a genetikai eltéréssel, és a kezelés eredményeit.

CMV INFEKCIÓ A KRÓNIKUS HASMENÉS HÁTTERÉBEN, IMMUNKOMPETENS EGYÉN ESETÉN
Vass Noémi*, Várkonyi Ágnes*, Pusztai Rozália**, Deák Judit***, Bodrogi Tibor****,  Papós Miklós*****
SZTE Gyermekgyógyászati Klinika*, SZTE Orvosi Mikrobiológiai Intézet**, SZTE Központi Klinikai Mikrobiológiai Laboratórium***, Semmelweis Kórház, Kiskunhalas Gyermekosztály****, SZTE Nukleáris Medicina Intézet*****

A szerzők egy 16 éves fiú esetét ismertetik, akit visszatérő és elhúzódó, véres hasmenések miatt, Crohn-betegség gyanújával küldtek gastroenterológiai kivizsgálás céljából.
Előzményeiből jelentős, hogy közel egy éve, nyári fürdőzést követően az egész családnak és a gyereknek is hasmenéses epizódja zajlott, amikoris kórokozót igazolni nem sikerült. Ekkor CMV szerológia is történt, amely IgG ellenanyag pozitivitást mutatott. 
Tünetmentes fél év után híg, véres, tenezmussal jelentkező hasmenések miatt került ismét vizsgálatra. Bakteriális infekció ekkor sem igazolódott. Az elvégzett autológ leukocyta scintigráfia a terminális ileum területén nagy intenzitású, a colon ascendens vetületében közepes és kis intenzitású aktivitásfokozódást mutatott. A szelektív enterographia azonban kóros eltérést nem ábrázolt. 
A jó klinikai állapot (10 kg testtömeg gyarapodás az elmúlt évben), normál süllyedés, fibrinogén, procalcitonin, tTG-IgA ellenanyag, B12-vitamin szint,  ASCA (IgA, IgG),  eredmények, minimálisan emelkedett CRP, mérsékelt vashiány és széklet humán vér pozitivitás mellett a CMV IgM és IgG jelentős emelkedése volt észlelhető. 
A vírus oki szerepének tisztázására további szerológiai lehetőségeken kívül (GB IgG ellenanyag) a vírus szövetkultúrán való izolálása és a székletből való DNS kimutatása PCR módszerrel segített.
Hisztopatológiai bizonyításra etikai okból nem került sor.
Az eset érdekessége, hogy immunkompetens beteg esetén az akvirált CMV recurrens infekcióját észleltük, amely a gastrointestinalis szövődményt okozta.

GYULLADÁSOS BÉLBETEGSÉGEK A GYERMEKKORBAN – ESETEINEK KAPCSÁN – ANTI-SACCHAROMYCES CEREVISIAE ANTITEST DIAGNOSZTIKAI JELENTŐSÉGE
Várkonyi Ágnes, Sallay Éva, Túri Sándor
SZTE Gyermekgyógyászati Klinika, Szeged

A szerzők 35 gyulladásos bélbetegségben szenvedő esetükről számolnak be. A 18 colitis ulcerosás betegből 12 lány, illetve 6 fiú volt, átlagéletkoruk a diagnózis idején 10.4 év, illetve 9.7 év. 17 Crohn betegből  5 leányt (átlagéletkoruk 11.8 év) és 12 fiút kezeltek (átlagéletkoruk 12.5 év).
Fistulával járó súlyos formát 5 fiú esetében (átlagéletkor 11.5 év) és egy 11 éves leánybetegüknél diagnosztizáltak.
Műtéti beavatkozásra colitis ulcerosa esetén 2 alkalommal (1 urgens, 1 electiv total colectomia ileoanostomiával), míg a Crohn betegek közül 8 esetben került sor a betegség kezdetén műtétre; 3 akut, 1 krónikus appendicitis gyanúja miatt, melyet 2 betegnél hasfali fistulaképződés követett; 2 esetben az ileum területén lévő szűkület, 2 esetben perianalis folyamat (abscessus, fistula) okán.
A diagnosztikai lehetőségek tárgyalása során hangsúlyozzák a képalkotók jelentőségét az ileum folyamatokban, a fistula kimutatásában.
Laboratóriumi vizsgálatok közül értékelik az ASCA vizsgálatok, valamint a procalcitonin szerepét a differenciál diagnosztikai problémák megoldásában.
A kezelés vonatkozásait illetően beszámolnak az Infliximab kezeléssel szerzett tapasztalataikról, a nehézségeket elemezve, véleményük, hogy az újabb terápiás lehetőségek alkalmazásának feltételeit meg kell teremteni az arra rászoruló gyermekkori esetekben is.

A GOR MŰTÉTI KEZELÉSE MINIMÁL INVAZÍV TECHNIKÁVAL
Dr. Verebély Tibor, Dr. Kálmán Attila. Dr. Kiss Imre 
Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinika, Budapest

A konzervatív kezelésre nem gyógyuló gastrooesophagealis reflux műtéti kezelést igényel.  A különböző típusú fundoplicatiok végzése nyílt műtéttel nagy megterhelést jelentettek a nem ritkán leromlott állapotú gyermekek részére, számottevő morbiditást okozva. A minimális invazív technikánk terjedésével lehetővé vált gyermekkorban is a fundoplicatio laparoscop segítségével történő végzése. A műtéti indikáció tartós konzervatív kezelésre nem gyógyuló reflux, illetve e kezelés mellett létrejövő szövődménye esetén állt fent. 
A Nissen féle fundoplicatiot 4 porttal végeztük. A legkisebb operált gyermek 6 hónapos volt, 6500 gramm testsúllyal. Az átlagos műtéti idő 90 perc volt. A műtéteket követően szövődményt nem észleltünk, a gyermekeket 2 nappal a műtét után a sebészeti osztályról elbocsájthattuk. 
A műtétek során szerzett tapasztalatainkat és e technika előnyeit részletesen taglaljuk. 

AKUT EBV FERTŐZÉS OKOZTA FEHÉRJEVESZTŐ ENTEROPATHIA
Veres G, Bodánszky H, Szőnyi L, Dezsőfi A, Arató A.
Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinika, Budapest

Bevezetés: A fehérjevesztő enteropátia a ritkábban előforduló gyermekkori kórképek közé tartozik. A háttérben olykor vírusfertőzés áll, azonban irodalmi adatok szerint a fehérjevesztő enteropátia kiváltó faktoraként az EBV infekció nem szerepel. 
Esetismeretés: Ötéves kislányt vettünk fel osztályunkra egy hete tartó, mindkét oldali láb és bokaduzzanattal. Ezt megelőzően 4 napig szem körüli, illetve arcduzzanat jelentkezett és konjunktivitisz miatt kezelték. A bokatáji ödémás lány vérvételénél összességében alacsony fehérjeszinteket találtunk (albumin: 19g/l, összfehérje: 34g/l, alacsony immunglobulin frakciók, komplement), mérsékelten emelkedett transzaminázokkal (GOT:102U/l, GPT:100U/l) és emelkedett lipidszintekkel. A gyermeknek korábban komoly betegsége nem volt, malnutríció nem állt fennt. Krónikus májbetegségre, szívműködési zavarra, nefrózis szindrómára (vizelet fehérje ismételten negatív, gyűjtött vizelet összfehérje: 54mg/l) utaló jelet nem észleltünk. Ennek alapján hipoproteinémiás ödémájának hátterében fehérjevesztő enteropátia állt. A hasi ultrahangnál mérsékelten nagyobb, diffúz hepatosplenomegáliát találtunk. A magasabb fehérvérsejtszám, hepatopátia, továbbá egy hónappal felvétele előtt jelentkező és 2 hétig tartó hasfájás, hányinger, étvágytalanság (prodromális szak) alapján infekcióra gondoltunk. A szerológiai vizsgálatok (EBV-VCA IgM pozitív) akut EBV infekciót jeleztek. Ápolásának 4. napján ödémája eltűnt, az albumin és globulin értékek, transzaminázok fokozatosan normalizálódtak. Hepatosplenomegáliája megszűnt. Legkésőbb (3 hónap) a lipidszintek normalizálódtak. A gyermek 10 hónapos nyomonkövetés után teljesen tünet- és panaszmentes. Minden laborértéke a normális tartományban.
Megbeszélés: Esetünket azért tartottuk közlésre érdemesnek, mert átmeneti fehérjevesztő enteropátia akut EBV fertőzés következtében legjobb tudomásunk szerint nem ismeretes. Ennek alapján úgy gondoljuk, hogy a kórkép észlelésekor vizsgálatainkat az EBV fertőzés irányába is ki kell terjeszteni.

A HISZTAMIN HATÁSA A TNFa ÉS IL-18 TERMELŐDÉSÉRE CROHN BETEG GYERMEKEK EX VIVO PERIFÉRIÁS MONONUKLEÁRIS VÉRSEJTKULTÚRÁJÁBAN
Veres Gábor, Héninger Erika, Dezsőfi Antal, Bodánszky Hedvig, Szőnyi László, Lázár-Molnár Eszter, Dérfalvi Beáta, Tulassay Tivadar, Arató András
Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinika, Budapest

Crohn betegségben ismert, hogy a betegek TNFa és IL-18 szérumszintjei a T helper1 mediáció eredményeként megváltoznak. A kórkép pathomechanizmusában az immunmodulátor hisztaminnak is szerepe lehet. Kísérletünkben egyrészt arra kerestük a választ, hogy milyen a TNFaés az IL-18 szérumszintjei alaphelyzetben, kezelés előtt, valamint a hisztamin és különböző antihisztaminok milyen hatást fejtenek ki a Crohn beteg gyermekek perifériás mononukleáris vérsejtkultúrájában az IL-18 és TNFa produkcióra. Öt frissen diagnosztizált Crohn beteg és tíz egészséges gyermek vérmintájából Ficoll gradienssel limfocitát szeparáltunk, majd a sejteket LPS aktiválás mellett hisztamin gradienssel (10^-9-10^-5 M) ill. antihisztaminokkal (cimetidin, ranitidin és triprolidin) kezeltük. A sejtek felülúszóiból a TNFa és IL-18 szinteket ELISA módszerrel határoztuk meg. A TNFa alaphelyzetben a Crohn beteg gyermekekben alacsonyabb volt, mint a kontrollokban. A TNFa -t a hisztamin kezelés koncentráció dependens módon növelte mindkét csoportban. A hisztamin és anti-hisztamin kezelések hatása és mértéke nem tért el a két vizsgált populációban. A másik citokin vizsgálatánál, alaphelyzetben az IL-18 szintje a Crohn betegekben jelentősen nagyobb volt, mint a kontrollokban (17.2 vs 3.7 ng/ml). A hisztamin a kontroll csoport IL-18 szintjeire nem hatott. Ezzel ellentétben a Crohn betegek kultúráiban a hisztamin kezelés emelkedést okozott, amit a cimetidin és ranitidin oldott; a triprolidin nem hatott. A hisztamin, ill. a Crohn terápiában is használatos H2 antagonista ranitidin az egészséges gyermekekétől eltérően befolyásolhatja a perifériás limfociták IL-18 produkcióját, mely Crohn betegekben az IL-18 termelő képesség, valamint a regulációs folyamatok eltérő illetve megváltozott jellegére utalhat. 

(poszter)
CITOKINEK ÉS IMMUNOLÓGIAI MARKEREK VIZSGÁLATA KÉSŐI TÍPUSÚ ÉTELALLERGIÁS ÉS COELIÁKIÁS GYERMEKEK DUODENUM NYÁLKAHÁRTYÁJÁBAN
Veres G, Kokkonen J**, Westerholm-Ormio M*, Savilahti E*, Arató A.
Semmelweis Egyetem I. sz Gyermekklinika, Budapest, *Gyermeklinika, Helsinki, **Gyermekklinika, Oulu, Finnország

A késői típusú ételallergia (ÉA) pathomechanizmusa részleteiben nem tisztázott. Ezért különböző citokinek, adhéziós molekulák, proliferatív és immunmarkerek jelenlétét vizsgáltuk ÉA-s gyermekek (gabona, tehéntej-allergia) duodenumában. Az adatokat coeliákiás és kontroll mintákkal hasonlítottuk össze. Az IFN-g (T helper1 citokin) és IL-4 (T helper 2 citokin) mRNS expresszióját radioaktív in situ hibridizációval határoztuk meg. Immunhisztológiai módszerrel történt az intercellular adhesion molecule-1 (ICAM-1), lymphocyte function-associated antigen-1 (LFA-1), Ki-67 nukleáris proliferatív- és egyéb lymphocyta markerek expressziójának vizsgálata. Az alábbi táblázat foglalja össze eredményeinket; median (25-75 percentilis), sejt/mm² vagy %. Az in situ mRNS értékeit relatív intenzitással jellemeztük. Az adatok a duodenum lamina propriájára vonatkoznak, kivéve a gd T sejtek (sejt/mm). IE: intraepithelium.
 

Marker	Coeliakia ( C )	Ételallergia (ÉA)	Kontroll (K)
IFN-g mRNS	2.9 (2.8-3.1)*	2.4 (1.8-2.8)	1.8 (1.6-1.9)
IL-4 mRNS	3.8 (3.7-4.0)*#	1.9 (1.8-2.4)	2.3 (2.0-2.6)
ICAM-1 %	14.1 (14.0-15.5)*#	10.3 (9-13)	10.7 (10-12)
LFA-1	709 (594-798)	771 (508-797)	479 (350-616)
Ki-67 %	48 (46-62)*	46 (37-54)	30 (27-46)
gd T sejt (IE)	9.4 (5.4-11.3)*#	3.2 (2.4-4.0)**	1.6 (0.9-1.9)

* p<0.05 C vs K, ** p<0.05 ÉA vs K, # p<0.05 C vs ÉA

Coeliákiában fokozott Th1 és Th2 aktivációt találtunk. ÉA-ban csak a Th1 válasz volt emelkedett. A két kórképben észlelt eltérő citokin mintázat okozhatja a megfigyelt immunológia különbségeket (coeliákiában fokozott kripta proliferáció, ICAM-1 expresszió). Érdekes módon ÉA-ban is magasabb gdT sejtszámot találtunk, de ez csak harmada volt a coeliákiások értékeinek. Így a jelentős emelkedés továbbra is a coeliákia sajátosságának tekinthető.